„Ha így gyűlölöd a magyarságodat, takarodj az országból, te mocskos zsidó!”

Az idézet nem ritka mostanság az életemben, sűrűn megkapom. Kapom akkor, amikor véleményem nem egyezik a Fidesz – KDNP rezsim rajongóival, vagy a Jobbik fasiszta szimpatizánsaival vagy akár a Demokratikus Koalíció fanjaival.

„Ha így gyűlölöd a magyarságodat…”

Ez van, vonhatnám meg a vállam és léphetnék át azon a gyűlöletmasszán, amibe térdig gázolok naponta. Számomra ismeretlen emberek kérdőjelezik meg magyarságomat, a magyar nyelvet olvasni, értelmezni alig tudók, látnak a soraim mögé olyan, számukra visszataszító mondanivalót, ami ott sincs.

De még ez sem zavarna, hiszen nem mindnyájan ismerjük a magyar történelmet egyformán és írásaimnak is az a valódi célja, hogy tüske legyen a köröm alatt, hogy vitára, gondolkodásra serkentsek legalább pár embert. Viszont vita az nincs, csak gyűlölködés, pár szavas, néha mondatos reakciók, ahol egy a cél, minél jobban megalázni!

Vannak, akik úgy gondolják,

ha zsidónak, zsidráknak, libsinek, biboldónak neveznek el, akkor azzal sértenek – de ez nem jön be, kedves mocskolódók. Ugyanígy a cigányozás is mellékvágány, mert ez sem igazán zavar, inkább talán azért fáj, mert tudom, hogy cigány barátaim is olvasnak és látják ezt a töménytelen rosszindulatot. A végén itt vannak azok, akik a halálomat kívánják, erre többféle opció szokott szerepelni, változatos a repertoár, ezeket olvasva mindig azon gondolkozom, ha szemtől szembe állnánk, akkor lenne-e bátorsága megtenni a delikvensnek azt, amivel fenyeget, illetve a másik gondolatom, hogy egy írás miképpen válthat ki ilyen mérvű indulatokat? Viszont ezt a részét még valahogy tudom kezelni, tolerálni, hiszen nem volt gyerekszobája, nagyot akar mondani, stb. fogjuk rá, belefér!

Kérdezem, miért?

Amit viszont végképp nem tudok megérteni, amikor a családomat keverik bele, a maguk kis gyűlölet világába, amikor hozzátartozóim részére írnak, kimondottan aljas dolgokat! Kérdezem miért? Azért mert nem egyezik a véleményünk? Akkor már bármi belefér?

Akik így reagálnak, azt mondják magukról, ők MAGYAROK, általában nagybetűvel, bélyegképük nemzetiszín, vagy Turul, jönnének, ölnének, mert én szerintük nem vagyok magyar, ezért jogom sincs írni, adózni, dolgozni ebben az országban, nemhogy véleményt formálni. Meg vannak arról győződve, hogy az ő magyarságuk hangsúlyosabb, fontosabb, mint az enyém, származásuk, pedigréjük pedig olyannyira tiszta, hogy abba tutira se zsidó, se cigány, se török, se orosz vére nem csörgedez, esetleg egy kis német, de az elfér, mer ugye Adolf…

Előszeretettel hivatkoznak

az ország méretéhez képest rendkívül sok kiváló elmére, csak azt felejtik el, hogy ezeknek a kiváló koponyáknak javarésze az ő értelmezésük szerint nem magyar volt, hanem javarészt zsidó! Háborognak olvasóim, amikor azt mondom, hogy a mi népünk olyan, mint a játszótéri korcs, pedig éppen a játszótéri korcsok között vannak a kutyavilág legkiválóbb egyedei, a vérkeveredés miatt.

Hol és miért zavarna, ha felmenőim között lenne sváb, tót, szerb, cigány, zsidó, stb. nem ezen múlik a magyarságom! Nem attól leszek magyar, hogy malomkerék méretű kokárdával járok és keresztény sem attól leszek, ha ott ülök minden vasárnap a templomban, az első sorban.

Magyar vagyok,

ez nem adottság, kegy, hanem állapot, ide rakott le a gólya, ez a nyelv az anyanyelvem, ezen gondolkodom, ezen létezem, lélegzem. Amikor haragszom, azt is magyarul teszem, kiírva mérgemet a közönyösség, a gyávaság, a megalkuvás miatt, amit naponta átélek az országban. És igen, szégyellem magyarként a magyarságom, hogy elfogadjuk, elviseljük, hogy korlátozzák jogainkat, átírják törvényeinket, kirabolják olyan politikusnak festett bűnözök, aki egy normális, demokratikus országban régen rács mögött ülnének.

Az is fáj, hogy más nemzeteket, más nemzetek polgárait bántjuk,

bántjuk őket vallásukban, szokásaikban, korlátozzuk őket jogaikban, valami olyan dologra hivatkozva, ami nem megfogható.

Vannak dolgok, amire büszke vagyok, mint magyar és vannak dolgok amire nem. A jó és a rossz dolog összetartozik, ez is én vagyok, az is én vagyok. Nem csak a végvárakat védők egykori hősiességét kell felvállalni, hanem a csendőrök gúnyos szavait, ahogy behajtották a magyar zsidókat a marhavagonokba. Ideje lenne szembenézni a múltunkkal, azt átbeszélni és az indulatokat valahol letenni az ajtóban.

Ideje lenne végre elérni, hogy ne a politikusok alakítsák

ki a történelmünket, vallásunkat, ezt tegyék meg helyettük történészek és az egyházak. Ne politikusok döntsék el a gazdaságunk fejlődésének gyorsaságát, irányát, ezt tegyék meg gazdasági szakemberek. Talán így a végére érthető, hogy én nem magyar ellenes vagyok, hanem politikus ellenes és igen, hiszek a demokráciában, de nem abban hiszek, hogy minden ember egyenlő, hanem abban, hogy minden embernek egyenlő jogok járnak.

Én büszkén vállalom, hogy bizony bennem tutira sokfajta vér csörgedez, egy játszótéri magyar korcs vagyok.

Alföldi Róbert : Én már el vagyok könyvelve baloldali, liberális, zsidó, buzi menekültbérencnek

A Fidesz „választási” üzenete: zsidóbérenc kormány alakulhat!

„Zsidózás, migránsozás, sorosozás. A lényeg, hogy töpörtyű és pálinka legyen, akkor már este van mit kihányni…”

Schmidt Mária megint elzsidózta magát

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük