Egy pillanat a „kormányinfóból”

Őszintén szólva megvagyok a hetenkénti, kormányinfónak becézett agitpropos műsor nélkül is – de időnként azért bele-belenézek. Az utóbbi időben – néhány éve… – egyre rövidebb ideig.

Ma például fél percig se

Gulyás Gergely épp arról sóderolt, hogy pedagógus-béremelés… Láttam, nem sült le a bőr a képéről. Amikor pedig belekezdett a baloldali EU-képviselők hatmilliós jövedelmének emlegetésébe, mentem tovább. Magamban persze automatikusan kiegészítettem Gulyást, nem voltam már kíváncsi arra, mondja-e ezúttal is:

baloldali-libsi-sorosista-brüsszelita-komcsi-gyurcsányista-hazaáruló… Migránssimogató, genderpárti… Az a megbizatásuk – bérencek! -, hogy megakadályozzák „amagyarembereknek járó” EU-s pénzek folyósítását…

Nem csodálkozom már, régóta: inkább kíváncsian várom, alá tudnak-e menni a rákosista, vagy éppen nyilas uszításnak. Nem könnyű, de gyakran ott vannak már. Tudom azt is, bár nem nagyon értem, hogy ez a duma hatásos, mert primitívsége pontosan igazodik a célközönség szellemi-erkölcsi szintjéhez.

Csak azt nehéz megértenem,

hogy van az, hogy sem a hívek, sem a jelenlévő újságírók nem kérdeztek még rá arra, hogy a „nemzeti érdekeket képviselő fideszeseknek” mennyi a juttatásuk? Kétharmada, fele annak, amit a „baloldali hazaárulók” kapnak..? És arra sem kérdeztek rá, nem lehetséges, hogy az ő tevékenységük sokkal inkább összefügg a pénzek visszatartásával, mint „baloldali” társaiké? Nem lehet például, hogy éppen Gulyás Gergely az egyik legfőbb vétkes..?

A héten megvolt a „baloldali, gyurcsányista” stb. pártokkal való „egyeztetés”.

Biztosak lehettünk a kudarcban, hiszen ez a „kormány” valójában sosem egyeztet sem az ellenzékkel, sem a hiteles érdekvédőkkel. Ezt a DK reakciója előre közölte – meg is lepődtem volna ezen, ha nem ismerném valamelyest az előzményeket… Rétvári a maga sajtótájékoztatóján el is mondta: az ellenzék azért ment el „egyeztetni”, hogy kijöjjön…

Ha így volt, helyesen tette.

Az a hang ugyanis, amelyet Orbántól kezdve Gulyáson és Rétvárin át a Fidesz rendszeresen használ, teljesen szokatlan olyanoktól, akik valóban egyeztetni akarnak. Hogy ne mondjak mást, hiányzik belőle annak a tiszteletnek a minimuma is, amelyet oly pofátlanul boldog-boldogtalantól megkövetelnének maguknak… És akkor még szót sem ejtettem förtelmes sajtómunkásaikról. Azzal a hatalommal, amely – kezdettől fogva! – így kommunikál „partnereivel”, így uszít ellenük, valójában nem volna szabad szóba sem állni.

Csak tiltakozni, minden erővel.