Blogbazár
Csillag István: az egészségügyieknek ígért pénz egyelőre olyan, mint az Egri csillagokban Ferdinánd felmentő serege
Igencsak kivágta a biztosítékot, amikor pár napja Parragh László, aki egyébként maga is részt vett a válságcsomag kidolgozásában, azt mondta: „annyi ember ment tönkre az elmúlt napokban, és folyamatosan annyi megy tönkre, hogy ezzel nem tudunk mit kezdeni”. Hozzátette: „a katás vállalkozó bizony nem nagyon számíthat semmire”. Többek között erről beszélt Csillag István, volt gazdasági miniszter a 168 órának adott interjújában.
Parragh László nem képviseli a vállalkozókat
Csillag szerint Parragh László valójában nem képviseli a vállalkozókat, még kevésbé a náluk dolgozó munkavállalókat. Ő olyan ember, akit önmenedzsernek nevezhetünk:
„De a mondatai jellemzik az egész programot is, amely annak ellenére sem jelent mentőövet a rászorulók többségének, hogy a gazdasági lassulás és a későbbi erőteljes visszaesés kockázata nem érhette váratlanul a kormányt. Januártól már sejthető volt, hogy a járvány minket is telibe találhat, így előre ki lehetett volna dolgozni olyan intézkedéscsomagokat, amelyeket a helyzet súlyosbodásához mérten alkalmazni lehet.
Az a tehetetlen rácsodálkozás, amelyet Parragh kijelentései tükröznek, jól minősíti a csomag minőségét is.”
A hitelmoratórium teljesen szükségtelen volt…
Szerinte a még március végén meghirdetett hitelmoratórium teljesen szükségtelen volt. Nem véletlen, hogy sokan úgy döntöttek: inkább folytatják a fizetést, és nem halasztják az adósság növekvő terhét a még bizonytalanabb jövőre:
„Ezt a moratóriumot csak azért címkézték fel a szegény kisadósok megsegítésének ürügyével, hogy később a kormányközeli Mészárosok óriáscégeinek fizetési nehézségeit ne kelljen külön nyilvánosságra hozni.
Ezeket akarják elrejteni úgy, hogy a Nemzeti Bank a valamikori szovjet regényből ismert Timur és csapatához hasonló kisúttörő akcióval átkíséri a gyalogosátjárón az összes adóst. Persze anélkül, hogy azok kérték volna.”
A roppant kockázatok fejében dupla fizetést szokás adni…
Kiemelte a hétköznapi hősöket. Az orvosok, az ápolók, a szociális gondozók, a hajléktalan ellátásban dolgozók, vagy akik a közösségi közlekedést működtetik. Sőt közéjük tartoznak a gyógyszerészek és a bolti eladók is. Ezeknek a csoportoknak, az általuk vállalt roppant kockázatok fejében, az egész világon dupla fizetést szokás adni:
„Nem állandó béremelésről beszélek – nem mintha sokuk esetében ez nem lenne indokolt –, hanem csak arról, amit átmeneti veszélyességi pótléknak nevezhetünk. Azokra a hónapokra, amikor ők megfeszített munkával, a veszélyeket vállalva dolgoznak azért, hogy mindnyájan életben maradjunk, nem egy borítékot érdemelnek, hanem minimum kettőt.
Talán a miniszterelnök műveltségét sem becsülöm túl, ha emlékeztetem, hogy az Egri csillagok című klasszikus regényben ostrom idején, amikor az életüket kockáztatták, a vitézeknek ostrompénz, azaz dupla zsold járt.”
Várjuk ki a végét….
Az egészségügyi dolgozóknak ígért bruttó 500 ezer forintról úgy gondolja, várjuk meg a végét:
„Ez a pénz egyelőre olyan, mint az Egri csillagokban Ferdinánd felmentő serege.
A második helyen azt kellene egy árnyékkormánynak képviselnie – ha az ellenzék nem csak az árnyéka lenne önmagának –, hogy az országban rengeteg ember nélkülözik, például mert kisnyugdíjas, mert beteg vagy hajléktalan.”
Korlátozott önkormányzatok….
Megfogalmazta, róluk az önkormányzatok tudnak, és próbálnak gondoskodni, ám a lehetőségeik igen korlátozottak:
„Annak viszont gazdasági haszna is lenne, ha az önkormányzatok mindenkinek, aki erre rászorul, naponta legalább egy tál ételt oszthatnának. Például azoknak az elesett kisnyugdíjasoknak, akik most ki se dughatják az orrukat otthonról. Vagy azoknak a hajléktalanoknak, akiknek az a szerencséjük, hogy már nincs hideg, a telepi romáknak, meg azoknak a gyerekeknek, akiknek az ellátása Borsodban ma is nagy nehézségbe ütközik.
Ha a kormány elég pénzt adna az önkormányzatoknak arra, hogy ezeknek az embereknek ebédet rendeljenek, akkor meg tudnák menteni az egyébként bezárásra ítélt vendéglőket.
A szükséges összeg nagyságrendje – négy-ötszázezer emberrel számolva, három hónapon át – sem haladná meg a húsz milliárdot. Még akkor sem, ha kiterjesztik azoknak a számát, akik tízezres nagyságrendű segélyért folyamodhatnak.”
90 napos álláskereséséi járadék…
Hangsúlyozta, azoknak, akik elveszítik az állásukat, mert a munkahelyük fenntarthatatlanná vált, nem három hónapra, hanem a válság elhúzódásától függően legalább további 90 napra meg kellene kapniuk az álláskeresési járadékot:
„Lényegében forgótőke nélküli vállalkozások tömegét látjuk, amelyeknek nincs tartalékuk – ahogyan magyar háztartások százezreinek sincs –, hogy bevételek nélkül akár csak egy-két hónapot kihúzzanak. A háztartások esetében az önkormányzatok tudnak, vagy tudnának segítséget adni, ahogyan a hajléktalanok, a szegények, az elaggottak életben maradását is ők tudják biztosítani. Közben munkát is adhatnának olyan szolgáltatóknak, akiket ez segíthetne át a holtponton.” /….. /
„Olyan pokoli helyzet állt elő, amikor a „pénzt vagy életet?!” kérdésre kell felelnünk.
Most életet kell mentenünk, aminek része az is, hogy a kormánynak kötelessége világos, átfogó, és elsősorban az elesettekre koncentráló programmal előállnia, ahelyett, hogy megint a saját oligarcháinak juttatna újabb megrendeléseket, újabb kedvezményeket.”
