Rozsdásak az orosz metrókocsik, Dubajba meg Las Vegasba repkedtek titkos küldetésben a minielnök emberei, a hazudozók elkezdtek harcolni az álhírek ellen. Semmi se változik, a fideszútálati hangulatométer hamar felpörgött – Rab László szürreál összefoglalója a 2020-as első hétről.

Csak Paksot nehogy fából építsék

Volt régen egy barátom, a Palásti Tibi Cegléden. Jutányos áron vett egy öreg Zsigulit Albertirsán, együtt mentünk érte. Büszkén mutatta, milyen jól hasít a verda. Ment is, mint a rosseb, átsuhantunk Ceglédbercelen, és az Öreg Szőlők felé vettük az irányt, ott ugyan buckásabb volt az út, de nem állt minden bokor mögött rendőr. A rázkódás lett a vesztünk, mert a Zsiga vezetőülése egy nagy huppanó után elengedett, és leesett az útra. Gyorsan megálltunk, és azt tapasztaltuk, hogy túl rozsdás volt az alváz, ezért az eladó egy betonpogácsába helyezte az ülést. Ez engedett el a rázkódástól; épp hogy megmaradtunk.

Ez a jelenet jutott eszembe azok után,

hogy néhány orosz metrókocsit ki kell selejtezni, mert elkezdtek rozsdásodni. Jó üzlet volt, Putyin ezt is ránk sózta, a mini-féle Fidesz pedig köztudottan oroszbarát politikát folytat. Rozsdásodnak a milliárdokért megvett metróvagonok? Hogy a búbánatba fordulhat ez elő? – tettem föl magamban a kérdést mindenféle indulat nélkül. És elkezdtem amiatt aggódni, hogy Paksot a mini orosz partnerei nehogy fából kezdjék építeni. Hullámpalával a tetején, amelyet úgy lehet söralátétekkel rögzíteni, hogy egyszerűen átverjük rajtuk a szöget. Kalapáccsal, aminek népi neve: ruszki csavarhúzó. Emlékszünk rá, vagyunk még néhányan.

Érnek még bennünket meglepetéseink a rozsdás kocsik forgalomból  kivonása után is.

Las Vegas, Dubaj: titkos repkedések

Málta, Abu Dhabi, Dubaj, Las Vegas, Panama, Kanári-szigetek. Ide, ezekre a nemzetstratégiai szempontból rendkívül fontos helyekre repültek azok a magyar honvédségi repülőgépek, amelyeket a mini is előszeretettel használ: a nemzet kapcsolatainak építésére. Az egyik göbzi kétszer is megjelent a felkapott spanyol üdülőhelyen, a borairól híres Alicante-ban – mindkét alkalommal oda-vissza repült, mintha csak valakit egyhetes nyaralásról szállított volna haza – írta a Népszava. Kiderült aztán, hogy baromira titkos, ki repült és minek, a kíváncsi büdösparasztok (azok volnánk mi) nem tudhatják meg 30 évig. Volt már ebből probléma, emlékszünk rá, szegény Demeter Márta hogy rászaladt a meglazított aknafedélre, amikor kiderült, hogy egy Orbán nevű katonatiszt kisleánya utazott a titkos gépen.

Ha nem lehet megtudni, hogy mit keresett a magyar úri osztály Las Vegasban és Dubajban, hát nem lehet megtudni. Hozzátesszük a sztorit a fideszútálati hangulatométer adatállományához, a fertelmes hazudozások címszó alá, és amikor majd kell, szép csöndben elővarázsoljuk. Titokban akartok repkedni? Jól van, legyen úgy. Csak a legvégén lesz majd egy széles nyilvánosság előtt megejtett nagy utazás, amikor az is pontosan látszani fog, amint tülekedni kezdtek az Azerbajdzsánba vagy Kazahsztánba induló magángépek feljáratainál. És akkor majd pontosan megtudjuk, hogy mit kerestetek egykor Las Vegasban és Dubajban. Múlt időben fogunk rólatok beszélni.

Vaspróba és aranytorony

Tizenkét éves lett a legkisebb fiam, mondta is, hogy most már nézheti a magyar népmeséket, amelyeket +12-es karikával jelölnek. A Harry Potter-történeteken már rég túljutottunk, Rick Riordan mitológiai fantasy-jait zabáljuk (A vörös piramis, Tűztrónus, A kígyó árnyéka stb.), nagyon bejöttek a gyereknek Richard Paul Evans Michael Vey-történetei (könyvenként 5-600 oldal) és különösen izgalmasak a Black and Care szerzőpáros könyvei (A vaspróba, A bronzkulcs, Az aranytorony stb.). Húsz-huszonötezer oldal évente fantasy-ból, zabálják a tizenéves kölykök itthon.

Azért írom mindezt, hogy rögzítsem: hol vagyunk mi már a Harry Pottertől, a csodálatos varázslótanonc mesés történeteitől! Sokkal mélyebben beleástuk magunkat az izgalmas és érdekes olvasmányok világába. Mindezt különben azok után írom, hogy megnéztem a gyerekeimmel a Jumanji 2 című pompás filmet, zseniális történet, egy videojáték résztvevői furamód bekerülnek a videojáték fikciójába, őszintén ajánlom mindenkinek.

Öreg taták nyögetei

Minket a gyerekeimmel már nem izgatnak azok a korszerűtlen nyögetek, amelyek egy Maróth nevű tudóstól származnak, és olyan ökörségeket tartalmaz, hogy a Harry Potter helyett katonadalokat kellene a csimotáknak hallgatniuk. Kopott vén fideszes duma, szóra sem érdemes. A halál van benne, a semmi ajánlata, az abnormális élet, amire mi már régen nemet mondtunk. Nem érdekel már bennünket, amit ezek szajkóznak kultúráról, színházról, évezredes sületlenségekről; másfelé indultunk, máshol járunk. Maróth Miklósnak, a minielnök országos jóbarátjának van elég baja a Harry Potter nélkül is. Azon kénytelen tipródni (megjelent mindenhol, egyszer majd azzal is el kell számolni), hogy a gyereke apuka kapcsolatait mozgósítva megcsapolta az MR- és a CT-gépekre adott európai pénzeket. Közben én az ünnepek alatt izgalmas könyveket olvasok és cseles filmeket nézek a gyerekeimmel. Kérdem én: kinek jobb? Nótázz csak, barátocskám, annyi katonadalt danolsz a divatjamúlt pártodban, ami a torkodon kifér. Nagy ívben teszek rád. A gyerekeim pár év múlva szavazópolgárok lesznek. Nem a fideszkoloncok hülye ötleteire fognak szavazni. Úgy mennek el mellettetek, hogy rátok se néznek. Azt hiszem, professzor urak, le fog benneteket győzni az idő.

Kamu a kamu ellen

Gulyás Gergely elkezdett küzdeni a kamuoldalak ellen, amelyek félreértelmezték a szavait nyugdíjügyben. De hát Gulyás egy örökké kamuzó plakátkormány embereként kezdi a kilátástalan küzdelmet, olyan hazug politika szóvivőjeként, amely képtelen magát megszerettetni, és amelynek van például egy olyan 90 milliárdos adófizetői pénzből fenntartott közmédiája, amelyből negyedóránként ömlik a tetves hazudozás. A budapesti főpolgármester, Karácsony Gergely például még nem szerepelt interjúalanyként ebben a minden minőséget alulmúló propagandatévében, és ez érvényes a hallgathatatlan fideszrádiókra meg az olvashatatlan újságjaikra. A kamuoldalak ellen tetszenek küzdeni? Mindjárt megszakad a szívem. Hát azokat a marionettfigurás, náci időkre emlékeztető sorosozó óriásplakátokat ki tette ki az utcára? Akkor éppen hol tetszettek lenni?

Repkedjetek, öregfiúk, hazudozzatok csak tovább nyugodtan. Annál hamarabb akad ki a hangulatométer. Ez volt az első hét húsz-húszban. Kérem is gyorsan a következőt!

 

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét