Bármilyen hihetetlen, de Farkas Bertalan, az első és egyetlen magyar űrhajós, ma ünnepli hetvenedik születésnapját. Életpályáját bárki megismerheti, hiszen elolvashatja a Wikipedián. Inkább egy személyes találkozás emlékét idézem föl.
Zamárdiban töltöttük a hétvégét, amikor a Balaton partján sok-sok rádióból harsogott a hír: magyar pilóta a világűrben! A gyerekeim óvodások voltak. Igyekeztem elmagyarázni nekik, milyen nagyszerű dolgot hallottak. Sikerült is kellően fellelkesíteni őket.
Aztán részük lehetett a Nagy Találkozásban.
Akkoriban a Pest Megyei Hírlap olvasószerkesztője voltam. Mint kiderült főszerkesztőnk, Sági Ágnes, egy házban lakott Farkas Bertalannal. Természetesen kihasználta a szomszédságot, és meghívta egy szerkesztőségi beszélgetésre Farkas Bercit – ahogy egy ország nevezte. Meg kellett adni a módját a találkozásnak, ezért Ágnes megkért, hozzam el a fiamat és a lányomat erre a ritka alkalomra, és ők köszöntsék virággal a Földön kívül járt vendéget.
A gyerekeim ezt meg is tették. Helytállásuk elismeréseként – a kedves szavak mellett – mindketten kaptak egy-egy dedikált portréfotót Farkas Bertalantól.
A srácaim természetesen magukkal vitték a képet az óvodába és learatták az élménybeszámolót követő sikert, elismerést. Mindketten őrzik mind a mai napig a fotót, amelynek történetét az unokáim is jól ismerik. Ők minden bizonnyal továbbadják majd a sztorit a saját gyerekeiknek. Így válik egy találkozásból családi legenda…
Még egy kis világűrt?
