“Olasz étel nem létezik, legalábbis Olaszországban nem” – Billegő paradicsomkultusz

Az olasz gasztronómiának van egy világszerte ismert és kedvelt vonulata, amelyiket a paradicsomkultusz, a paradicsom felhasználása határoz meg. Súlyos hiba lenne azonban azt hinni, hogy ez a vonult jellemző mindenütt a mediterrán országban.

Csak semmi paradicsom olaszok vagyunk!

A valamiféle csábító paradicsomos szószban tocsogó paszta közel sem teljes Olaszország szimbóluma, hiába épül erre a világon elterjedt olasz konyhák java. Egyszerűen ez vált be leinkább naná, hogy ezt variálják.

A hagyományok

Egyes helyeken a hagyományok mindent felülírnak. Genova környékén ahová mint fontod kikötőbe tömegével érkeztek az újvilág árúi, ám mégsem tudták áttörni a környék gasztronómiájának falát.

“A genovaiak tartózkodóak, hajlamosak a családi intimitásra és a közösségre. A múltban a változásokat mindig bizonyos kételkedéssel látták, különösen a dolgozók és a középosztály részéről – ahogy az az Újvilágból származó alapanyagok bevezetésével történt.” 

Mondja De Sergio Rossi, konyhafikozófus a CNN travel-nek.

Rossi szerint valójában a burgonya érkezése “sokkal fontosabb” volt, mint a paradicsomé. A burgonya megbízható táplálékot adott a szárazföld népének – a dombos, hegyvidéki kontadini (parasztok) által lakott szárazföldi területeknek –, életben tartotta őket.

Régiónként más és más

A genovain túl más régiók a paradicsomot is beépítettek jellegzetes ételeikbe –

„Mindig meglepődöm, amikor Toszkánába megyek, hogy mennyi paradicsomot használnak fel olyan ételekhez, amelyek valószínűleg [paradicsom előtti] középkori eredetűek”

– mondja Zancani, Rossihoz hasonlóan ő is a kulturális elszigeteltségnek tulajdonítja ezt. a paradicsom hiánya a ligur ételekben valójában nem hiányosság – inkább Liguria zöldségben gazdag konyhájának jele, ami azt jelenti, hogy nincs hely a show sztárjának.

Ellen példa

A világot meghódító ázsiai konyha is addig igyekezett “kedveltté” válni Európában és Amerikában, bár ez utóbbi helyen könnyebb dolga volt, mert már a nagy vasútépítések idején rengeteg kínai munkás özönlött az országba, magával hozva sajátos kultúráját ezen belül is az étkezését.

Európa viszont szinte teljesen érintetlen volt az ázsiai konyha számára egésze a múlt század 50.es 60as éveiig. Így aztán a gyors “hóditás” reményében a kínai vendéglősök ahelyett, hogy időt adtak volna vendégeiknek ételeik megkedvelésére, inkább azokat igazították a helyi igényekhez, így vesztve el gasztronómiájuk sok jellegzetességét amely teljesen felolvadt a vendéglátó ország gasztronómiájának elvárásaiba.

Ez az étel pedig éppen ellenkezőleg.