Connect with us

Kerítésen innen

„Beszéljünk végre őszintén a tanárokról!” – Nincs jó véleményem róluk….

Megosztás

Mire készülnek a tanárok, és lehet-e hinni a sikerükben? Megszállottak és árulók.

Megosztás

Egy nagyon elkeseredett és szókimondó olvasói levelet kaptunk az iskolakezdésről és a tanárok várható akcióiról. Az írást teljes terjedelmében (kicsit szerkesztve) közöljük, mert nem az a kérdés, hogy egyetértünk-e vele, hanem, hogy ilyen vélemények is vannak.

A megválaszolatlan kérdés: mi történt tavasszal?

Azt gondolom, hogy ami iskolakezdés-ügyben történik, az tragikus. A tanárok most kapkodnak újra, holott tavasszal jó úton jártak a sztrájkjaikkal, polgári engedettlenségükkel és néhány elszigetelt „gerilla akciójukkal”, ám valami érthetetlen „lovagiasságból” egyszer csak megálltak, mert nem akartak belekeveredni a választási kampányba. Miért nem?

Miért állították le a sztrájkot, aminek eredménye ugyan még nem volt, de minden jel arra mutatott, hogy az irány jó. Most azzal nem is foglalkozom, hogy a tanártársadalom töredéke vett részt a megmozdulásokban, mert úgy tűnt elegen lehetnek, de mihez is? Ahhoz, hogy ráijesszenek az erő elől mindig rettegve meghátráló pökhendi kormányzatra, méghozzá egy Orbánék számára nagyon fontos időszakban a kam-pány-ban.

Lábhoz tett fegyverek

Tavasszal az a furcsa helyzet állt elő, hogy a tanártársadalom legradikálisabb részét saját „vezetőik” állították meg és nem hagyták tovább folytatni a sztrájkot. Majd most? Ugyanezek az emberek most arról pampognak, hogy augusztus 30-án lesz még egy egyeztetés a kormánnyal.

Mit várhatnak azok után, hogy a gyávaságukkal, vagy valami más okból részeseivé tették magukat a legújabb 2/3 kiharcolóinak? Megmondom mit: semmit!

A dolognak erősen árulás-szaga van

Fogadjuk el, de mire megyünk vele, hogy amit tettek -most az egyszer ne féljünk a nagy szavaktól és beszéljünk végre őszintén a tanárokról- a társadalom jobbik felének és a gyerekeknek az elárulását -engedékenyebben- cserbenhagyását, nem tudatosan, hanem – hm…- ostobaságból tették.

Nincs aki tanítson és a felsőoktatásban lassan az se, akit taníthatnának

Nem akarok hülye számháborúba bonyolódni arról, hogy hány tanár hiányzik országszerte, beszéljünk arról, hogy -szándékosan fogalmazok így- kik mennek be órát tartani, mert hogy az esetek nagy százalékában nemhogy szaktanár, de még végzett pedagógus sem áll az osztályok előtt a lassan, de ha így haladunk biztosan a gyerekmegőrzőkké züllő iskolákban. Az ma is látszik és már csak néhány napig jövőidő, hiszen az iskolakezdés pillanatában ránk rúgja az ajtót a valóság.

Persze ahogy mondani szokás: már „szokva vagyunk”, annyiszor rugdal minket ez a Valóság nevű figura, de mi álljuk a sarat, vagy nem, amelyből vétettünk.

Végezetül köszönet és hála a sok csaló, alkalmatlan gyáva, ócska „pedagógus” között itt-ott még levegő után kapkodó igazi tanároknak.

És a szükőkről most szó se essen!

Utóirat

Az a tanár, aki azzal magyarázza megalkuvását, hogy fél a kirúgástól, emelje már ki a fejét a hátsófeléből és nézzen körül mekkora a tanárhiány, azaz nem mernek felmondani, de ha mégis percek alatt találhat új, netán jobb állást is.

Friss!

Szerző