Az ENSZ Közgyűlése 2005. november 1-jén nyilvánította január 27-ét a holokauszt áldozatainak nemzetközi emléknapjává annak emlékére, hogy az auschwitzi haláltábor 1945. január 27-én szabadult fel. “A deportáltak átlagemberek voltak, “bűnük” többnyire csak az volt, hogy zsidónak születtek.”
Gyurcsány Ferenc közösségi oldalán emlékezett és emlékeztetett:
“Mit tettek ezek az átkozottak!?
Több mint tíz éve hivatalos látogatáson voltam Washingtonban. Az elnökkel való találkozás után meglátogattam a Holocaust Memorial Múzeumot.
Persze sok mindent tudtam erről a borzalomról korábban is. De a múzeum az más. A képek, a tekintetek, tárgyak, a gyalázat történetei bekúsztak agyamba, lelkembe és összeroppantották. Fojtogató némaság préselt össze.
Embereket láttam a halálba menetelni, kergetni, kényszeríteni, csak mert egy őrült eszme neves és névtelen gyilkosai így akartak jobb világot teremteni. Szerintük a halál hozza a jobb élet jobb világát. Micsoda istentelenség!
Ott álltam, miniszterelnökként szembesülve azzal, hogy elődeim megszegve legalapvetőbb politikusi, emberi esküjüket, nem megvédték az ország polgárait, hanem állatként terelték őket a halálba.
Feldolgozhatatlan volt árulásuk, bűnük engem is besarazott.
Tisztán is mocskosnak éreztem magam. A látogatás végén beszédet kellett volna mondani. De nem tudtam. Nem jött ki hang a számon. Elvonultam a múzeum igazgatójának szobájába, hogy úrrá legyek megrendültségemen, töröljem könnyeimet, elfojtsam kitörni akaró zokogásom.
Mit tettek ezek az átkozottak!? Hogyan lehet élni ezzel a teherrel, szomszédaink, ismerőseink, rokonaink, szüleink irtózatos bűneivel?
Mert ők voltak. Ők is voltak
Nemcsak Horthy és kormányai, nemcsak a magyar állam- és közigazgatás, hanem a hétköznapok hétköznapi embereinek tízezrei. Mert nemcsak politikusok, hanem az egész ország bűnbe esett. Legyen a dicsőség azoké, akik akkor is emberek maradtak. Fájdalmasan kevesen voltak.
Ma, a Holokauszt emléknapon az akkor megélt fájdalommal gondolok megölt honfitársaimra. Maradok, aki voltam. Küzdve az emberi méltóságért, az élet védelméért, egy becsületes, emberi világért.
Azért, hogy a romlottság ördögfajzat eszméi és emberei soha ne jöhessenek vissza.”
Az emléknap kapcsán Kovács Tamás, a budapesti Holokauszt Emlékközpont igazgatója azt mondta:
a deportáltak átlagemberek voltak, “bűnük” többnyire csak az volt, hogy zsidónak születtek.
A koncentrációs táborok célja nem a büntetés, hanem a kínzás és a megsemmisítés volt, de végeztek emberkísérleteket is – fejtette ki az M1 aktuális csatornán vasárnap.
A budapesti Holokauszt Emlékközpont szerint az európai zsidó holokauszt áldozatainak számát a különféle becslések öt- és hatmillió közé teszik, közülük hozzávetőleg minden tizedik volt magyarországi zsidó, az ő számuk 500-600 ezer közötti lehetett. A Magyarországról deportált zsidók jelentős részét Auschwitz-Birkenauba vitték.
