Egy önjelölt kampánytanácsadó tétova töprengései

Kérem szépen drága magyar feleim! Én nem akarok mást, mint normális, tisztességes, tényleges tehetsége és reális lehetőségei szerint munkájával gyarapodó országot!

Szeretnék….

• működő, biztosítási alapú egészségügyi rendszert; olyan iskolarendszert, amelyben a gyerekek a kor követelményei szerint hasznos ismereteket szereznek;
• az emberek javát szolgáló önkormányzatokat, amelyek gondoskodnak a mindennapi közszolgáltatások biztonságos működéséről;
• szabad, hiteles, a hazudozásért büntetést elszenvedő közszolgálati és kereskedelmi sajtót;
• ragaszkodnék az európai uniós és a NATO szövetség megtartásához;
• és olyan jogszolgáltatást követelek, amelyben elejét veszik a kormányzati korrupciónak, és amelyben a völnerpálok, simonkagyörgyök, boldogistvánok és keresztapáik (keresztanyáik) éppen úgy elnyerik méltó büntetésüket, mint most a névtelen megélhetési bűnözők és kisstílű tolvajok.

És ezzel egy időben, sőt talán mindezeket megelőzve szeretném,

ha a munkaképes emberek mindegyike tisztességes, bejelentett állásban, teljesítménye alapján legalább az uniós mérce szerint minimálisan elfogadható életszínvonalat garantáló jövedelmet élvezne, ha a nyugdíjasok, a munkaképtelenek, a társadalom perifériájára szorult 1,2 millió nyomorgó is emberhez méltó életet élhetne, mert a kormány és a társadalom magára venné a róluk való gondoskodás felelősségét.

Magyarországot maffia uralja

Belátom. Napjaink Magyarországán ezek fölöttébb nagyra törő igények. De úgy tűnik, április 3-án minden korábbinál nagyobb esély kínálkozik a nemzet előtt, hogy a pokolba küldje Orbán Viktort, ócska csapatát és hitvány rendszerét, és nagyon jó lenne ezzel az eséllyel élni! Mert a közelmúlt és a jelen jövőjét meghosszabbítva lassan megfulladunk abban a fertelmes, bűzös mocsárban, amelyet a Magyarországot jelenleg uraló köztörvényes maffia teremtett és gondoz immár 12 éve.

Mostanában újabb választási kampány lesz, amelyben a védtelen választó csak kapkodja a fejét.

Ez a választási kampány valójában már 2010. áprilisában megkezdődött, s azóta folyik megszakítás nélkül kisebb-nagyobb intenzitással. A többség adófizetőként és szavazóként van jelen a NER elnevezésű szélhámosságban, amelyet két választás között erős eufemizmussal kormányzásnak neveznek. Szavazóként a választói kör tekintélyes hányada szoros információs buborékba zárva még saját érdekei ellenére is támogatja a „nemzet hajdani és jövendő nagyságát” hirdető és védelmező nacionalista bálványát.

A nagypolitika – idegen

Orbán Viktor már jószerint az egész világban hitelét vesztette, de a magyar választók Fidesz megvezette része erről egyszerűen nem tud. (Íme a példa, a bizonyíték: Orbán Viktor két-három nyugodtan átaludt éjszaka, és Kövér László visszautasítása után köztársasági elnöknek jelölte Novák Katalin minisztert. Nemigen faggatta jelöltjéről sem a Fidesz testületeit, sem a kormánypárt parlamenti frakcióját, pláne nem az ellenzéket /ugyan, ki törődik már ezekkel?!/, hanem bejelentette a jelölést és kész. Erre izíbe’ felmérések készültek a kedves hölgyről, s kiderült, hogy nevét, politikusi tevékenységét a választók mindössze 70 százaléka ismeri, s ez a magyar közéletben elég nagy ismertségnek számít.)

Vagyis lehetséges, hogy az ivarérett, szavazásra jogosult polgárok igen tekintélyes hányada még fontos ügyek, akár sorsfordulók esetében mit sem tud az úgynevezett nagypolitika, sőt az nem is nagyon érdekli számára az rejtélyes idegenség.

Választás idején, ha egyáltalán megfordul a szavazóhelyiség környékén, kenyéradó gazdája, földesura, papja, netán a vajda intő szava szerint voksol, részben mert fél a jövőtől, részben mert nem is ismer más lehetőséget. Azt persze – ha bizonytalanul és ködösen is, de – látja, hogy környékének hangadói és a messzi magasságban trónoló nagyurak kifosztják, megalázzák, ha ellenkezik, kitaszítják a nyomorgók közé, de legalábbis kétségesnek érzi, hogy helyzetén javíthat egy borítékba helyezett vokssal. De azért vannak jelek arra is, hogy az emberekben sok helyütt nő a düh sorsuk miatt. És ez egyfelől ígéretes, másfelől aggasztó jelenség!

Orbán Viktor B-terve -Novák Katalin- ideológiai hidegháborúra készül!

A választók nem egyformák

Jómagam minderről csak napi olvasmányaim során, tévé-nézői vélemények hallatán szerzek tudomást, nem járom az országot, hogy személyes tapasztalathoz jussak. De a vázolt helyzetkép – vélem és remélem – többé-kevésbé hiteles. Ámde A Választó nem létezik, csak választók sokasága van, településenként, vidékenként eltérő tapasztalatokkal, tájékozottsággal, vannak fideszes és vannak ellenzéki bástyák. És van a a bizonytalankodók nagy csoportja.

Bruck András: reményem, az ellenzéki szavazó

A Fidesz hitvallása

Mármost ha én kampányguru volnék, azt mondanám, hogy a kampányban elsősorban a bizonytalankodókat kell megszólítani, még pedig legalább reményt adva a saját életük jobbra fordulására. A magam (talán kissé) korlátolt módján valahogy úgy képzelem: Orbán Viktor reggel a tükör előtt borotválkozás közben fintorog a saját képére, és elégedetten nyugtázza:

lám, milyen tökös fickó vagyok, már 12 éve orránál fogva vezetem a magyarokat, az EU és a NATO nagyfejűit, lassan az enyém lesz Putyin is, Kína is, Erdogan is. – nem beszélve a Balatonról és az összes kastélyról.

A politikai hitvallás nélküli, szorosan záró csoport – élén a kipcsak fősámánnal – kétségen felül kétes eszközökkel megszilárdította politikai hatalmát annak érdekében, hogy „Csak a Fidesz” mérték nélkül elsajátíthassa (ellophassa), majd élvezhesse a közvagyon, az országban újonnan megtermelt anyagi javak és az élet örömeit, miközben az ország lemarad és súlyos károkat, veszteségeket szenved. Épeszű, európainak nevezhető politikai és erkölcsi értékrendben annak, amit Orbán Viktor művel, a világon semmi értelme nincs. Vajon mégis miért teszi, amit tesz?

Aki rájön, hogy Orbán számára a hatalom megszerzése és megtartása csak annak előfeltétele és garanciája, hogy ő és pereputtya tetszése szerint lophasson, az megismeri, sőt kiismeri a Fidesz politikai-kormányzati programjának gerincét.

Ezt megtette már a fél ország, de a másik fele még nem. Viszont a Fidesz a tájékozott, gondolkodó választóknak már nem képes újat mondani.

Vásárhelyi Mária: a demokratikus ellenzék körében totális paradigmaváltásra van szükség, ha a választások esetleges megnyerése után egy hónappal nem akar csúfosan megbukni!

Remény az életre – remény a győzelemre

Ebből következik, hogy – szerintem – az ellenzéknek a kampányban el kell szakadni a Fidesztől. Nem érdemes, nem célszerű, haszontalan, sőt talán káros is a hatalmas tájékoztatási fölényben levő Fidesszel a sajtóban apró-cseprő ügyekről, vagy nagyobb szabású rablásokról és visszaélésekről hosszasan vitatkozni, mert az ellenzék bármely jelöltje szinte bármiről szinte bármit mondhat (akár a tények megtámogatásával) a Fidesz és kezes sajtója azt habozás nélkül kifordítja, meghamisítja, hazugságokkal köríti, és az ellenzék ellen fordítja. Ez a Fidesz kampányának veleje!

Az ellenzék kampánya tehát semmiképp nem épülhet a Fidesz állításainak, hazudozásának cáfolatára és Orbán országlásának bírálatára, mert mennyiségben és kiváltképp mocskosságban az ellenzék nem állhatja a versenyt a Fidesszel.

De az ellenzék, ha reményt ad, új módon újat mond a választóknak, megnyerheti a bizonytalankodókat, ha kivonja magát a fideszes kampány-fertőből, s hitelesen szól a mellett, hogy az ellenzékkel jobb lesz a jövő. Van erre két teljes hónapja.

Kapcsolódó

Napló Hungarikum 22 - Már megint a járvány és az ellenzék – Utazás Moszkvába – EU bíróság