Tavaly december elején megmozdult a színházi világ. A december 9.-ei tüntetésen a szakma Fideszhez nem kötődő legnagyobb alakjai ott voltak, Eszenyi Enikő kivételével. Erről is kérdezték a Magyar Narancs legutóbbi számában megjelent interjúban a művészt. A hetilapra reagált közösségi oldalán Schilling Árpád. A szemlénkben mindkét véleményt megjelentetjük, hogy olvasóink saját véleményüket ki tudják alakítani.

Eszenyi Enikő Kossuth- és Jászai Mari-díjas magyar színésznő, színházi rendező, érdemes művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, a Vígszínház igazgatója. 2015-ben és 2016-ban a Forbes őt választotta a legbefolyásosabb magyar nőnek a kultúrában.

- Hirdetés -

Zéró tolerancia

A Vígszínház igazgatója elmondta, hogy a minden bántalmazó magatartást elítél, a Marton -ügy után a színházban zéró toleranciát hirdettek:

“Az alkotó emberi és művészi kvalitásának megítélése olyan kérdés, amire egy egész világ nem tud jó választ adni. Nem voltunk felkészülve erre. De hogy ezek alapján azt mondják bármelyik színházra, hogy az alapból zaklató intézmény, azt mélyen elutasítom.”

“….tükröt tartunk a természetnek…”

Eszenyi reagált arra is, hogy az általa vezetett színház hogyan reagál a minket körülvevő, átpolitizált valóságra:

“Azért játszunk esténként, hogy a körülöttünk levő világról folyamatosan beszéljünk. Hamlettel szólva, tükröt tartunk a természetnek. Abban a reményben állítom össze évadról évadra a műsort, hogy nézőink folyamatosan tanulhassanak, még okosabbak, intelligensebbek lehessenek.”

“…a “befolyásnak” vannak korlátai…”

A Vígszínházat fontos tájékozódási pontnak tartja. Úgy gondolja, befolyása van a nézőkre, amikor játszik, amikor rendez. De a “befolyásnak” vannak korlátai:

“Arra viszont sajnos nincs befolyásom, hogy a munkatársaim fizetését felemeljem. Ha erre képes lennék, akkor hinném el igazán, hogy befolyásos vagyok.” /……../ ” Demszky alatt lettem igazgató, aztán jött Tarlós, most Karácsony Gergely. Valamennyi érán keresztülmentem. Én ezzel úgy vagyok, hogy állok egy folyóban, amivel szeretek sodródni, szenvedélyesen új utakat keresni, de hogy egyik vagy a másik partra kilépjek, olyan nincs. Soha senki a politikai szférából nem szólt ide telefonon, hogy nyomást gyakoroljon rám. A tervezett műsorral kapcsolatosan a hatalomból senkivel nem kommunikálok.”

“…van az a pont…”

Független színházi vezetőként megfogalmazta, van az a pont, amikor azt mondaná, hogy ennyi, és ne tovább:

“Ha nekem felülről valaki meg akarja mondani, hogy ezt vagy azt csináljam, vagyis abban a pillanatban, hogy nekem azt kell éreznem, hogy nem vagyok független, nem vezetem tovább ezt a színházat. Amikor azt mondom, hogy a Víg nyitott színház, akkor azt is értem alatta, hogy semmilyen politikai irányban nem elkötelezett. Csak a művészet és a kultúra felé.”

Mit nem lehet ezen érteni?

Kikerülhetetlen volt, hogy beszéljen arról, miért nem ment el a szabad színházakért szervezett tüntetésre. Decemberben ezt azzal indokolta, hogy ” szakmai úton kell mindent elintézni, itt pedig politikai térbe került a dolog”:

“Mit nem lehet ezen érteni? Azt, hogy nem akarok politikai térbe belépni. Arról nem is beszélve, hogy aznap 1029 ember volt a Vígszínházban a Padlás jubileumi előadásán, ahol az 1 milliomodik nézőnket köszöntöttük, és együtt énekeltük, hogy „itt van dolgunk és itt vannak álmaink”.

A szakmai szolidaritásnak nem kell mindig nyilvánosnak lenni. Úgy gondolja, nagyon sokat tesz a szakmájáért:

“Bárki megkeres, annak tehetségemhez, lehetőségemhez képest segítek. Amúgy meg nem is hívtak, de erről már nem is akarok beszélni.”

“Kedves Enikő, egy tüntetésre nem azért megyünk el, mert meghívnak minket…”

Eszenyi Enikő utolsó mondataira saját facebook oldalán videó üzenetben reagált Schilling Árpád rendező, aki ugyan most külföldön él, de igen érzékenyen követi az itthon történteket. Schilling üzenetében többek között megfogalmazta:

“Kedves Enikő, egy tüntetésre nem azért megyünk el, mert meghívnak minket, az a vendégség, ez meg valami más. Egy tüntetésre meggyőződésből megy el az ember. Vagy hiszel azokban az emberekben, vagy nem. Vagy támogatod ezt az ügyet, vagy nem. Harmadik eshetőség nincs.”

“…a nem nyilvános szolidaritásnak semmi értelme …”

Hozzátette, a szolidaritás pedig mindig nyilvános, a nem nyilvános szolidaritásnak semmi értelme nincsen, hiszen éppen az a lényeg, hogy a saját neveddel, a saját arcoddal állsz ki egy ügy mellett, támogatsz embereket:

“A jubileumi Padlásról pedig az jut eszembe, hogy mi, színházi emberek, szeretjük azt gondolni, hogy az élet a színházban zajlik. De az élet nem a színházban zajlik, hanem az utcán, a munkahelyeken, az otthonokban, és ezt az életet sajnos súlyosan behálózta a politika. Ha valamit tenni akarunk ezekért az emberekért, akkor néha muszáj elhagyni a színház épületét. Nagyon sajnálatos, hogy ma ott tartunk, hogy az ország legnagyobb színházának igazgatóját fel kell világosítani arról, hogy mit jelent a szolidaritás, és egyáltalán: mit jelent az élet”

A vita eldöntésére szerkesztőségünk nem vállalkozik

Miért is tenné, hiszen két szuverén művész gondolatait nem szeretnénk „zsűrizni”. Igyekeztünk hűen visszaadni a polémia lényegét, a Kurír olvasóira bízzuk, hogy saját álláspontjukat kialakítsák.

Schilling Árpád: Tüntetésre nem azért megyünk, mert meghívnak minket, az a vendégség. Egy tüntetésre meggyőződésből megy el az ember 1

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét