Bilincses, gumibotos „iskolaőrök” – elzabrált, fideszesített egyetemek

Mi köti e két dolgot össze? Az, ami e kettőt a Magyar Tudományos Akadémiához, a NAT-hoz és számos, vagy inkább számtalan más dologhoz, először is a Fidesz és a „történelmi” egyházak közös „alaptörvényéhez” kapcsolja: a más érékrendet követők, a másképp gondolkodók érdekeinek és érzelmeinek nyílt semmibe vétele, az egyre nyíltabb és brutálisabb hatalmi erőszak.

Az a fajta, jellegzetesen fideszes önkény, erőszak, amely nem ismer jogi akadályokat:

ha kell, péntek éjfélkor benyújtanak egy új „törvényt”, és azzal jogi köntösbe bújtatják a leggyalázatosabb törvénytelenséget is. Így háziasították az „alkotmánybíróságot” – mondjuk ki: megéri a pénzét az a „bíróság”, amelyik ezt szó nélkül eltűrte –, s azóta alig burkoltan törvénysértések sorozatát követik el.

A leggyakrabban emlegetett törvényszegés az érdekeltekkel való érdemi egyeztetés, illetve a társadalmi vita mellőzése. A másik, mostanában előszeretettel alkalmazott, alkotmányellenes eljárás a rapid intézményátalakítás, a fölkészülési idő túlzottan, nyilvánvalóan alkotmányellenesen rövidre szabása. Az ilyen eljárás egyértelműen azt fejezi ki, hogy a „törvényalkotók” törvénytelen módon birtokukba akarják venni az intézményt, nem számolnak például egy egyetem jogszerűen megválasztott vezetésével, a szenátussal, a hallgatói önkormányzatokkal stb.

Az érdemi egyeztetés elmulasztása persze olyan súlyos törvénytelenség,

amely kötelezővé tenné Áder János számára – már ha valódi „köztársasági elnöke” volna az egyébként köztársasági jellegétől megfosztott országnak –, hogy az ilyen „jogszabályok” aláírását megtagadja. Ám a Fidesz nem azért választotta meg, hogy akadékoskodjon: horgásszon meg hablatyoljon a környezetvédelemről – az manapság fölöttébb divatos dolog…

Se szeri, se száma tehát az érdemi, valóságos egyeztetés hiánya miatti panaszoknak, ám a Fidesz ezeket mindig ugyanazzal a hazugsággal intézi el: már hogyne egyeztetett volna..! Egész seregnyi intézetet, miegymást hozott létre, amelyekkel szívesen „egyeztet”… Bár például a „Nemzeti Pedagógus Kar” sem jár mindig sokkal jobban, mint a valódi érdekvédők: esetleges fenntartásaikat ugyanúgy semmibe veszik.

„Hivatásrendek”, álszakszervezetek, kötelező kamarák vagy a már említett, különösen gyalázatos „Nemzeti Pedagógus Kar”: mind-mind készséges partnerei vagy inkább seggnyalói a hatalomnak. Nem maradt ki az ilyen átalakításból a művészeti szféra sem: Vidnyánszkyk serege igyekszik fényesre nyalni a Gazda ülepét, remélve, hogy a koncból valami az övék lehet…

És hiába minden:

lehet hivatkozni 200-nál is több kiváló művész, közéleti személyiség tiltakozására – visszautasítják azzal, hogy 74-en, „hasonlóan neves művészek” (Dömötör Csaba, hazugságügyi államtitkár ATV-beli dumája) meg támogatták a kormányt. Ezzel el is intézték az „egyeztetést”, amelyből mindig azok maradnak ki, akiket a leginkább érint, akik ellen irányul az „átszervezés”. Restellem fölsorolni a tiltakozók nevét, csak megjegyzem: nem akármilyen elvetemültség kell ahhoz, hogy véleményüket lesöpörjék, meg sem hallgatva őket, hogy szimbolikusan szembe köpjék valamennyiüket!

És mindig akadnak rongy emberek, akik ilyen-olyan „indokkal” vagy anélkül, de vállalják a nyilvános seggnyalást!

A Színház- és Filmművészeti Egyetem „átalakítása”, fideszes elzabrálása demokratikus jogállamban nem fordulhatna elő, s ha mégis, az Alkotmánybíróság megakadályozná. Nálunk elképzelhető, mi több, valószínű, hogy nem is kerül oda az ügy, s ha netán mégis, esetleg évek múlva „tárgyalják”… A hazai jogorvoslati „lehetőségek” kihagyása azonban azzal jár, hogy nem fordulhat senki az EU bíróságához.

Pedig az a kormány, amelyik végső elszemtelenedésében „megkínálta” az Akadémiát ama 54 perccel, soha többé nem lesz szavahihető

– addig is igen korlátoltnak kellett ahhoz lenni, hogy bármit is elhiggyen valaki ennek hatalomnak. Hazudhat bármit, bármennyiszer: maga tette világossá, mit is ért „egyeztetésen”.

Hát így kapcsolódik össze az „iskolaőrök” és az elzabrált Színház- és Filmművészeti Egyetem esete:

ugyanannak a briganti erőszaknak, pofátlan jogtiprásnak eredménye ez is, az is. Az „iskolaőrök” dolgában is a tőlük megszokott módon „egyeztettek”. Márpedig az iskolai fegyelmezés először, másodszor és kilencvenkilencedszer is pedagógia probléma, feladat, és csak végső, századik esetben lehetne rendőri ügy. Ám ahol a „miniszterelnök” a parlamentben elmondhatja, hogy így döntött, fellebbezésnek nincs helye, ott majd megtanulhatja a kölyök, hogy „őrök kísérik végig az úton”, mint a költőt Radnóti Negyedik eclogájában. Vagy mint a Fidesz alá rendelt Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatóit, oktatóit – legalábbis a Fidesz, Orbán szándéka szerint.

Minden egyre leplezetlenebb, egyre nyíltabb

Néha még hazudoznak holmi „egyeztetésről”, de nem igazán fárasztják magukat: nem érdekli őket, elhiszik-e, amit mondanak – nem azért mondják… Azt akarják, hogy híveik újra meg újra elégtételt érezzenek, ahogy a hatalom által diktált Szakács Árpád-i forgatókönyv megvalósul. Ha van elégtétel, kenyérre alig van szükség…

És az orbáni forgatókönyv megvalósulni látszik, bár idővel minden szertefoszlik. Csak a ma élő tisztességes emberek élete megy tönkre, ha nincs módjuk külföldre költözni…    

Mi lesz veled (belőled) Színház-és Filmművészeti Egyetem?

Alföldi Róbert és temérdek művész -nem celeb!- nyílt levele Semjénnek, Palkovicsnak és a képviselőknek