Connect with us

Banánköztársaság

Ez a dolgotok! Oldjátok meg!

Ez a dolgotok! Oldjátok meg!
Megosztás

Dubajozott egyet a látó kipcsak fősámán, bizonyára a világpolitika és a magyar nemzetpolitika számára is fontos volt, hogy az ufókkal és démonokkal viaskodó (enyhén retardált) amerikai műsorvezetővel csevegjen a nagy arab nyilvánosság előtt.

Az interjúból mindjárt megtudhattuk, hogy

„nincs már az amerikai csizma is a brüsszeli mellett az ország mellkasán”.

Én, a balga betűvető eddig úgy tudtam, Magyarország tagja az Európai Uniónak és a NATO-nak, következésképp e szervezetek többi tagországa a mi első számú szövetségesünk, a NATO biztonságunkat, az EU gazdasági stabilitásunkat, és vállalt társadalmi értékrendünket szavatolja, elemi érdekünk, hogy viták esetén szót értsünk Brüsszellel és Amerikával, bármely színezetű is a demokratikusan éppen választást nyert kormányzat.

Szétvernék az Uniót

Ezerszer és még egyszer ezerszer, ezer forrásból elmondták-leírták: a magyar kormány tudatosan megsérti az EU és a NATO megállapodások jogi normáit és a szervezetek érdekeit, mert országában széttaposta az e szerződésekben világosan kodifikált jogállami, nemkülönben a közös biztonsági követelményeket, vállalásait nem teljesíti, bírósági határozatokat nem hajt végre, kétes hírű diktátorokkal komázik. Ma már ott tartunk, hogy az ún. szuverenista patrióták csapata az Unió széthullását szorgalmazza, s ha – ne adj’ isten – kellő befolyásra tesznek szert a következő választáson, szétrobbantják az EU-t, amihez Orbán Viktor és sleppje tapsolni fog. Legutóbbi rádiónyilatkozatában a miniszterelnök még tovább is ment, merthogy a maga nyers módján felvázolta az EU jövőjét, íme:

‘… az Európai Unióval komoly gondok vannak, és „ha itt valamit nem találnak ki a németek meg a franciák, és nem állítják új pályára az Európai Uniót, akkor ennek a napjai meg vannak számlálva. Nem kell ebből kilépni, szétesik ez magától is, vagy ha ez így megy tovább. Tehát azért a kilépés erőltetése, ennek a dolognak a fölvetése egy értelmetlen javaslat. Az Európai Uniónak egy pozitív küldetése van, ha jól lenne szervezve, akkor jól szolgálná a tagállamok érdekét. Még mindig azt mondom, hogy Magyarországnak inkább belül kell lennie, de azt is látni kell, hogy az Európai Unió így nem tud megmaradni.”.

<<< Olvassa cikkeinket a Facebookon és a Google hírei között is! >>>

Az Úr tekint le ránk

És hogy milyen a helyes út? Azt is elmondta nem egyszer: No migration, no gender, no war, no szankció, gazdasági semlegesség és több nemzeti szuverenitás – az Úr így néz le ránk fénylő szemmel kedveltjeire, a keresztényekre. Bájos, de azért néha bajos! A miniszterelnök úr a nemzeti szuverenitást egy huszárvágással Putyin és Kína közvetlen érdeklődési köréből ízibe’ áthelyezte Donald Trump (na hogyan is fogalmazzak udvariasan), szóval, Donald Trump alfelébe, s ma már csaknem ott tartunk, hogy a macskajancsi külügyminiszter nagyjából hetente faggatja Marco Rubiót arról, hogy mi is lenne Magyarország teendője világpolitikai ügyekben. Szemlátomást új kommunikációs csatornák nyíltak a világtérben, Moszkva és Belarusz most éppen valamelyest hátrébb sorolódott. Az új hatalom barátságának ugyan még nincs semmi kézzelfogható jele, no de majd! Lesz annak gyümölcse, mert mi, magyarok egyedül jó kis deal-eket kötünk majd Amerikával, Európa pedig hoppon marad.

Viktor ott van az asztalnál?

No hadd lássuk! Egyelőre úgy tűnik, hogy Donny és alelnöke szíve szerint kihagyná például a békecsinálásból Ukrajnát és egész Európát.

„Majd mi megfaggyúzzuk – nektek nem lesz ezzel bajotok! Fizetnetek ugyan majd kell, de addig ne kotyogjatok bele a nagyok dolgába!”

Felületes szemlélőnek az lehet a benyomása a ránézésre nyilvánvalóan romboló hatású Trump-tornádó első következményeit illetően. Hanem hát ebben nyilván nagy szerepe lesz a mi Viktorunknak, aki ott van az asztalnál, hiszen puszipajtása az új nagyfőnöknek, és majd sok jó dealt még jobb deal-ekre halmozunk.

Pocsék teljesítmény

Helyes! Legfőbb ideje lenne, hogy felénk forduljon a szerencse, merthogy a legutóbbi 15 évben Orbán Viktor és a Fidesz kormányzása alatt az ország relatíve pocsék teljesítményt nyújtott, és még a szerény növekedés is csak az uniós támogatásoknak volt köszönthető. Amint a kormány jogsértései miatt a pénzek megcsappantak, kiderült, hogy az urambátyám-baráti-rokoni kapcsolatokkal működő, a nemzet jövedelmeinek csaló újraelosztásán alapuló gazdaság nem versenyképes, úgy vált Brüsszel ellenséggé, úgy született az orosz szállításokra épülő energiabiztonság, így nyert teret a gazdasági semlegesség és a Keleti Nyitás nevű szélhámosság. Közben pedig nőtt relatív elmaradásunk a legjobb uniós országokhoz képest, a régiós versenytársak pedig sorra előznek minket. Az mindennapok mind nehezebbek az átlagos jövedelmi szint alatt élők sokasága, vagyis a népesség kétharmada számára. Milliárdos állami támogatást kapnak az uralkodóház tagjai és barátai, az ostoba akkugyárak, az egész ipar botladozik, a termelékenység alacsony, az infláció ismét felpörgött, a forint gyengül és gyengül, egyetlen nagy szolgáltató rendszer sem működik rendeltetése szerint, az államháztartás inog, jó és értelmes közcélokra forint nincs, néha még fillér sem akad a ládafiában. A kormány dolga lenne, hogy megoldást találjon bajainkra, amelyek jobbára éppen a saját balvégzetű működéséből eredeztethetők, de a miniszterelnök péntek reggelente igét hirdet, hogy minden jobb lesz, majd elrepül Dubajba, hogy interjút adjon egy félkegyelmű hazudozónak, a gazdasági miniszter pedig ársapkákkal fenyeget, holott tudja, (tudja?) hogy azok károsak, és az inflációt illetően hatástalanok.

Adó, voks, hazudozás

Két világban élünk mi, halandók, valamint a kormány és degeszre hizlalt díszes retyerutyája. Átjárás a két világ között alig néhány ponton van: a kormány beszedi az adót; elvárja polgáraitól, hogy rá szavazzanak, s akkor a jók kapnak, a rosszak megkapják a magukét; (v.ö.:Budapest). Végezetül a kormány azt is elvárja, hogy a választók kritika és kétely nélkül megcuclizzák a közpénzből fizetett kormánysajtó állandó hazudozását, rágalmait, mocskolódását.

Magam azért azt remélem, Európa kibírja Orbán és elvbarátai végtelen áskálódását, ebben a németországi választások majd erős jelzést adnak. Remélem, hogy Amerika demokráciája kibírja Trumpot és méretes ostobaságait, mert az értelmes republikánusok sem tűrhetik sokáig a Trump -féle állandó rendeleti kormányzást. Végezetül remélem, hogy a világ kibírja nagy háború nélkül a nagyhatalmi viszonyok átrendeződését, és sikerül megfékezni Oroszország urát, önmérsékletre bírni Kínát pl. Tajvan ügyében.

Ám a dolgok jelenlegi állása szerint Magyarország – nagyobb megrázkódtatás nélkül – tovább nem képes elviselni Orbán Viktor mindinkább jobbra tolódó, kártékony kormányzását. A kipcsak fősámánnak buknia kell!

Ehhez pedig alkalmasint tudomásul kell venni e hitvány, csaló választási rendszer kérlelhetetlen matematikáját:

körzetenként csak egy valódi ellenzéki jelölt állhat szemben a fideszes jelölttel. Mélyen tisztelt és mélyen nem tisztelt ellenzékiek! Ez a dolgotok! Oldjátok meg!

Szerző