Gábor György: 45 perces sorban állás a Széll Kálmán téren még mindig kellemesebb, mint az elmúlt 12 év!

Mindenekelőtt elmondok egy történetet. Izraelből jöttem haza, s mint a többiek, én is álltam a sorban Tel-Aviv repülőterén, várva az ellenőrzést. Mindenki türelmesen várt a sorára, állt ott amerikai és angol, német és olasz, izraeli és holland, francia és ausztrál, szépen, nyugodtan, beszélgetve, újságot olvasva, egyedül a magyarok dühöngtek, méltatlankodtak, hogy miért nem megy már az a sor, mi tart eddig, ezek itt alszanak vagy mi?

Ugyanezek a honfitársak otthon fülüket-farkukat behúzva állnak a rendőrségi vagy az önkormányzati ablakok előtt,

ott nincs hőzöngés, ott engedelmesség van és szolgálatkészség.

Tel-Aviv repülőterén azonban heroikus bátorsággal megmutatja a magyar: lázong, hőzöng, méltatlankodik. Mert neki emberi méltósága van, de nagyon, meg emberi jogai.

Az amerikainak, az angolnak meg a franciának is van, csak ők nem itt lázadnak, inkább örülnek az alapos ellenőrzésnek, ugyanis nem szeretnek felrobbanni a levegőben, de nem szeretnének az európai célpont helyett valamelyik kedves afrikai diktatúra repülőterén landolni.
A magyar viszont – úgy látszik – szeretne, mert neki van emberi méltósága és mindenféle joga. Ezért hőzöng.

Mindez most azért jutott az eszembe,

mert a sokadik bejegyzés kerül a szemem elé, hogy ezek a balfék ellenzékiek egy rohadt előválasztást sem tudnak rendesen megszervezni, mert mindenütt áll a hosszú sor. És hát emberi jogok meg méltóság!

Üzenem ezeknek a roppant kényes jogvédőknek, hogy remek dolog a sorban állás.

A látványos sokaságnak “felhajtóereje” van, lényeges dolgot fejez ki, fontos szimbolikával rendelkezik, komoly érdeklődésről tanúskodik, végső soron olyan, mint egy nagy tüntetés, egy komoly demonstráció, amelyen tevőlegesen lehetsz jelen.

Mondjuk 45 perces sorban állás a Széll Kálmán téren még mindig kellemesebb, mint az elmúlt 12 év.

Ha már az emberi méltóságról és jogokról ábrándozgatunk.

Forrás

Gábor György posztja okán Vásárhelyi Máriának is eszébe jutott egy történet

Én is elmondok két történetet: néhány csodás napot töltöttem Olaszországban, teljesen megfeledkezve minden itthoni búról-bajról. Aztán a nápolyi repülőtéren, amikor sorban álltunk a chek-in pultnál egy “korunk hőse” típusú fiatal pár mindenkit megelőzve odatülekedett a pulthoz és becsekkolt. És abban a pillanatban elindult az anyázás: a büdös bunkótól, a hülye libán keresztül a gyere ki az ajtó eléig.

És abban a pillanatban éreztem, hogy vége a nyaralásnak, hazaérkeztem.

Pedig még fel sem szállt a repülő. Ehhez képest tegnap majdnem egy órát álltam sorban, hogy szavazhassak, csupa kedves, jókedvű, szigorúan a lépés távolságot betartó emberrel.

Napfény volt, Hawai és Tibi csoki. Mintha nem is itthon lennék.

Ha nem tudja, hogy lakóhelye környékén hol vehet részt az ellenzéki előválasztáson, látogasson el a hivatalos weboldalra, ahol minden információt első kézből megtudhat. Ha online szavazna szintén kattintson!

Gábor György: 45 perces sorban állás a Széll Kálmán téren még mindig kellemesebb, mint az elmúlt 12 év!

Kapcsolódó

Gábor György: 45 perces sorban állás a Széll Kálmán téren még mindig kellemesebb, mint az elmúlt 12 év!

2 hozzászólás

  • 2021.09.24 - 06:18
    Közvetlen hivatkozás

    No igen. Nekem is megvolt ez a “na, most mar tudom, hogy itthon vagyok” erzesem….Kulfoldrol Magyarorszagra erve, hogy forintom legyen, ellatogattam a szallasomhoz legkozelebb eso Westend OTP bankjaba, ahol eppen csucsidoben, delben is csak 3 ugyfel lezengett (velem egyutt), 3 ablaknal ultek, de igyekeztek nem a varakozokra nezni, mert akkor lehet, hogy foglalkozni kellett volna velunk. Dollaros uticsekkem volt, amit valamennyi dij elleneben forintra kellett volna valtani – kb. 2 perces eljaras. Mikor 20 perc varakozas utan a kutya nem szolt egyikunkhoz sem, vettem a faradsagot, es a legkevesbbe elforditott feju ugyintezohoz mentem, es mondtam roviden, vilagosan magyarul, hogy mit szeretnek en elerni az o ablakanal. Es akkor o ahelyett, hogy elnezest kerve megkerdezte volna, hogy mit szeretnek, zengo hangon szepen elkuldott engem melegebb eghajlatra, hogy eloszor is ne zavarjam, mert penzzel dolgozik, masodszor – mikozben a csekket ugy dobta vissza, mintha az szaros lett volna, – kozolte, hogy az a kollegano ebedel, aki ezt a tranzakciot el tudja vegezni, de azt kozolte, hogy az ugyintezesert nekem majd egyszer a kozeljovoben – ha a kartarsno visszater a halebe’djerol, akkor nekem ez 5000 jo magyar forintomba fog kerulni. Hat tudtam azonnal, hogy ahol ugy beszelnek azzal az ugyfellel, akinek koszonhetik a munkahelyuket, munkajukat, mint akit a seggebol rantott ki, = az az en “edes hazam”, ugyebar, amiert nekem minden ejjel konnyesre kene sirnom a parnacihamat, ahol senki se lat – a honfiui/honleanyi honvagytol…. Ezert aztan en is elegge hallhaton valaszoltam – bar nem olyan hangosan mint ahogy o beszelt velem – hogy a kolleganojenek valjek egeszsegere a halaszle, neki meg szemelyesen megkoszontem az irantam valo figyelmesseget, es torodest, de akkor most en atmegyek az Erste bank irodajaba – hiszen barmelyik bankfiokban bevalthato volt a csekk. Es valoban, az Ersteben AZONNAL elvettek a csekket, nem kellett kolleganore varni, aki intezkedni tud, es 300 forint bankkoltsegert 3 percen belul lebonyolitotta az egesz ugyletet. Szoval eloszor voltam a keleti car atyuskas lekezelo, semmibe vevo stilusu OTP-ben, majd atmentem oda, ahova szeretnenk tartozni – egy EUROPAI, – vagy ha tetszik nyugati – kulturaba, ahol az ember, az ugyfel es az o kis problemaja van mindig a kozeppontban. Jovore mindenki eldontheti, hogy hova akar tartozni. orban sokat segitett nekem ahhoz, hogyha lenne honvagyam, akkor nagyon gyorsan ki tudjak belole jonni, mert abba a hazaba, amibol pocegodrot csinalt o meg a maffiaja, keves epeszu ember vagyik vissza.

    Válasz
  • 2021.09.24 - 07:05
    Közvetlen hivatkozás

    Utálok sorban állni és sorba állni. Most mégis megtettem. Háromnegyed órát álltam azért, hogy szavazhassak az előválasztáson. És közben elbeszélgettem az aktivistákkal, köztük volt egy idős hölgy is, akinek a magánpénztári vagyonát elvették Orbánék. Bedőlt a fenyegetéseknek, visszalépett. És ezzel nagyot bukott. Remélhetőleg Orbán is bukni fog jövőre. A jelek biztatóak. A patkányok kezdik elhagyni a süllyedő hajót.
    Engem az se izgat, ha most civakodnak az ellenzéki jelöltek, amennyiben jövőre valóban egységesen támogatják a kiválasztott jelölteket. Nem izgatnak a karlendítések, régi megnyilvánulások, gesztusok felelevenítése, nem azoktól vagyunk és leszünk szegények, hanem a saját ostobaságunktól, ha továbbra is hagyjuk, hogy a NER ránk telepedjen, rajtunk élősködjön.

    Válasz

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük