Szívesen lájkolná a Fészbuk oldalamat, de fél, hogy baja lesz belőle. Középkorú nő mondja ezt az utcán. Szégyenkezés van a hangjában. Pedig, nem neki kellene szégyenkeznie, gondolom magamban, de nem mondok semmit. Mit is mondhatnék egy embertársamnak, aki tisztességesen élt idáig, és most újból meg kellett tanulnia félni.
[mnky_ads id=”3427"]
Nem először hallom ezt a mondatot, mások is mondtak már hasonlókat.
A félelem benne van a levegőben.
Halkan mondunk mindent, megfontoltan, előtte alaposan körülnézünk. Magunk sem értjük, hogyan juthattunk idáig, hogy megint ezt suttogjuk a mobilba: ez nem telefontéma.
Megint megtanulunk írni és olvasni a sorok között
Pedig már azt hittük, hogy vége, elfelejthetjük örökre. Nem gondoltuk volna, hogy lesz idő, amikor újra hasznunkra válik. Akik átélték egyszer, azoknak gyorsabban megy, de keservesebb – az újak, akik már a félelem nélküli létbe születtek, fel sem fogják, mi történik velük.
Félni mindenhol lehet: vasúton, hajón, autóban, buszon, villamoson, metrón. Péknél, zöldségesnél, virágosnál, trafikban, bankban. Azok is félnek, akiknek a javaik megfogyatkoztak, s reményeik mintha sosem lettek volna, és azok is, akiknek még van mit a tejbe aprítaniuk.
A félelem demokratikus: jómódú és szegény egyaránt szabadon félhet.
Lehet félni piacon, postahivatalban, mindenütt. Van, aki a fodrásznál fél, mások az iskolában, gyárban, irodában. Félünk az egyenruhától, és félünk akkor is, ha egyenruhások vagyunk: tűzoltók, katonák, rendőrök.
Fél az ápoló, és fél az ápolt.
Félnek a fiatalok, mert azt látják, hogy a szüleik félnek. Utóbbiak nem mutatják, de ettől még látszik rajtuk. Kiül az arcukra, látszik a tartásukon, érződik a bőrük szagán. A megfélemlített ember másképp mozog, mint az, akinek nincs baja.
Félünk játék közben, munkaidőben, szabadságon. Zenét hallgatva, könyvet lapozgatva, újságot olvasva.
Egyszer majd elmúlik ez is, a félelem sem tart örökké. Ám addig nem árt, ha alaposan meggondoljuk, hogy mit lájkolunk a Facebookon.
[m[mnky_ads id=”3390"]p>
Kicsit óvatosabban, de a véleményünket mondjuk el! Nem kell káromkodni, az nem vélemény! Azonban ha valaki lop, ha valaki felesküdött az alkotmányra, majd azt semmibe véve, a hatalmával visszaélve azt megváltoztatja annak ne higgyünk! Aki azt mondja, hogy soha nem hazudott, annak ne higgyünk mert abban a pillanatban is hazudott. Továbbá ne higgyünk annak sem aki azt mondta: “soha nem voltam gazdag, nem is vagyok, nem is leszek”.