Ezúttal az RTL Házon kívül magazinjának cigány-témájú riportjához fűzött kommentektől a HVG és a Magyar Narancs izgalmas cikkeiig terjed a Heti lapzsemle választéka.

Az önzés a legegyszerűbb válasz

Honnan jött az X-Faktort megnyerő cigány fiú, Ruszó Tibi? Szlovákiában, a magyar határtól 20 km-re lévő Balogújfaluban készített riportot az RTL Klub közéleti magazinjának stábja.
“Van egy kis falu Szlovákiában, néhány 10 kilométerre a magyar határtól, ahol az ott élők számára nem sok lehetőség nyílik” —  így vezették be a megrázó riportot.  —  “A legtöbben munkanélküliek, fillérekből élnek, nagy szegénységben. Legtöbbjük az iskolát se fejezi be, így saját maguk is kizártnak tartják, hogy valaha is rendes munkájuk legyen. Ráadásul a legtöbben szlovákul se beszélnek, csak magyarul. a gyerekek is ebben nőnek fel pedig nekik még vannak vágyaik, főleg azután, hogy az egyik falubeli srác elképzelhetetlenül nagy sikert aratott, és elképzelhetetlenül sok pénzt keresett.”

Kit érdekelnek?

A riportfilm a magazin Facebook-oldalára is felkerült, ahol rövidesen sorjázni kezdtek a film üzenetét elutasító kommentárok. Az egyik tipikus közelítés, amely a képsorok között olyan elemeket próbál felfedezni, amelyek hitelteleníteni igyekeznek a dél-szlovákiai cigány közösség szegénységét, esélytelenségét bemutató riportot. Ismerős hozzáállás, mostanában erős fideszes kormánypropagandával megtámogatva: egyrészt a “van ott pénz”, másrészt a “maguknak köszönhetik”, az “aki akar, dolgozhat/tanulhat” szöveg…
A másik közelítés a magyaros köldöknézés, a tipikus szellemi és erkölcsi bezárkózás szép példája: “nem a mi dolgunk” (hiszen Dél-Szlovákiáról szól a riport, ráadásul cigányokról, ugye?). Aztán jönnek a legyintések: miért nem keresnek a tévések hazai témát? Különben is, nálunk is vannak ilyen sorsú emberek, nincs itt semmi látnivaló. És hasonlók.
Talán nem Orbánék nacionalizmusba bezárkózó illiberális haverjaitól kellene példát venni, hanem azoktól a bátor, nyitott, a világ bármely részén segíteni kész kis európai nemzetektől, mint például a dánok, a hollandok.

Sokkolt cigányok

Személyes példával illusztrálom, mennyire szűk látókörű a kommentekből kirajzolódó önző hozzáállás. Egy nem régi eset jutott minderről eszembe. Évekkel ezelőtt egy civil szervezet szervezésében borsodi cigány aktivisták csoportja látogatott el egy Kassához közeli település cigánytelepére. A rendszerváltás óta északkeleti megyéinkben szörnyű bajokkal szembesülő honfitársaink pár kilométerrel a határ túloldalán megdöbbenve tapasztalták az afrikai szintű nyomort és reménytelenséget. Ez még nekik is megdöbbentő volt. Már a buszon visszafelé azon kezdtek tanácskozni, hogy máskor is kimennek, és ahol tudnak, igyekeznek majd segíteni azoknak a náluk is nagyobb bajban élő szlovákiai magyar cigányoknak, akikkel ott pár órás látogatásuk során alkalmuk volt beszélgetni…
Lám, mennyit számítanak a személyes tapasztalatok.

“Börtönbiznisz” és “luxusbörtön”

“Jó körülmények közé került a fideszes politikus — és a többiek?” —  ezzel a címmel tették közzé az RTL KLub magazinjának másik riportját.
Mengyi Roland, bebörtönzött fideszes politikus kecskeméti zárkájának és az ott kialakított, szintén elfogadható börtön-környezetnek a bemutatásával kezdték a riportot, amely aztán a műsor nagy részében, nagyon helyesen, a fideszes “börtönbiznisz”-kampány leleplezésével foglalkozik.
A cím, és a riport elején az átlagosnál elviselhetőbb körülmények bemutatása azonban megérdemel egy rövid kommentárt.
A börtön-fegyház- vagy fogházbüntetés lényege a szabadságvesztés. Ez az, amitől minden normális ember fél, és amit büntetésként él át. Nem tehetem azt, amit akarok, bv-sek parancsait követve kell élnem, tevékenykednem, ennem, sétálnom, aludnom. Be vagyok zárva, és ez még akkor is büntetés, ha viszonylag barátságos lenne a ketrec. Ráadásul nagyrészt egyáltalán nem az.

Ez nem a középkor

A középkorban a halálbüntetés szinte emberségesebb volt, mint tömlöcbe vetni valakit, a foglyokat elnyelő lyukak állapota és az ott következő szenvedések miatt. (Talán nem közismert, de jellemző példa, hogy Dobó Istvánt, miután hős társai élén megvédte Eger várát, koholt felségárulási perbe fogták, és hosszú évekre tömlöcbe vetették. Öregen, és borzasztó betegen engedték ki utolsó hónapjaira, hogy odakint haljon bele a börtönbüntetésbe.) Hát ez az, amit a mai igazságszolgáltatási rendszerben már nem foglal magában a bíróság által kiszabott ítélet. Szenvedj, mert a megadott ideig nem lehetsz szabad. De a törvényes állapotok között töltsd el ezt az időt.

Ami a legerősebbé tesz: cigány, nő, elvált szülők gyereke

“Van, amit nem lehet feldolgozni” címmel jelent meg interjú Farkas Franciska színésszel a Magyar Narancs január 23-i számában. A művész így beszélt “Levél Bradnek” című monodrámájáról: “Abból indultam ki, hogy a megszületésem előtt figyeltem a Földet, és úgy születtem ide az alien memóriámmal emberként, hogy irányítottan tapasztaljak meg olyan dolgokat, amelyekről tudom, hogy a legerősebbé azért választottam ezt a “létformát”, vagyis azért akartam cigány lenni, hogy megtanuljam elfogadni magam, hogy erős legyek identitásban, hogy szeressek nagyon. Azért lettem nő, hogy minden hónapban emlékeztessen a testem arra, hogy kapcsolatom van a Holddal. Azért választottam olyan szülőket, akik elváltak, hogy megtanuljam, semmi közöm az ő hibáikhoz.”

“A film rasszista műfaj”

Farkas Franciska az idézett interjúban a filmes szerepeiben neki jutó klisékről is beszélt: “Velem kapcsolatban a roma lányban gondolkodnak, másban nem is fognak, mert ez a szokás itthon, de ez nem nekem szól. Ha valaki egyszer jó volt egy karakterben, akkor csak arra a szerepre hívják. Csányi Sándor mindig hősszerelmes lesz, Csuja Imre meg a nagydarab vicces csávó. A színházban ez valóban nincs így, egyetlen roma szerepet sem osztottak rám. A film rasszista műfaj, mert kiszolgálja a közönség sztereotípiák iránti igényét, ezért aztán újra is termeli a sztereotípiákat. Amerikában óriási utat jártak be a feketék a filmes reprezentációjukkal, az talán jó példa lehet. A Trónok harcát azért szeretem nagyon, azonkívül, hogy sokat lehet tanulni belőle színészileg is, mert a Tyrion Lannistert alakító alacsony növésű Peter Dinklage-t úgy úsztatták be, hogy fantasztikus figura, és egy idő után már csak a jó színészt látod benne.. Jó lenne olyan filmet csinálni, amelyben nem a cigány lányt játszom.”

A hangja is fekete?

Farkas Franciska gondolataihoz egy személyes kiegészítés: emlékezetes nyilatkozatot adott korábban Kálid Artúr, kiváló színészünk, aki szinkronszínészként is sokunk kedvence. Elmondta, hogy őt a szinkronban is szinte kizárólag színesbőrű, elsősorban afroamerikai színészek (például Denzel Washington, Jamie Foxx, Will Smith) magyar hangjaként alkalmazzák. Kellemes, férfias, ugyanakkor meleg orgánumát sokan fogadjuk szívesen. Mi van ebben “fekete”?

Erdélyiek Budapest lélegeztetőgépén

“Rendezői változat” címmel olvasható a HVG január 30-i számában fontos összeállítás arról, hogy mivel Romániában a kisebb települések színházai nem kapnak állami támogatást, ugyanakkor a színészek kötelező bérét jelentősen megemelték, a kisebb erdélyi települések a magyar kormánynál kezdtek lobbizni segítségért színházaik életben tartásához. A Demeter Szilárd által fémjelzett fideszes kultúrpolitika és az RMDSZ budapesti lobbizása együttesen oda vezetett, hogy “az erdélyi magyar kultúrát lényegében magyarországi lélegeztetőgépre csatolták. A magyar kormány a Bethlen Gábor Alapon keresztül kisegítette a színházakat.”

A Fidesz most is úgy “segít”, ahogy szokott

Miközben pénzeső hullt Sepsiszentgyörgy, Csíkszereda, Szatmárnémeti színházára, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színháznak egy forint sem jutott — emeli ki a HVG összeállítása. Ez a magyar színház rendszeresen kimarad a határon túlra érkező nagyobb támogatásokból. “Az igazgató, Gáspárik Attila — aki évek óta nyíltan kritizálja az Orbán-kormányt és az RMDSZ-t — kérdésünkre azt mondta, hogy folyamatosan monitorozzák a magyarországi pályázatokat, így évente nagyjából 5-6 millió forinthoz jutnak. Ugyanakkor Marosvásárhelyen működik egy másik magánszínház amely már közelebb állhat a fideszes kultúrharcosok és — leginkább — a magyarországi színházi életben ma élet-halál ura Vidnyánszky Attila szívéhez: ez a 2014-ben alapított Spectrum Színház. Ebben visszatérően rendez a pesti Nemzeti igazgatója, a vezetőség pedig több interjúban is hangsúlyozta, hogy “a színházat és Vidnyánszky Attilát régi, mély ismeretség köti össze”. A kis magánszínház előadásai élvezik a magyar állam támogatását, ahogy az Emmitől is kapnak kisebb-nagyobb összegeket például a népdalversenyre vagy egyéb kulturális rendezvényeikre. A színház igazgatója Török István, aki nem mellesleg annak az Erdélyi Hagyományok Háza Alapítványnak a kuratóriumi tagja is, amelyik az egyik kedvezményezettje az anyaországi támogatással induló hagyományok háza projektnek…”

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét