Sorting by

×

Az Oscar-gálán elcsattant egy pofon – Az amerikai ügyben azonnal mindenki ugrik, kiáll, beleáll, bezzeg…..

A sokak által csak Jocó bácsiként ismert Balatoni József középiskolai osztályfőnök, akinek minden sokakat érintő történésről van véleménye, amit rendszeresen megoszt közösségi oldalán. Hétfőn az Oscar-gálán elcsattant pofon kapcsán írt mindannyiunkat érintő bejegyzést.

“Eszem ágában sem volt ebben a témában megszólalni, de amint látom, rengeteg magyar ismert ember alkot sorra véleményt, állnak ki az ügy mellett, így én sem maradhatok csendben.

Az Oscar gálán elcsattant egy pofon. Most minden erről szól

Sok olyan ember is fennhangon alkot véleményt, aki amúgy csendben van.

  • Aki csendben van akkor, amikor Magyarországon rengeteg nő, gyermek (és férfi is, ezt ne felejtsük el) szenved a családon belüli erőszaktól.
  • Aki csendben van akkor, amikor Magyarországon rosszul működik a gyermekvédelmi rendszer, és pont a gyerekeket nem védik.
  • Aki csendben van akkor, amikor Magyarországon egy gyermek csak azért kell, hogy árvaházban maradjon, mert őt éppen egy azonos nemű pár szeretne örökbefogadni.
  • Aki csendben van akkor, amikor Magyarországon gyermekeket használnak aljas és manipulatív politikai propagandára, választási kampányra.
  • Aki csendben van akkor, amikor Magyarországon értelmezhetetlen és vállalhatatlan gyermekvédelmi népszavazási kérdéseket tesznek fel.
  • Aki csendben van akkor, amikor Magyarországon alap kommunikáció része a gyűlölet, a kirekesztés, a társadalmi csoportok elleni fellépés.
  • Aki csendben van akkor, amikor Magyarországon békét hirdetnek úgy, hogy folyamatosan harcban állnak mindenkivel, látható és láthatatlan ellenségekkel.
  • Aki csendben van akkor, amikor Magyarországon tanárokat listáznak szélsőjobb oldalak csak azért, mert van véleményük.
  • Aki csendben van akkor, amikor Magyarországon pedagógusok ezrei kongatják a vészharangot, hogy az oktatás, ezzel pedig a gyermekek jövője óriási bajban van.
  • Aki csendben van akkor, amikor Magyarországon tanárokat fosztják meg az alapjoguktól, a sztrájkjogtól, miközben megalázóan keveset keresnek.
  • Aki csendben van akkor, amikor Magyarországon diákok méltatlan körülmények között kell, hogy tanuljanak, a stadionokban meg fűtött a gyep.
  • Aki csendben van akkor, amikor Magyarországon omladoznak az egészségügyi intézmények, már ha valaki egyáltalán bejut ellátásra.
  • Aki csendben van akkor, amikor Magyarországon amikor különbséget tesznek menekült és menekült között a származása, bőrszíne, vallása alapján.
  • Aki csendben van akkor, amikor Magyarországon egy hónapig a civilek vitték a hátukon az ukrajnai menekültek ellátását, szállásolását, koordinálását.
  • Aki csendben van akkor, amikor Magyarországon egyetemek autonómiája szűnik meg egy tollvonással.
  • Aki csendben van akkor, amikor Magyarországon nem a szakmaiság, hanem a politikai hovatartozás, a hűség a legfőbb mérce egy pozíciónál.
  • Aki csendben van akkor, amikor Magyarországon szemmel láthatóan nagyon sok mindennel baj van.

Bezzeg egy amerikai ügyben azonnal mindenki ugrik. És kiáll. Vagy beleáll

Értem én, ahhoz nem kapcsolódik megbízás, zsíros fellépés, díjak odaítélése, és még azt sem kockáztatja senki, hogy valaki kiköveti, mert nem egy oldalon állnak. Annak nincs súlya. Itthoni ügyekben van.

Vallom, hogy nem kell minden ügy mellé odaállni, minden mellett vagy éppen ellen felszólalni, én sem teszem. De vannak olyan, mindenkit érintő társadalmi kérdések, ami mellett nem szabad elmenni. Akkor sem, ha a vélemény nem népszerű, vagy nem épp a fősodorhoz tartozik. Influenszerként (aka véleményvezérként) igenis fontos, hogy megtegyük, hogy véleményt alkotunk.

Nem kérésre, nem pénzért, nem a népszerűségért, nem megbízásból, hanem őszintén, egyenes gerinccel vállalva. Igen, ez felelősség.

A mi felelősségünk, amit illik vállalni. És nem akkor, amikor nincs tétje, és semmi érdemi közünk hozzá. Hanem akkor, amikor valós, minket érintő, húsbavágó. Én megtettem eddig is, megteszem most is, meg fogom tenni ezután is. Mert így gondolom helyesnek.”

Háttér

Magyar idő szerint hétfő hajnalban 94. alkalommal is kiosztották az Oscar-díjakat. A siket családról szóló CODA nyerte a fődíjat, a Dűne tarolt a technikai kategóriákban, többek között Sipos Zsuzsannát is díjazták. Will Smith pedig nemcsak első Oscarjával tette igazán emlékezetessé az estét, de egy váratlanul elborult pillanatával is.

A Dűne hozta a papírformát, és dominálta a technikai kategóriákat: hat díjat gyűjtött be, köztük a legjobb operatőrnek, a legjobb vágásnak és a legjobb speciális effekteknek járót, illetve díjazták a nagyrészt hazánkban forgatott film magyar berendezőjét, Sipos Zsuzsannát is.

A technikai díjakat azonban idén az élő közvetítés előtt adták át, és csak rövidített bejátszásokat adtak le belőle a gála során. Ennek ellenére nem lett lényegesen rövidebb és kevésbé vontatott a műsor, a gyengécske, helyenként kifejezetten kínos poénok helyett akár ezen kategóriák győzteseit is mutathatták volna élőben, elkerülve a szakma egy részének felháborodását.

És ha már a felháborodásnál tartunk,

az este legemlékezetesebb pillanata az volt, amikor Will Smith felsétált a színpadra és lekevert egy pofont a felesége – betegségből fakadó – hajhullásán poénkodó Chris Rocknak. (forrás)

Nem sokkal később

Smith mehetett fel átvenni a díjat a Richard király főszerepéért, és köszönőbeszédében bocsánatot kért az akadémiától és jelölttársától a történtekért.

Kapcsolódó

 

Az Oscar-gálán elcsattant egy pofon - Az amerikai ügyben azonnal mindenki ugrik, kiáll, beleáll, bezzeg.....

 

átver
A Banánköztársaság rovatban megjelenő írások nem minden esetben képviselik portálunk véleményét.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.