Harc, háború, gyilok, birok

Miközben csúcson a fertőzés és egyre többen halnak bele, rákapcsol a Minielnök propagandája. Tetves propaganda ez, de már tíz éve hat. Nem számít, hányan halnak meg, nincs részvét és együttérzés a családokkal. Inkább a nyitásról hadoválnak. A ’családbarát’ hatalom emberei közben Dubajba utazgatnak és többmilliós jutalmakat vesznek fel. Rab László szűrreál összefoglalója a 11-es hétről.

Nemzeti Inzultáció a Nyitásról

Ejtették Sorost, megint Gyurcsány és a „baloldal” lesz a legyőzendő ellenség. A „migráncssimogatás” után ez az „oltásellenes” oldal tehet arról, hogy naponta oly sokan meghalnak a lerohasztott egészségügyben. Melyben már az inasoknak nevezett rezidensek is hadra foghatók. Azt sulykolják, mert ez van kiadva, hogy már másfél millió vakcinát beadtak, mindegy miből, mindegy hogyan, ott vannak ők a minivel faszagyerekként az egyik táborban, emezek meg egy kupacban ajvékolnak. Ezt kell látnia a Manci néninek, aki már visszaküldte a nyitásra vonatkozó nemtommit (nemzeti inzultációs klotyópapírt) a Karamellába.

Ausztria, mint labor, jegelve és elfelejtve. Más pofázások lépnek érvénybe reggelenként. Nem szabad sokat mondani, mert azt a nép nem érti meg. Azt kell mondani, hogy van bőven ágy meg lélegeztető, az orvosok pedig reggeli madárdalt hallgatva rózsás jókedvvel vonulnak csapatostul oltani. Az a lényeg, hogy sok polgárocskát beoltsunk (Tállai kartárs másfélmilliárdnál tart), nem az, hogy képtelenek vagyunk megfékezni a járványt. Elismerem, azt mégse lehet mondani, hogy szokás szerint rosszul mértük föl a helyzetet, ellógtuk a nyarat és az őszt, szembefordítottuk egymással a ’magyarembereket’ vakcinaügyben, azonkívül utolsó senkiházi tolvajok vagyunk, akik szétrabolták az agyukat, kifosztották az önkormányzatokat, jachtokon, magánrepülőgépeken sasszéztunk akkor, amikor kormányozni kellett volna. Nem lehet olyanokat se mondani, hogy együttérzünk az elhunytak családtagjaival. Ilyeneket ez a kormány és ez a Mini sose mondana, mert üntyümbüntyümnek számítana és gyöngeségnek vélné a nép. Csak a harc, a háború, a gyilok és a birok. Akár a mesében.

Hol van itt már a valóság? A fasorban talán. Sorra halnak meg az emberek, ezek pedig milliós különjutalmat osztanak 22 államtitkárnak. Motivációs eszközként – van pofájuk kimondani. Hogy jól hallja a pék, aki nem tudja kinyitni a boltját, meg a szerelő, aki elveszítette az állását. Mit tudok én erre mondani? Nagyanyám átkát tudom csak megismételni, aki akkor sem káromkodott, amikor nagyon dühös volt. Átkot szórt inkább azok fejére, akikről megvolt a véleménye. Egy tőle kölcsönzött szólással szitkozódom most én is: Akkor is menjenek, ha nem akarnak!

Mit ugatol, szemkilövető libernyák?

Mindezzel együtt azt kell mondanom, vannak azért olyan váratlanságok, amelyekre kedves pártellenzékikéimnek föl kellene készülniük. Leginkább arra, hogy az orbáni papagájhad a párszavas kampányokkal szokott nyomulni (minden szlogent mindig lopnak), most az jön, hogy „háde beoltottunk, nem?”. És majd utána hozzá lehet tenni a fizetett trollok bejegyzéseit a Facebook-on: mit ugatol, víruspártoló, szemkilövető libernyák?

Arra megy ki a játék, hogy beoltsanak 2 és fél millió polgárocskát (Orbánéknál ’magyarembört’), és akkor föl lehessen tenni a kérdést Manci néninek, teccene-e önnek és magának, hogy rendkívüli választások legyenek, drága aranyos, húsvéti lisztfelhőbe burkolózó nénike, kettős állampolgárként szavazó sok-sok határon túli bácsika…

És a tábornak persze, hogy tetszene, jöhetne a párhónapos gyurcsányozás (mert Soros most már nem elég birkózóellenfélnek), meg az ellenzék jól bevált trükkje önmaga ellen, hogy megosztja saját szavazótáborát, a szavazás estéjén pedig valaki véletlenül leállítaná a kritikus körzetekben a választási számítógépeket pár órácskára, hogy Szása és Grisa aprócska korrekciókat tudjon végrehajtani a pontosság végett. Meglenne akkor a szép eredmény, s meg lenne úszva a jachtozás, a dubajozás, a csikólátó dugattyúzás, az ereszcsatornázás, a nyugdíjkassza ellopása, a bank-, az építőipari szektor és a kultúra kifosztása, az állampapírokkal való sunyi shortolgatás, melyhez Manci néninek, valljuk be, akkor se lenne több köze, ha az ellenzék pártjai egy hónapig egyfolytában Mészáros Lőrinc és Kósa Lajos üzleti cselvetéseit harsognák.

Csak azt akarom mondani, hogy a 22-es választás kiváltására ott a lehetőség egy előre hozottra, rögtön azután, hogy beoltottak 2 és félmillió atyafit meg honanyát. De ez csak elméleti lehetőség, bármikor meg tudják oldani a hazug törvényeikkel, amelyeket akármikor készek megszavazni. Hogy mennyire nem számít ezeknek a szabály, láthatjuk. Úgy léptek ki az Európai Néppártból, hogy még a saját alapszabályukat se tartották be. Az ugyanis kimondja, nem lehet csak úgy ugrándozni, ahogy a Mini a kirúgás előtti pillanatban gondolta, rendkívüli kongresszust kellett volna összehívni, hogy a többség rábólintson!

De hát hol vagyunk már attól, hogy valaki a Minimusnak vissza merjen szólni, ácsibácsi, szar van a palacsintában, a Fidesz tán nem egy szekta, melynek élén szektavezér durrog, burrog, hőzöng és gőzölög.

Utánuk a vízözön

Válaszom, hogy az. Szekta lett. Talibán. Sok-sok hazug fráterrel, akinek nincs más útja, csak az, hogy lelkesen bólogasson a Karamella bajnokának. Csak a pártban maradva lehet megúszni a lopást és a szemétségeket. A cél a vezetőszár elkerülése, kicsiben és nagyban. Ez a tétje a következő választásnak. A holtak száma növekszik, a kormány nem tudja a pusztulatot megállítani, a káosz erősödik, ezért az utolsó pillanatokban még elhordják a magánvagyonná tett államkassza maradékát Dubajba, Bakuba vagy a Maldív-szigetekre. Aztán jöhet az utolsó nagy Fidesz-program végrehajtása. Az lesz a neve, hogy ’Utánunk a vízözön’.

Eheti szŰrreál megvilágosodásom lényege ezért az, hogy a vakcinabulit (utolsó szalmaszál) sehogy se fogják el- és átengedni másnak. Ha mondjuk nekem odaadnának 50-et, körülbelül két óra alatt mindenkit be tudnék oltatni az utcánkban, a macskákat és a kutyákat is beleértve. De hát nem az a cél, hogy az oltást az önkormányzatok vagy más civil segítők lebonyolítsák, és minél hamarabb védett legyen az ország. A cél az, hogy beszarassák és az aggasztó számadatokkal meg a vakcinamegkapási zűrzavarral sakkban tartsák a népet.

Hozzáteszem: a kirabolt népet. Melynek kórházban vannak a hozzátartozói. És meghalnak az övéi, miközben Szijjártó kampányszerűen beoltatja magát. Most, március közepén. Az után, hogy végigfürkészte, agyonportyázta a világot. Naná, hogy orosz vakcinát nyomat magába, Tádé. A mini köre pedig kínaival nyomja, hogyne. Mindig kamerák jelenlétében. Meg kell a szívnek szakadni.

Sírok, jajgatok, dühöngök. Miközben vidám, józan országot szeretnék én is

Nem is lenne rossz szlogennek a sok barom poén után (puszta kézzel lebirkózzuk a vírust, visszaverjük a támadást, harc dúl, háború folyik ellenünk, de mi állunk a vártán by Minimus), hogy ’Derűs Magyarországot!’. Lehet vinni, jó szívvel adom. Ezzel zárom gyászos 11-es hetünket. Jöjjön a 12-es. Részvétem azoknak, akik elvesztették hozzátartozóikat.

A Banánköztársaság rovatban megjelenő írások nem minden esetben képviselik portálunk véleményét.

Egy hozzászólás itt: “Harc, háború, gyilok, birok

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük