Gálvölgyi kitért arra, úgy néz ki az élete, mint akinek mindig egyenletes, vagy felfele vezető volt az útja, de azért ez nem volt ilyen egyszerű. Elmondta, miképpen élte meg, amikor a jobboldali sajtó a nemrégen örömtüzeket gyújtott, hogy egy állítólagos kaposvári fellépését, érdeklődés hiányában visszamondtak:
„A végén kezdem: a hír hallatán jelentkezett egy kaposvári vendéglős, menjek, tartsak előadást, ő telt házat garantál már aznap estére. De, ami a konkrét esetet illeti: nem hirdették meg az előadást. Ami a jobboldalt illeti, talán jellemző a következő történet. A sajtójuk szerint, amikor Hernádi Judit az atv-ben beszélt a hajléktalan-törvényről, én erre egy facebook bejegyzésben reagáltam. Erről most annyit, hogy nincs facebookon. Benedek Miklóssal beszélgettünk, hogy most már mind a ketten veszünk magunknak egy facebookot. Nem nagyot, csak olyan kisebb fajtát.” /…./
Szomorúnak tartja, hogy a szolgalelkűség szörnyű tulajdonsága ennek a népnek.
Megpróbálnak sokan megfelelni, csak azt nem tudja, hogy minek, kinek:
„Azt akarták egyesek bebizonyítani, hogy nekem már olyan rosszul megy, hogy nem is kíváncsi rám senki. Ha így lenne, akkor nekem már abba kellene hagynom a pályát, de szerencsére nincs így. Az önálló estemen pótszékekre van szükség, akkora az érdeklődés. De a színházi szerepeimnél is telt ház előtt játszom, legyen az Madách-színházi előadás, vagy a Játékszín…”
