Kedden ünnepelte 73. születésnapját Földes László Hobo, aki ötven évvel ezelőtt indult el a pályán. Fél évszázad alatt hatezer koncertet adott, megjelent csaknem 50 lemeze, írt dalszöveget, verset, novellát és drámát, a Nemzeti Színház tagjaként Az utcazenész címmel hatodik darabját készíti, és hamarosan napvilágot lát Bob Dylan dalainak magyar nyelvű átiratait tartalmazó lemeze.
[mnky_ads id=”10551″]

 A Kádár –korszakban a közönség és a művész mindig összekacsintott

A művész, a MagyarNemzetnek adott interjújában kiemelte mindenben, amit eddig csinált, a kritika mellett ott volt a pimasz gúny, ami nagyon közel áll a humorhoz, és a nevetést még ma sem lehet betiltani:

” Ám ha a gúny nem párosul öniróniával, megette a fene az egészet. Sokszor elmondtam már, hogy az ember nem azért játszik bluest, mert lázadni akar, hanem azért, mert szereti. A balhé akkor kezdődik, ha megtiltják neki. Az Esztrád című lemezen, az Ars bluesicában egyszer és mindenkorra megfogalmaztam egyébként a magam szerepét: „Nem vagyok zászló a mások ünnepén, / Szelep vagyok az ország fenekén.” Tudtam, hogy miért engednek.
[mnky_ads id=”10553″]
Úgy gondolja, a Kádár –korszakban a közönség és a művész mindig összekacsintott a hatalom háta mögött, és ezt még csak nem is nagyon tiltották:

” Engem sem üldöztek, hiszen az úgynevezett szocializmus alatt hat nagylemezemből csupán kettőt tiltottak be. A humor természetes része volt a működésemnek. Annál inkább is, hiszen én a Svejken nőttem fel, ami a császári berendezkedés, a rendőrség, a katonaság, a katolikus hierarchia és a tisztviselői kar tökéletes kifigurázása.” / ……/ ” A többség szeretné átfesteni a múltját. Olyat is olvastam, hogy Szörényi Leventét Koncz Zsuzsával együtt üldözték. Tudomásom szerint a táncdalfesztiválok nem a szembenállás színterei voltak, nem az ő koncertjeiket verte szét a rendőrség, nem az ő lemezeiket és dalaikat tiltották be, mint például a Torta című számunkat.”

A „szerencse fel”  nagyon kevés

Szerinte a mai hazai  közállapotokra nehéz humorral tekinteni, mert  mert ma minden sokkal keserűbbnek tűnik:

” Nincsenek profetikus hajlamaim, a szocializmusról sem tudtam soha elképzelni, hogy egyszer véget ér, és a Hobo Blues Bandet is csak hobbizenekarnak gondoltam: még ma is nevetek azon, mi lett belőlem. Semmit nem láttam előre, csak mentem és megyek ma is.”

Pályafutásáról úgy gondolja, hogy az emberek mindig többnek látták, mint ami valójában volt, vagy  amit ő gondolt saját magáról, és ez túl nagy felelősség:

”   Nem vagyok se vátesz, se bölcs, se vezér, de abban így is biztos voltam, hogy a „Szerencse fel!” nagyon kevés. Olvasó ember vagyok, falom a történelmet és az irodalmat, ismét beleakadtam Pilinszky verseibe. Hihetetlenül pontos, sebészi precizitású költészet, mint a tű hegyén a lepkék. És azon túl, hogy nagyszerűek a versei, és hihetetlen igazságokat tár fel, személyesen is megszólított. „Látja Isten, hogy állok a napon”: az Apokrif sokat segített nekem, rámutatott a személyes felelősségemre, amiért nem tudok elég hálás lenni.

Az ember magával is legyen kemény

” Írtam egy dalszöveget, amiből aztán monodráma is lett, a Halj meg és nagy leszel, ebben benne van sok minden, amit a támadásokról gondolok, és amit magam körül látok. Már a cím is jellemzi azt, ami Cseh Tamás körül ma folyik. Amíg élt, levegőnek nézték, ma pedig már mindenki a barátja. A folyamatos mocskolódást nehéz feldolgozni, én elég jól viselem, de inkább viselem, mint elfogadom. Sehova sem tartozom, és ehhez a szabadsághoz próbálok hű maradni.”  /…./  ” Pár éve kocsival kifelé jöttem a Városligeti fasorról, megálltam a piros lámpánál, odalépett az autóhoz egy koldus. Mindig tartok magamnál aprót, odaadtam neki, de ő visszaadta, és azt mondta: „Annyi mindent kaptam tőled a dalokkal, hogy ezt nem fogadhatom el.” Ez volt az én Kossuth-díjam, és még annál is sokkal több.”

[mnky_ads id=”10553″]

Hasonló

Müller Péter Sziámi: Csak annyira akarok érteni a politikához, hogy meg tudjam védeni magam tőle

1 hozzászólás

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét