Elegem van sok korrupt tetűből, és az őket még most is bőszen mentegető f@sz békemenetelőkből is

Tisztázzunk valamit, ami alább következik, az bizony egy megfontolt általánosítás. Igen, mindenki egy méretes f@sz, aki azok után, hogy a szervezők pofátlanul még most is védik Orbánt, Kósát, Mészárost és Tiborczot, elmegy a menetükre. Igen, ők is pont olyanok, mint a menet kitalálói és azok, akiket védenek, pedig a nemzet nem ők, hanem mi vagyunk.

Vigyázat, nagy szavak vannak nálam és nem félek használni azokat!

Mire vár még a népfenség, miért nem zavarja már el a sunyiba ezt a bandát? Ne gyertek nekem a demokrácia követelményeivel, meg azzal, hogy nincsenek bizonyítékok! Hogyne lennének,ott az életetek, és ha ez nem lenne elég,  ezek még arra sem méltatnak bennünket, hogy leplezni próbálják a mocskot, amiben jól érzik magukat.

Nem, ők a pofánkba vágják, egy pökhendi „na és” kíséretében, hogy ez van és ha nem tetszik? Sz@rnak rá és ránk is.

Milyen korccsá vált Petőfi nemzete, milyen semmik lettek Széchenyi, Wesselényi leszármazottai?

Igaz, mit is kérek számon egy országon, amelyik Széchenyi világos eszméi helyett a felelőtlen kossuthi utat választotta.

Mit várhatunk egy nemzettől, amely szinte önállósodása pillanatától lenézi nemzeti kisebbségeit, és dölyfös kivagyiságában belegyalogolt 1848 – 49 leverésébe?

Mit várhatunk egy nemzettől, amelyik forradalma vérbefojtójával nem csak kiegyezett, de szinte azonnal kötelességszerűen elkezdte imádni is?

Mit várhatunk egy nemzettől, amely a Tovarisi konyectől alig harmainc év alatt eljutott, a Tovarisi drásztvujtye-ig?

Mit várhatunk egy nemzettől, amelyik  ahelyett, hogy boldogan működne együtt a  nyugattal, a jövővel, inkább a kelettel vált páros (pardon hármas) csókot?

És végezetül mi várhatunk egy nemzettől, amely torz mosollyal, jókedvű füttyszóval és tapssal ünnepeli saját piti kifosztóit, akik gőgjükben már odáig merészkedtek, hogy csak az ENSZ a megfelelő méretű ellenfél számukra.

A Magyar Bolha

Nos, nem tudni még meddig köhög itt Európa közepén a Magyar Bolha, de minden egyes perc ameddig hagyjuk, hogy uraljon minket, évtizedekkel veti vissza a nemzetet, és a hitet abban, hogy mi magyarok is érünk valamit.

Ezért van tele a tököm együtt és külön-külön is minden egyes békemenetelővel Bencsiktől, Bayeren át Csizmadiáig, Stefkáig, és ifj. Lomniczi-ig, meg a többi akárhány százezerig. Bár ezek az urak a menet elején villognak, attól még az én szememben utolsók.

Kapcsolódó

Magyar zsidók és romák 1848-49-ben

Pálmai Tamás

További cikkek olvasása a szerzőtől, a nevére kattintva.

A Banánköztársaság rovatban megjelenő írások nem minden esetben képviselik portálunk véleményét.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük