Egyáltalán nem szerettem volna erről ismét írni, de muszáj, mert mindenféle félinformációk jelennek meg magyar nyelven. A Korea, és Japán között kialakult fagyos viszonyról lesz szó.


A történet a japán megszállás idején kezdődik, nem gondolom, hogy ötszáz évre vissza kéne menni azzal, hogy a Koreai-félszigetről mongol csapatok támadtak Japánra, kogurjo királyság segítségével. Tehát a múlt század elején, 35 éven át megszállva tartotta Japán Koreát. Háborús bűnöket követtek el ez alatt, ezek részletei angol nyelvű, hiteles történeti forrásokban fellelhetőek, itt nem részletezem.

Ezért Japán 1965-ben jóvátételt fizetett, úgy tudja a külföldi közvélemény. Csak, hogy nem fizetett,

hanem több, mint 4%-os kamatra kölcsön adott, és úgynevezett segítség gyanánt adott még háromszáz millió dollár körüli összeget, amelyet gyakorlatilag vissza is vett kamatostól, mert kizárólag japán vállalatok ruházhattak be abból az összegből Koreában, amit természetesen sokszorosan túlszámlázva tettek. Ez ismét csak bizonyított tény, Amerika akkor vizsgálatot is indított ez ügyben, az ezzel kapcsolatos dokumentumok megvannak, történészek hozzáférnek. Úgyhogy Korea úgy kapott jóvátételt, hogy azt “segítségnek” nevezték, aztán gyorsan vissza is lopták.

Akkoriban Dél-Korea nem volt olyan állapotban, hogy érdekeit érvényesíteni tudta volna. Telt, múlt az idő, Korea visszafizette a japán kölcsönt, ahogy az Amerikától felvettet is. 2015-ben, Pák Kün E elnök megegyezést írt alá Abe Shinzo japán miniszterelnökkel arról, hogy a két ország között a továbbiakban nincs elszámolni való a japán megszállással kapcsolatban. Ez a megállapodás sem zárja ki a magán keresetek benyújtásának lehetőségét. Nem is tehetné, hiszen akkor már az öt áldozat pere folyamatban volt. Koreai részről ezt a megállapodást nagyon sokan ellenezték, de akkor még Pák hatalma nem tört meg.

Mindazonáltal akkor már rég folyt öt magánszemély pere

a Mitsubishi, és más japán tulajdonban lévő vállalat ellen, ugyanis ezek hurcolták el kényszermunkára azt az öt embert, meg még néhány százezret, csak azok már nem élnek. Sem az 1965-ös, sem a 2015-ös megállapodás nem tiltja a magánkeresetek benyújtását, ahogy például japán magánszemélyek is nyújtottak be Amerika vagy épp Kína ellen magánkereseteket a háború során elszenvedett sérelmeikért. Másfél hónappal ezelőtt a koreai legfelsőbb bíróság helyt adott az öt magánszemély keresetének, és kötelezte a Koreában is jelen lévő fent említett vállalatokat, hogy fizessenek meg személyenként 1ak wont, az durván 100.000 dollár.

Ezt az ítéletet az alperesek figyelmen kívül hagyták, nem fizetnek

Ha ez így marad, a bíróság a megfizetendő összeg erejéig vagyonelkobzást rendelhet el. Az ítélet kihirdetését követő harmadik napon Japán miniszterelnöke bejelentette, hogy azonnali hatállyal export korlátozást vezet be Dél-Korea irányába három olyan termékre, amely elengedhetetlen a koreai félvezető gyártáshoz, és eddig kizárólag Japán gyártotta őket. Jelenleg Dél-Korea gyártja a világ összes felvezetőjének hetven százalékát.

Ezt követően Korea tárgyalni szeretett volna Japánnal, amit a japán diplomácia teljes mértékben visszautasított. Eközben persze ott alázták meg a koreai küldötteket, ahol csak tudták, ezt ismét nem részletezem, megtalálható angol nyelven, sőt némelyik esetről rövid videó is készült. Japán folyamatosan azt állítja, hogy Korea megbízhatatlan ország, mert csak.

Indok nincs, hiszen a tények nem engedik a hivatalos indoklást,

valójában az nem tetszik nekik, hogy a koreai legfelsőbb bíróság jóváhagyta az öt magánszemély keresetét. Ezt a keresetet korábban Japánban is benyújtották, de a Japán legfelsőbb bíróság azt elutasította, ugyanis Japán azt állítja, hogy ők senkit sem hurcoltak el kényszermunkára, meg “Comfort women” – nek sem, hanem minden koreai örömmel, és dalolva ment.. Minek utána Japán ezt az álláspontot mind a mai napig fenntartja, elég érdekes azon vitázni, hogy “de hát bocsánatot kértek”.

Nem, nem kértek bocsánatot, hogy kértek volna, amikor el sem ismerik…

Kétségtelen, hogy alapítványok, civil szervezetek szerveztek gyűjtést a koreai áldozatok számára, de ez nem tévesztendő össze a japán állammal. Természetesen a koreai félvezetők gyártását megbénítani hivatott export korlátozás nem okozott örömet a koreai lakosság körében sem. Itt azonban szét is vált a kormány /állam, és a civilek, ugyanis amolyan social media konzultáció keretében Meg állapodtak pillanatok alatt, hogy a civilek bojkottálnak, a külügy tárgyal, a kormány pedig szükség esetén ellenintézkedéseket foganatosít. Tehát a japán áruk, és a Japánba történő utazás bojkottja teljes mértékben népi kezdeményezés.

Mind e közben Japán újabb szankciót vezetett be Korea ellen,

kivette Koreát az ún white list-ről, ami azt jelenti, hogy minden egyes Korea által importálni kívánt termék importját a japán kormánynak kell jóváhagynia, 90 vagy még több nap alatt. Ezt az engedélyt természetesen indoklás nélkül megtagadhatja. Ez a koreai közhangulatra ismét csak erős hatással volt, a bojkott minden részletre kiterjedt. Erre a japán lépésre már a koreai kormány is reagált, Korea is kivette Japánt a saját white list-jéről, tegnap. Eddig semmilyen ellenintézkedést nem tettek, példamutató türelemmel kezelték a helyzetet.

Egy túlbuzgó kerületi közszolga kitetetett úgy ezer darab “no Japan” zászlót a főváros egyik részében, amit a netizenek pár óra alatt levetettek. Ugyanis a bojkott a lakosoké, ne vegye azt át egyetlen önkormányzat sem, továbbá addigra már megegyeztek, hogy nem szerencsés a “no Japan” szlogen, legyen inkább “no Abe”, azzal semmi gond. Azóta így is van.

Természetesen van néhány japán értelmiségi, akik most nagyon szégyellik magukat,

és erről videókat küldenek ide, itt meg van néhány ütődött, amelyik meg oda, de ez utóbbiak az evolúció zsákutcái, vagy nem tudom, mindenesetre a napokban tanultam meg azt koreaiul, hogy “hazaáruló”, 25 év alatt még egyszer sem hallottam. Sok, sok mellékszálon is fut az esemény, mindkét oldalon vannak erős túlzások verbálisan, bár itt érdekes módon Japán javára, szerencsére kevés.

Japánban pedig szorgosan dolgozik a soviniszta szélsőjobb, és gyártja a nekik tetsző történelmet, sajnos, hogy ebben a japán kormány is benne van bőven, ma is hamis történelmet tanítanak a japán gyerekeknek, hiába tiltakozik ez ellen Korea évtizedek óta minden létező szervezetnél.

Holnap, a japán megszállás alóli felszabadulás nemzeti ünnepe lesz Koreában,

ma, a még élő nagymamákat ünnepelték, akiket tizenegy ~ két évesen hurcoltak el több tízezer, százezer másik fiatal lánnyal együtt, hogy kiszolgálják a japán hadsereg szexuális igényeit. Ma már csak húszan élnek, az ő áldozatuk emléke az ún “szonyaszáng” ami egy szobor, hanbokban ülő lányt ábrázol, madárral az egyik vállán. Azért ül széken, mert a japán katonák úgy tudták a legtöbbször, a “leghatékonyabb módon” megerőszakolni őket, ha bizonyos pozícióban székhez kötözték az áldozatokat. A kötözés módját, szögét, azt, hogy mikor hal bele átlagban egy tizenéves a folyamatos erőszakba, kikísérleteztek, leírták, dokumentálták, amúgy precíz, japán módra.

Szerte a világon található ilyen emlékmű, ne essék tévedés, ez nem Korea belügye, ez minden egyes elnyomó, erőszaktevő ellen szól, minden egyes áldozat tiltakozása még akkor is, ha a Japán kormány mindent megtesz, hogy ilyen emlékművek ne létesüljenek, nyomást gyakorol ahol csak tud, szerencsére sok esetben sikertelenül.

Forrás

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét