Debreceni közjáték az Úr 2020. esztendejében

Ma -2020 októberében- a háziorvos után pár dolgot elmentem vásárolni az egyik debreceni élelmiszer áruházba. Hétfő dél körül volt, egyedül a felvágottaknál állt sor.

Előttem egy nálam idősebb hölgy nézegette a reklámfüzetet,

kereste, mi van leárazva a gazdag választékból. Felcsillant a szeme mikor meglátta -mint később kiderült, elnézte-, hogy a bécsi virsli kilója 1290 forint. Egy kilót kért, nem értette, hogy az eladó mondott valamit neki, valószínűleg azt, hogy ez nem leárazott. Az idős asszony továbbra is kérte a virslit, csak akkor komorult el az arca, amikor meglátta a mérlegen, hogy úgy 3000 forint az ár.

Szabadkozva mondta, ő erre nem erre gondolt,

nem értette, hogy amit mértek neki, az nem az, amire ő gondolt. Percekig kért elnézést, ő nem akarta feleslegesen dolgoztatni az eladót, de neki ez így nagyon drága, nem tudja kifizetni. Természetesen kicserélték a virslit, egy kiló csípős frankfurtit vitt, az már valójában 1290 forintba került.

Szegénykém nagy zavarban volt,

látszott szégyelli, hogy ilyen, számára megalázó helyzetbe került. Pedig semmiről sem tehet, valószínűleg egyike Debrecenben a sok tízezer kisnyugdíjasnak, aki jóval 100 ezer forint alatti ellátást kap havonta. Abból bizony egy héttel az utalás után nem futja luxusra, méregdrága felvágottra, virslire. Ha jól beosztja, akkor hónap végéig frankfurtit eszik, egy kis kenyérrel, tejjel.

Magyarország, a Úr 2020. esztendejében.

(A fotó illusztráció)

Ennyit kaphatnak a nyugdíjasok, ne dédelgessen nagy álmokat!