Nem volt még olyan hatalom – 1967-68 óta –, amely ennyire figyelmen kívül hagyta volna a társadalom vele egyet nem értő, érte nem lelkesedő részét.
Tegnap a metróban elfogadtam egy elém tolt Lokál nevű propagandakiadványt, elvégre kell a papír a macskaalom alá. Kiderült, még mindig van lejjebb.
Budapest a sok kicsi, még kisebb, illetve az esetenként nagyobb felbontások, illetve útlezárások városa. Szinte tradicionálisan.
A maga módján „köszöntötte” persze a gyomorforgatóan undorító Fidesz-uralom – például ifjabb Lomnici Zoltán „alkotmányjogász” is.
Új sztárok születtek a tévé képernyőjén. A képviselő urak és hölgyek, a jövő-menő miniszterek, a pártok frakcióvezetői, s persze a miniszterelnök úr.
A kormány, ne tévedjünk , Orbán hadat üzent a gender-szakoknak az egyetemeken. Ők is tudják, hogy ez két intézményt érint, az ELTE-t, és a CEU-t. Minden...
A doktornő közölte, a légkonditól a jobb fülem begyulladt. Tett bele kenőcsöt, gézcsíkot, majd elkezdte nyomkodni az okostelefonja gombjait.
Globalizált világunkban a gazdaság és a politika már nehezen viseli a nemzeti függetlenségről szóló gajdicsolást. A tudomány, a kultúra és a sport még csak bírja valahogy...
Kínos lehet állandóan együtt lenni olyannal, akinek szemmel láthatóan nem a pénz az istene, nem lehet bevenni a buliba, és még kínos meglepetéseket is okozhat, ha...