Szemléző sorozatunk korábbi részében már találkozhatott „kötelező olvasmánnyal”, egy Vekerdy-interjút neveztem annak. Ezúttal újabb fontos írást ajánlok, az ÉS-ből. Nem szabad kihagyni.
„Itt maradunk – minden ideköt!” – kiabálták, de már nyomuk sincs
A Városi Kurírban (itt és itt) ismertettük a miskolci stadionépítést kísérő kitelepítés gyászos részleteit.
Az Élet és Irodalom számára most tekintélyes jogvédő, Horváth Aladár — rendkívüli alapossággal, a legjobb szakértők támogatásával — megírta a teljes sztorit.
„A száműzött utcák története” című hosszú írásból két részletet emelek ki. Az egyikből kiderül, hogyan szórtak szét több száz embert a kertes házakból álló településrészről.
„A roma önkormányzat és szakértőik általában késve értesültek a soron következő kiebrudalásról. Csak azt tudhatták előre, hogy kik/hányan készülnek külföldre (elsősorban Kanadába), mert azok a családok „származási igazolásért” fordultak az irodájukhoz. Ennek alapján úgy becsüljük, hogy mintegy száz számozott utcai család indult el Kanadába. Ismereteink szerint minden miskolci kérelmező megkapta a politikai menekült státuszt! Körülbelül ugyanennyi család szóródott szét Miskolc nyomortelepein, főleg rokonoknál vagy kunyhókat bérelve a környék elhagyatottabb részein.”
