Nem volt még olyan hatalom – 1967-68 óta –, amely ennyire figyelmen kívül hagyta volna a társadalom vele egyet nem értő, érte nem lelkesedő részét.
Tegnap a metróban elfogadtam egy elém tolt Lokál nevű propagandakiadványt, elvégre kell a papír a macskaalom alá. Kiderült, még mindig van lejjebb.
Budapest a sok kicsi, még kisebb, illetve az esetenként nagyobb felbontások, illetve útlezárások városa. Szinte tradicionálisan.
A maga módján „köszöntötte” persze a gyomorforgatóan undorító Fidesz-uralom – például ifjabb Lomnici Zoltán „alkotmányjogász” is.
Ha valaki eddig megúszta, biztosan ismer olyan szenvedő hazánkfiát, aki kínjában aurahegesztőkhöz, karmaoldókhoz, csakrafeltöltőkhöz, rontáslevevőkhöz, vagy más hasonló "szakemberekhez" fordult.
Új sztárok születtek a tévé képernyőjén. A képviselő urak és hölgyek, a jövő-menő miniszterek, a pártok frakcióvezetői, s persze a miniszterelnök úr.
Szeretné a legtöbbet kihozni az idei nyárból, amely az Egyesült Királyság utolsó nyara lehet az Európai Unióban. Nem tartozik a Brexit hívei közzé.
A kormány, ne tévedjünk , Orbán hadat üzent a gender-szakoknak az egyetemeken. Ők is tudják, hogy ez két intézményt érint, az ELTE-t, és a CEU-t. Minden...
Megy a szájtépés rendesen. Ennyi szóvivő még egy pártban sem volt. Ilyen szellemi felkészültséggel sem kommunikált még senki, mint ezek.