Nem szoktam ilyet tenni, de most mégis… írnom kell… Ma este háziorvosi ügyeleti szolgálatot teljesítettem Mátészalkán a kórházban. Egy gyermeket hoztak, mert az édesanyja délután észlelte, hogy fáj a lapockája mögött.

Természetesen megint 2 kísérő érkezik a gyermekkel, igaz jogszabály szerint 18. évet be nem töltött személlyel hivatalosan egy, 18 évet betöltöttel egy hozzátartozó sem kellene, hogy bejöjjön a vizsgálatra, s ennek az orvos beteg közti zavartalan bizalmi kapcsolat lenne a lényege. Mindegy… nincs kedvem veszekedni, meddő vita lenne, fáradt is vagyok… ma a saját körzetében kívül 2-t helyettesítettem, s holnap reggel kezdhetem elölről, nem szólok…

Vizsgálom a gyermeket, kérdezem nem ütötte-e meg stb.

Eközben hallom, hogy a nagyi hátulról azt mondja:

“Jó, hogy itt vagyunk, legalább megmutatom az oldalam, amit már egy hete beütöttem, hadd nézze meg, nincs-e eltörve…”

És itt kezdődött… valami megtört… de beszív-kifúj… el próbálom magyarázni, egy hetes panasszal a körzeti orvoshoz kellene fordulni, de ha ütés érte, akkor a baleseti sebészetet kellene felkeresni, mert ránézésre nem tudok választ adni a kérdésre, hogy eltört-e a bordája. Közben kiderül, a gyermeket a tramubinban megrúghatták, sérülés érhette, így újból megkérem őket (közben a gyermeket fájdalomcsillapítóval, terápiás tanáccsal látom el) fáradjanak át a traumára. A nagymama folyamatosan ordít, hogy mért nem nézem meg, el van-e törve, mikor én ezért vagyok itt, ez a dolgom. Utoljára elmondom, hogy ránézésre sajnos ezt nem tudom megmondani (“há mé… nem tudja megnézni lila-e meg puklis?”), végül is átmennek.

Ekkor valóban azt mondom az asszisztensnek:

“Ezek után nem csoda, hogy folyamatos gond van az ügyelettel, ha nem lenne kötelező, senki nem csinálná… “

Közben szólítás nélkül bejött a következő beteg, aki meghallotta és szemrehányóan odavágta a szokásos:

“Pedig maguknak ez a dolga, ezé’ vannak itt, ezé’ kapják a fizetést…”

– “Nem a fizetés az oka asszonyom, hanem, hogy kötelező és valahogy egy maroknyi csapatnak meg kell oldania“

-“Akkor meg minek ment orvosnak?”

Nos ez olyan mély morális, elvi, etikai kérdéseket vet fel,

hogy ismét nyeltem egyet és úgy éreztem, nem megyek bele a fejtegetésbe. De aki látott embert a halál torkában, aki látott igazi szenvedést, aki látott összetört hozzátartozókat… az érzi és tudja erre a kérdésre a választ, és ez minden, de nem anyagi ok.

Egy percen belül kiderült, hogy fenti beteg nemrég tragikus hirtelenséggel elvesztette egy családtagját a kórházban, s emiatt még meg is sajnálom. De aztán olyan gyomorforgató trágársággal kezd beszélni a kórház összes orvosáról és dolgozójáról… s nekem eszembe jut az a sok agyonhajszolt, ledöngölt, a szakemberhiány (nem a pénz!!! Akkor már senki nem lenne itthon) miatt irreális mennyiségű órát ledolgozó kollégám és kolléganőm, akik holnap talán az életét mentik meg… És nem csak orvosokra gondolok itt, az éhbérért dolgozó nővérekre és mentősökre egyaránt, akik szó nélkül kell viseljék az ilyen gyalázatos viselkedést.

De nem szólok…., csak egyszerűen fáradt vagyok

A páciens közli:

“bocsi, de nincs TAJ kártyám, otthon hagytam mindent, de be tudom diktálni”

.. és itt vége… illetve majdnem vége… Közlöm vele, hogy igaz már éltek vissza TAJ számmal, de természetesen ellátjuk, DE azért nem ártana tisztázni, hogy mindenféle okirat nélkül meg sem kellene vizsgálnom, mivel semmi jele nincs életet közvetlenül veszélyeztető állapotnak, és hogy ennyit illene tudni.

És itt… gyerekek… elszabadult a pokol….

Azonnal panaszkönyvet kért…Mondtam neki, hogy ez nem kocsma, vagy bolt itt nincs ilyesmi, de tegyen nyugodtan panaszt… Vergődés… ordítás… fenyegetőzés

“Megöllek!!! Nem fogsz Te sokáig itt ülni!!!”

– itt nem tudtam, hogy reagálni elmosolyodtam… erre:

“vigyorogjál csak Te fogas k.rva, te p.csa!!! Nem fogsz vigyorogni, mikor rádküldöm a …bandát” (itt a település hírhedt csapatát emlegeti, ahol körzeti orvosként dolgozom)…

Kiviharzik….Átmegy a sürgősségire, ott még 2 főorvos egy mentőtiszt és 2 ápoló előtt mondja még el, hogy mekkora büdös k.rva vagyok, és hogy holnap eljön hozzám és megöl, de előtte még feljelent, kéri a panaszkönyvet….
Szép ez az egészségügy, nem? Megérte tanulni, ugye? Holnap – azaz már ma- valószínűleg kapom a telefont…

És kezdődhet a magyarázkodás…

Amikor épp nem az eü ellenes, többnyire túlzó gyűlöletbeszédeket olvassa az ember a face-én akkor ilyenek történnek… Orvosként, családanyaként ezt kapom a társadalomtól, aminek a megsegítésére felesküdtem? Hogy halálosan megfenyegetnek meg lekurváznak, szankció nélkül? Meddig fog ez még menni? Míg nem lesz nyílt erőszak? Míg meg nem ölnek valakit? Vigasz lenne néhány év börtön, amit kap érte?

A fiam orvos akar lenni… szerintetek mit mondjak neki?

Forrás

4 HOZZÁSZÓLÁS

  1. Sajnos vannak ilyen arogáns betegek, vagy csak ráérő emberek, akik igazán nem betegek talán csak kiváncsiak valamire. Ezek veszik el a lelkiismeretes orvosok és asszisztensek, ápolók idejét, én köszönöm az orvostársadalomnak, hogy még hazánkban hasznosítják tudásukat, segítségüket. Hála Önöknak és köszönet, nem kell a mai politikai helyzettel foglalkozni,, tudom ezek adják az éhbért.

  2. Sajnos vannak ilyen arogáns betegek, vagy csak ráérő emberek, akik igazán nem betegek talán csak kiváncsiak valamire. Ezek veszik el a lelkiismeretes orvosok és asszisztensek, ápolók idejét, én köszönöm az orvostársadalomnak, hogy még hazánkban hasznosítják tudásukat, segítségüket. Hála Önöknak és köszönet, nem kell a mai politikai helyzettel foglalkozni,, tudom ezek adják az éhbért. Lehet, hogy mondtam, de nem elég 1 milliószor elmondani, mert süketfülekre talál

  3. Ez nem arrogancia, ez valami más… és azért van ez, mert az elsőt, aki megütött egy orvost, ápolót, tanárt nem zárták be 50 évre a kóterba!

  4. Ezek nem arrogáns betegek, hanem agresszív, 2bites cigányok, akik nem félnek a törvénytől. Miért is félnének? A rendőr nem csinál(csinálhat) velük semmit, a pénzt csak kapják, adót nem fizetnek, lopnak, csalnak, fosztogatnak. Nah orbán, itt is egy emlegetett no-go zonád.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét