Djokovics, az „állatorvosi ló” – Na persze nem a világelső teniszező, hanem a történet, amely most Ausztráliában játszódik, vele a főszerepben

Novak Djokovics január 4-én közösségi oldalán tudatta, hogy a szervezők külön-engedélyével indulhat az ausztráliai Grand Slam-tornán dacára annak, hogy a verseny résztvevői számára kötelező az oltás, márpedig ő magánélete védelmére hivatkozva mindaddig nem volt hajlandó közölni, hogy be van-e oltva vagy sem. Január 6-án meg is érkezett a melbourne-i repülőtérre, a hatóságok azonban megtagadták tőle a belépési engedélyt, mivel az ausztrál törvények szerint csak beoltott egyének utazhatnak be az országba.

Djokovic karanténba került, méghozzá nem is „VIP-karanténba”, hanem abba a hotelba, ahol minden hasonló cipőben járó embert elhelyeznek

Ügyvédei fellebbeztek a döntés ellen, egyebek közt orvosi igazolást nyújtottak be, amely szerint a sportoló COVID-19 tesztje december 16-án pozitív lett – átesett tehát a fertőzésen; így jelenleg rendelkezik a megfelelő védettséggel. Victoria állam bírósága helyt adott a fellebbezésnek, így Djokovic már el is hagyhatta a karantént. Az ausztrál állam jelenlévő illetékese elfogadta a döntést, de jelezte, a bevándorlásügyi miniszter még mindig dönthet úgy, hogy megtagadja az engedélyt a teniszezőtől. Aki ebben az esetben nemcsak hogy nem indulhatna a január 17-én kezdődő tornán, de három évig egyáltalán nem léphetne be Ausztráliába.

A történet számos, a sporton túlmutató kérdést vet fel

Itt van rögtön az, hogy jók-e illetve megkérdőjelezhetetlenek-e a törvények és hogy mindenkire vonatkoznak-e. Nem vagyok járatos az ausztrál belpolitikában, de vajon milyen feszültségeket tükröz, -esetleg generál- ha máshogy dönt az összövetségi kormány, mint a szövetségi állam bírósága.
Vagy például, hogy miért hoznak egy verseny szervezői olyan szabályt, amelyet nyilvánvaló, hogy egyéb érdekek miatt nem fognak betartani. Hiszen a Djokovics körüli -mondjuk így- oltásmizéria a kezdetektől ismert a tenisz világban, viszont 20 GS-győzelméből kilencet épp Ausztráliában szerzett, ő a címvédő, a világelső, nélküle a torna veszít presztízséből és talán pénzügyi szempontból sem ugyanaz.

De vajon megfelelő erkölcsi alapot ad-e ez ahhoz, hogy vele kivételezzenek, miközben kevésbé neves, oltásellenes teniszezők esetleg kénytelenek kihagyni a versenyt?

Kérdés aztán az is, hogy ha Djokovics ismerte -és nyilván ismerte- az ausztrál törvényeket, akkor miért csak utólag mutatta be a pozitív tesztről szóló igazolást, miközben -ezt időközben elismerte- nincs beoltva.

Bár azt akkor sem kerülhette volna el, hogy sokan a szemére vessék: ha 16-án pozitív lett a tesztje, miért vett részt aznap és másnap is nyilvános tömegrendezvényeken…

Megelőzhette volna viszont például hogy napokat a megszokott életszínvonalához képest nyilván kényelmetlen körülmények között kelljen töltenie.

Diplomáciai bonyodalmak….

A szerb külügyminisztérium tiltakozott az ellen, hogy Djokovics nem a hozzá hasonló rangú sportemberhez méltó elszállásolást kapott, valamint, hogy a szerb állampolgárságú sztársportoló a pravoszláv karácsonyt méltatlan szálláshelyen kényszerül tölteni.

A Djokovics mellet Melbourne-ben tüntetőket is nemzeti érzelmek fűthették, legalábbis erre utal, hogy szerb nemzeti színekbe öltöztek és szerb zászlókat lobogtattak, holott feltehetőleg voltak köztük oltásellenesek és oltáspártiak is. A szerb patriárka is üzent Djokovicsnak: hogy

ortodox szerbek milliói imádkoznak érte.

Feltételezhető, hogy Novak Djokovics sportsikereiért nemcsak ortodoxok imádkoznak, hanem más vallású rajongói is. És nemcsak szerbek szurkolnak neki, hanem a tenisz szerelmeseinek milliói a világ számtalan országában, oltottak és oltatlanok egyaránt. Hogy oltáspártiak is sajnálnák, ha nem lehetne ott a tornán és ,hogy oltásellenesek is vélekednek úgy: ha mások nem, akkor ő sem.

Ez a történet messze túlmutat önmagán és a sporton is. Afféle állatorvosi ló, amelyen kimutatható az indulatoktól túlfűtött, világjárványtól meggyötört, egyre inkább megosztott civilizált világ szinte minden tünete.

Ezek mennek mostanában - Közismeret és közvélemény - Oltásellenesség és büntetőjog