Volt az a vicc, hogy a kongói őserdőben a bennszülöttek elkapnak egy angol, egy amerikai és egy orosz katonát. Mielőtt megennék őket, lehet egy utolsó kívánságuk.
Az angol kér egy Scotch-ot, az amerikai egy Bourbont, az orosz azt kéri, hogy rúgják seggbe
A bennszülöttek teljesítik a kérésüket, ám az orosz egy óvatlan pillanatban kitépi a törzsfőnök kezéből a géppisztolyt, lekaszabolja a fogvatartókat, és kiszabadítja az angol és az amerikai katonát. Ezek hálálkodnak, aztán megkérdezik, hogy miért kérte azt, hogy rúgják seggbe? Az orosz öntudatosan válaszol: Русский не агрессор!
Mindez azért jutott eszembe,
mert van egy újságírónak meglehetősen kezdetlegesen álcázott alak, aki Kerpel-Fronius Gábort leckéztetve kifejtette, hogy a magyar ellenzéki pártok
“Ellenségként tekintenek a magyarságra, a hazánkra, gyarmatosítóink meghosszabbított csápjai ők… Kezeljük őket úgy, ahogyan ők minket: ellenségként. S ennek megfelelően viszonyuljunk hozzájuk. Bármilyen eszköz megengedett a védekezéshez.”
És egy városszéli talponállóban szocializálódott logikájával hozzáteszi:
“Vagy ezek szerint már védekezni is bűn?”
Mindenekelőtt imádom, amikor valaki, teljhatalommal a háta mögött,
annak minden kegyét, jóindulatát, féltő és óvó szeretetét és kegyeit élvezve tekinti magát áldozatnak.
Másodszor, ha ennek az alaknak volnának történelmi ismeretei, óvatosan kezelné a “védekezés” fogalmát. Hiszen akkor tudná, hogy – sok-sok más példa mellett – a németek a gleiwitzi rádiótoronynál végrehajtott provokációjukat Lengyelország védelmi célokból történő lerohanása okán voltak kénytelenek megtenni. Vagy az 1968-as csehszlovákiai bevonulást is – többek között – Csehszlovákia határának hősies védelme indokolta a nyugatnémet agresszorral szemben, miként az afganisztáni szovjet bevonulásnak is a határvédelem volt a legfőbb oka.
De az 1956-os orosz bevonulás is a dolgozó népünk védelmét szolgálta a mindenre elszánt burzsoá-imperialista világerők ellenében.
És ha a számos történelmi példa uncsi vagy követhetetlen lenne, lehet olvasni Rejtőt, ahol minden valamirevaló bunyó úgy kezdődött, hogy a másik fél visszaütött.
