Gábor György: amikor a tanárokat alázzák, a tanárainkkal együtt a rájuk szoruló gyerekeinkkel is ugyanazt teszik, vagyis valamennyiünkkel
Megosztás
Karácsonyhoz közeledve, advent idején a nemzeti keresztény magyar kormány ismét nyolc gimnáziumi tanárt tett munkanélkülivé, s lökött az utcára. Sem tanár, sem diák, sem oktatás, sem jövő ezeknek nem számít, csak a velejéig korrupt, undort keltő hatalom megfélemlítő, szégyenteljes akciója, s az egyre jobban a falhoz szorított Legfőbb Hadúr ismét elrettentéssel próbálkozó szánalmas dühöngése – írta le véleményét közösségi oldalán Gábor György történész.
Karácsonyhoz közeledve, advent idején a nemzeti keresztény magyar kormány ismét nyolc gimnáziumi tanárt tett munkanélkülivé, s lökött az utcára. Sem tanár, sem diák, sem oktatás, sem jövő ezeknek nem számít, csak a velejéig korrupt, undort keltő hatalom megfélemlítő, szégyenteljes akciója, s az egyre jobban a falhoz szorított Legfőbb Hadúr ismét elrettentéssel próbálkozó szánalmas dühöngése – írta le véleményét közösségi oldalán Gábor György történész.
Az oktatás szakmai kérdéseiben illetékessé farigcsált rendőrminiszter vezette Belügyminisztérium közleményében az áll, hogy a diákok érdekeit helyezik mindenek elé
„Márpedig a pedagógus jogellenes munkamegtagadása korlátozza a tanuló tankötelezettségének teljesítését és a művelődés Alaptörvényben rögzített jogának gyakorlását. A diákok – életkoruktól függetlenül – tanulni járnak az iskolákba, számukra nem példamutató a jogszerűtlen magatartás”
– olvasható a közleményben.
Pintér rendőrminiszternek és szolgahadának totálissá és pofátlanná duzzadt cinizmusa üvölt a fentiekben
Ez a gyáva rendőrminiszter, aki teljesen inkompetens figuraként erre a rá ruházott verőlegényi feladatra sem merte azt mondani, hogy „nem vállalom” (nyilván nem mondhatta, erre minden bizonnyal jó oka van) a diákok érdekeire hivatkozik, miközben ő maga, miniszterelnöki utasításra az ország érdekeit, jövőjét, a holnap nemzedékének lehetőségeit tiporja páros lábbal, s kizárólag a hatalmat gyakorlók érdekeit (így a sajátjait is) tartva szem előtt.
Gyávák, hazugok, ostobák, a jövő kirablói és legyilkolói
Miközben – hogy mást ne mondjak – az MNB egymilliárd forint értékben rendelt szobrokat egy igazi fakezű, a brancsba tartozó udvaronc művészkétől, az Orbán-korszak egyik világra segítőjétől, például a Postapalota Csodaszarvas nevű elborzasztó tömegének legyártójától. Vagy miközben a hit- és erkölcstan oktatóinak bérét manifeszt módon közpénzekből emeli az állam, anélkül, hogy az egyházak megszólalnának, mert nekik ez a jó, a nemzet többi része pedig nem érdekli őket.
A hatalom szerint ezek a förtelmek, ezek a giccsé dermedt diktátumok azonosak a nemzet érdekével, meg a hit- és erkölcstan oktatók megemelt jövedelme.
Ne hagyjuk a tanárainkat megalázni, ne hagyjuk, hogy demonstrációs játékszerekké váljanak a hatalom piszkos mancsaiban. Amikor a tanárokat alázzák, a tanárainkkal együtt a rájuk szoruló gyerekeinkkel is ugyanazt teszik, vagyis valamennyiünkkel. Ha ezt nem érti meg ez az ország, akkor tényleg minden mindegy! Hát ne legyen az!
A nagyobbik Lányom Karinthys, csend, döbbenet és kilátástalanság, sírva fakadtak a gyerekek, fogalmuk sincs, hogy mi lesz velük, pótolhatatlan pedagógusokat küldtek el…, azt nem tudják holnap mi lesz.
Jocó bácsi -Balatoni József- középiskolai tanár, osztályfőnök reakciója
„Újabb nyolc pedagógust rúgtak ki polgári engedetlenség miatt. Azért, mert néhány órára megsértették a diákok tanuláshoz való jogát. Ezzel a lépéssel a tankerület viszont hosszútávon nem hogy megsértette, de egyenesen elvette a diákok tanuláshoz való jogát, mert a hiányzó tanárokat nem fogja tudni pótolni, szóval nem lesz szaktanáruk. Egyáltalán nem. Ezeket a főnököket ki fogja számon kérni? Ki fogja őket felelősségre vonni?!
Ez lenne a rend?! Nem. Ez már támadás. Támadás azért, mert kiálltak magukért, a diákokért, a jövőért.
Akciózgathatunk itt, látszik, hogy nem érdekli őket.
Be kell zárni az iskolákat. Senki se jöhessen be. Addig nem fognak érteni semmiből.
Más még mindig nem dühös? Másnak még mindig nem elég? Még mindig meghunyászkodnak sokan? Szomorú vagyok és dühös. Nagyon.”