Csak mi nyerjünk lámpa-ügyben – Tiborcz, meg én!

Mániákus tartalékoló vagyok, mindig van néhány felesleges villanykörtém is itthon. Elhatároztam, hogy eladok néhányat, akár be is csavarom őket a lámpába. Feltéve, ha valaki fogja a létrát, mert nemcsak villanykörtém van, hanem egy kis tériszonyom is. Legalábbis erre fogom, hogy csak sátoros ünnepeken vagyok hajlandó a függönyöket mosás céljából leszedni a karnisról.

„A nemzet anyósa”

Persze nemcsak úgy, előkészületek nélkül adom el, mint a kellő társadalomismeret híján lévő hebrencsek. Jó összeköttetésekkel bíró, komoly embernek kell tűnnöm, akivel érdemes kapcsolatba lépni. Ezért mindenkit emlékeztetek arra, hogy Kövér egyszer „a nemzet anyósának” nevezett (de tényleg). Nem bóknak szánta, az anyósviccek szipirtyóira gondolt, de ez most, amikor „a nemzet vejeként” emlegetnek egy sikeres fiatal vállalkozót, még jól jöhet. Aztán megkérem egy barátomat, hogy győzze meg a lakókat: feltétlen szükségük van 2 db 40-es mignon égőre, egy 60 wattos régi típusú körtére, és egy drágább energiatakarékos izére, kicsit ormótlan, de az van a dobozára írva, hogy 7 évig kitart. (A nagyobb hatás kedvéért mondjon 14 évet, ki a csuda fogja addigra számon kérni.) Véletlenül éppen ilyen körtéim vannak itthon. A barátommal majd osztozunk a nyereségen, ami nem lesz kevés. Egyrészt a „nemzet anyósával” senki sem fog smucigoskodni, másrészt a gépemen majd írunk mások nevében magasabb árajánlatokat, és mindenkinek mutogatjuk, hogy mi vagyunk a legolcsóbbak.

A kicsit is meg kell becsülni, vagy nem?

Nincs ebben semmi, szakasztott így járt el az Elios Zrt, amikor a miniszterelnök veje volt érdekelt benne, csak ők nagyobb tételben. De Brüsszel mindenbe beleköt, az Európai Csalás Elleni Hivatal szerint nem gilt így umburdálni az uniós pénzekkel. Gőzük sincs a magyar tehetségről, sosem hallottak a forgóajtóról, amin mindig egy magyar lép ki először. A tokajhegyaljai üzletek idején még úgy volt, hogy „ne mi nyerjük a legtöbbet”, de ez kicsinyhitűség. De, mi nyerjük a legtöbbet! Sőt: csak mi nyerjünk, lámpa-ügyben Tiborcz meg én. Szerintem az egész brüsszeli kötözködés azért van, hogy kitúrják a mieinket, és a közvilágítás-bizniszbe migránsokat telepítsenek.

Úgy kezdődött, hogy 2009-ben két barát, az egyik a miniszterelnök későbbi veje, társtulajdonosként közös vállalkozásba kezd. 2010-ben Tiborcz már együtt ünnepli Orbánékkal a Vörösmarty téren a választási győzelmet. A cég árbevétele abban az évben hirtelen megsokszorozódik, 2011-ben már milliárdoknál tartanak. Az első referenciamunkájuk Hódmezővásárhelyen a polgármester (a későbbi kancelláriaminiszter) szerint kifogástalan. Később már sokkal több a probléma: egész városok panaszkodnak a balesetveszélyes sötét miatt. Addigra az ifjú résztulajdonos már benősült a miniszterelnöki családba, sőt két évre a még teljhatalmú Simicskáék is betársulnak az üzletbe (át kell adni a tapasztalatokat a fiataloknak), nem illik hát reklamálni. Jávor Pál is azt énekelte Tolnay Klárinak: „egy kis édes félhomályban mennyi-mennyi-mennyi vágy van”. A mennyi-mennyi vágyban ez esetben nem vagyok biztos, de a mennyi-mennyi pénzben igen.

Tiborcz-féle barba-trükk

A képlet a több mint 20 önkormányzati megbízásnál ugyanaz. Gondolom, a stadionok világítására kiírt közbeszerzéseknél szintén. (És még mondják, hogy felesleges az a sok stadion!) Szekszárdon pl. 2012 nyarán megjelenik az Elios egyik üzlettársának embere, és elmagyarázza a polgármesternek, hogy hamarosan egy halom uniós támogatást lehet nyerni a közvilágítás korszerűsítésére, és ők segíthetnek az önkormányzatnak pályázni. Ekkor még a kormányszervek ki sem írták a pályázatot, de ők már tudják. 2012 decemberében tényleg meghirdetik a lehetőséget. Szekszárd és a hasonló „jól pályázók” természetesen nyernek: 2014-ben (túl vagyunk az esküvőn) közbeszerzésen kell kiválasztaniuk a kivitelezőt. A kiírásban a testre szabott feltételeket a már ismert partnercég segít kidolgozni – tulajdonképpen saját maguknak. Ugye emlékeznek a barátomra, aki a vevők szájába rágta, milyen villanykörtét keressenek? Hogy kijöjjenek a kívánt megtérülési mutatók, a lámpák gyártói által vállalt 60000 órás élettartamot az utolsó percben átírják 100000 órára (mondtam én, hogy a 7 év helyett beszéljünk mi is 14-ről). Ehhez persze az kell, hogy a szakértők ellenére a központban is változtassanak a követelményeken. Különben hogy valósulna meg a „sajátláb” projekt? Persze kell több árajánlat is, amelyek közül az Elios lesz a legolcsóbb. Ezek véletlenül ugyanazon a számítógépen készültek – ezért gondoltam én is, hogy a legegyszerűbb, ha a kamuajánlatokat magam pötyögöm le.

Aztán túl sok a szóbeszéd, feljelentések születnek, a vő 2015-ben eladja a tulajdonrészét. Széles a világ: annyi minden másban lehet üzletelni. Ingatlanok, szállodák, Pharaon, miegymás.

Az OLAF igazgatója egyszer elcsodálkozott azon, hogy a magyar hatóságok szinte soha nem jeleznek gyanút az uniós támogatások felhasználásában:

„Vagy szentek laknak Magyarországon, vagy erősebb volt a csábítás a jelentés elkerülésére.”

Nem vitás: szentek laknak. Azoknak köztudomásúlag maguk felé hajlik a kezük.

( A cikk először a Népszavában jelent meg, a VK a szerző engedélyével közli)

Kapcsolódó

https://varosikurir.hu/polt-bortonbe-kerul-ha-elsikalja-tiborc-csalasi-ugyet/