Én nem hiszem, hogy normális vagyok

Én nem hiszem, hogy normális vagyok. (Ezt /nem/ írhatta volna Kibédi Ervin) Csendes stílus-kísérlet egy jobb sorsa érdemes skriblertől. Remélhetőleg az olvasók és a szerkesztő örömére. (Verseben mondom el!)

Szép nyári reggel ébredtem minap,

Derűsen szürcsöltem fel kávémat
Vidáman bekapcsoltam épp a rádiót
De milyen a sors, hallgathattam Orbán Viktort
Fülembe zúgta az újabb fondorlatot,
Bizony Sorostól vette valaki a Pegazus programot
Riadtan halltam, sőt féltem én nagyon
Én nem hiszem hogy normális vagyok

Bajban van a nemzet, bizony elkél a támogatás,

Brüsszel nekünk most vészes gödröt ás
Merthogy gyermekeink védelmében,
Törvényszabta keretekben betiltjuk a melegséget
Iskolában, mesekönyben, tévében és mozifilmen.
Anya-apa mondja meg 18 alatt: fiú avagy leány vagyok
Én nem hiszem hogy normális vagyok

Nem tetszik ez a belgáknak, de kárhozatos lelkük rajta

Megkérdezzük jó népünket, mi a szexi most a suliba‘
Megtudja majd, ország világ, nálunk a normális a norma
Nem lesz tehát gender miatt a pénzünk megcsapolva
Ha pedig a kölöknek éppen eszébe jutna,
s nemváltásra jelentkezne a fenenagy sorba
Azt mondanám, s néznék nagyot
Én nem hiszem hogy normális vagyok

Ámde bizony nagyobb a baj: nyakunkon a járvány

Hatvan felett kínaival téblábolok báván
Azt mondja a főprofesszor, nincsen itt baj semmi
De jó lenne annyit tudni, kell még bökés vagy jó a semmi
Kínából most elegem van, sokba‘ van a gagyi holmi
Vakcina és tüdőgép meg kisvasút és egyetemi kampi.
Nagy pénzekért nagy mennyiség!
Macskajancsi! Hol vagyok?
Én nem hiszem, hogy normális vagyok

 

Kapcsolódó

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük