Bokros Lajos: „A szocializmusnak akkor van vége, amikor elfogy a másoktól elvehető pénz”

Margaret Thatcher brit miniszterelnök elhíresült mondatát ajánlom erősen mind a Fidesz-hívők, mind pedig a hazai demokraták figyelmébe.

Megjelent a hír,

hogy az Európai Unió a 2021-től kezdődő újabb hét éves pénzügyi tervben jóval kevesebb támogatást kíván adni az új tagállamoknak és azt is erősebben fogja a közös értékek egyértelmű képviseletéhez kötni. A hír egyelőre feltételezés, vagy legfeljebb figyelmeztetés, hiszen nincs még készen az új hétéves költségvetési terv, nem fogadta el azt az Európai Parlament. Valószínű, hogy az első komoly vita erről az elképzelésről a jövő májusban megválasztandó, majd júliusban összeülő Európai Parlamentre vár. De ne legyenek kétségeink: a demokratikus Nyugat-Európának elege van abból, hogy az ő pénzén pöffeszkedik Kelet-Európában több önkényuralmi rendszer.

Az Európai Unió elemi érdeke, hogy a helyzet változzon. Természetesen nem úgy, hogy a brüsszeli szuronyok elhozzák nekünk a szabadságot – ebben ne reménykedjen senki. Nem is lenne helyénvaló, hiszen hitelt adna a nemzeti szégyen kormánya egyik legnagyobb hazugságának, miszerint Brüsszel elnyomó hatalom, amelyik a magyar emberek akaratát lábbal tiporja.

Az Európai Unió bizony megvárja,

amíg hazánkban a magyar nép megelégeli az önkényuralmat. Az EU politikai vagy katonai értelemben sohasem fog beavatkozni sem Magyarországon, sem Lengyelországban és ez így van jól. Örüljünk neki, mert ez éppen azt bizonyítja, hogy Brüsszel nem elnyomó hatalom. Nekünk kell kivívni a szabadságot – ha úgy érezzük, hogy szükségünk van rá.

Viszont teljes mértékben jogos, sőt elvárható, hogy Orbán gonosz és nem hatékony önkényuralmát ne a nyugati adófizetők pénzén tartsa fenn. A nyugati adófizetők hallatlan mennyiségű, a bruttó hazai termék 5%-át meghaladó pénze ne tegye fenntarthatóvá azt az avítt gazdasági modellt, ami enélkül hetek alatt összeomlana. A magyar népnek az az érdeke, hogy végre felismerje, ez a modell zsákutca. Nem csak erkölcsileg, politikailag, hanem gazdaságilag is.

Három év hosszú idő.

Ezalatt rengeteg kárt fog nekünk okozni a nemzeti szégyen kormánya – gazdaságit, társadalmit, kulturálisat, sőt erkölcsit is. Nagyon nehéz lesz utána újjáépíteni a gazdaságot, behozni a lemaradást, végre megkezdeni a felzárkózást. De nincs más alternatíva, csak a szorgalmas és felelősségteljes munka. Ez a Modern Magyarország Mozgalom legfontosabb politikai üzenete.

Nyugaton azért lázad sok fiatal, mert úgy érzi, hogy 50 év folyamatos javulása után most először van olyan helyzet, hogy a következő nemzedék nem fog jobban élni, mint a korábbiak. Nálunk ennél súlyosabb a helyzet: nemcsak a fiatal nemzedék szenvedi meg máris az évtizedes önkényuralmat, hanem hamarosan az idősebbek is. Nem alaptalan a félelem, hogy elértéktelenedik a nyugdíj. A gyógyító szolgáltatások és az oktatás már jórészt elértéktelenedtek. A tehetősek már ma is csak a fizetős magán-egészségügyet látogatják és az államtól minél távolabb eső magániskolákba íratják gyermekeiket. Pont úgy, mint 50 évig Görögországban.

Szétszakadt a magyar társadalom

tehetősekre, akik élvezik az egykulcsos személyi-jövedelemadót és a szaporodó kedvezményeket valamint a leszakadókra, akiknek egyre kevesebbet ér a családi pótlék és a közmunka éhbére. Rohannánk a görög csőd felé, ha a nyugati adófizetők pénze ezt egyelőre nem akadályozná. De a versenyképesség romlik, a hatékonyság nem javul, a nyereséges termelőberuházások elégtelenek, kevés a pénz kutatára-fejlesztésre.

Magyarország nyakán ül egy hatékonytalan és korrupt, igazán élősdi és velejéig romlott oligarchikus rendszer. A torz és tisztátalan választási rendszer, a sajtó elnyomása, a baloldali ellenzék együttműködési készségének hiánya meghosszabbította számunkra a gonosz uralmát.

Mégse csüggedjünk, hanem harcoljunk. Ennek első lépése a felismerés. Hamar elfogy mások pénze. Álljunk készen addigra.