Hogyan lettem szalonna, avagy az Úr szól hozzánk, tévelygő alattvalókhoz

Miután Joszip Broz, azaz Tito, Jugoszlávia teljhatalmú ura 1948-ban ilyen-olyan ügyek miatt összeveszett a nagy Sztalinnal, Magyarországon is kiátkozták a rendes emberek közül, s emlékezetem szerint a „Tito, az imperializmus láncos kutyája“ titulussal illették. A nagypolitikában azonban minden lehetséges, ilyenformán nem volt meglepő, hogy 1956-ban megtörtént a nagy kibékülés, Tito, ámbár nem adta fel országa önálló politikáját, ismét persona grata lett a szocialista táborban, így Magyarországon is.

Akkor született országunkban a helyzetet pontosan értékelő vicc:

• Tudod-e, hogy mi a címe Tito önéletírásának?
• No mi?
• Hogyan lettem szalonna?

Merthogy a magyar közmondás úgy tartja, kutyából nem lesz szalonna, vagyis rossz ember soha nem válik jó emberré

No most meg itt van nekünk a világhálóról a Jobbik gyűjtéséből két kép és két idézet Orbán Viktorról, aki ha úgy tetszik, liberális, ha úgy tetszik, keresztény-konzervatív, (de leginkább Fidesz-párti maffiózó.):

Erre mondják a képzetlen, de a fontos közszereplők politikusi pályafutását ismerő elemzők, hogy

„No ez már döfi!“

De éppen mert ismerik a politikusok furmányos gondolkodását és világnézeti következetességet nem ismerő erkölcsiségét, meglepetést bizonyosan nem éreznek e két kép láttán, elvégre eltelt közöttük 26 év, s hitvalló Orbán ennyivel bölcsebb lett.

Lám, a választás közeledtén már mind gyakrabban újságírókkal is szóba áll,

a minap a postoj.sk című szlovákiai konzervatív portálnak adott hosszabb interjút, amelyben rendkívül érdekesen és egyéni módon fejtegette a liberalizmus és a demokrácia mi-benlétét. Mondhatnánk, az Úr szólt hozzánk, tévelygő alattvalókhoz. A Népszava öszszefoglalójában olvashatók a következő, idézett sorok:

“…Ma nem létezik liberális demokrácia, csak „liberális nem-demokrácia”, mivel van benne liberalizmus, de nincs benne demokrácia. …A liberálisok véleményhegemóniára törekednek, és erre szolgál a politikai korrektség, aminek segítségével megbélyegzik a konzervatívokat és kereszténydemokratákat, és igyekeznek ellehetetleníteni őket. „Én harcolok a liberálisokkal szemben a szabadságért. Miközben én a szabadság oldalán állok, ők a véleményhegemóniáén”

Csak elismeréssel méltathatom ezt az eszmefuttatást.

Belekábultam. Alaposan elolvastam vagy háromszor, s arra a megállapításra jutottam, hogy az egész szöveg kizárólag kommentátorok és politikai elemzők számára készült gitt, hadd rágják a jámbor lelkek, és fűzzenek hozzá bölcs vagy ostoba megjegyzéseket. Vélném, aligha juthatnak más következtetésre, mint hogy ennek az orbáni okoskodásnak az égvilágon semmi értelme nincs. Vegytiszta hülyeség úgy, ahogy‘ van, szót vesztegetni rá nem érdemes. Hanem hát mégis Magyarország miniszterelnöke nyilatkozott (tőle nem megszokott módon) egyik baráti szomszédunk hírportáljának, keresgéljünk tovább a szövegben, hátha akad benne valami figyelmet érdemlő.

És lőn!

A miniszterelnök a Fidesz Európai Néppártból (EPP) történt távozásával összefüggésben vázolta, hogy mit akarnak elérni a jövőben az európai politikában.

„Meg akarjuk változtatni Brüsszelt. Az EU a mai formájában nem alkalmas arra, hogy megfelelő válaszokat adjon az emberek problémáira, amit a migráció is bizonyított, de nem volt meggyőző Brüsszel válasza a 2008-as pénzügyi válságra sem. Mi az EPP-vel szerettük volna megváltoztatni Brüsszelt, de ők erre nem vállalkoztak. Most létre kell hoznunk egy új politikai közösséget, amely hatást tud gyakorolni Brüsszelre”.

-mondta Orbán Viktor. No és ugyanakkor az EU Oroszországgal szembeni politikája Orbán szerint „primitív“, a hatalmas erejű országgal sokkal árnyaltabb viszonyt kell kialakítani olyképpen, ahogyan ezt Magyarország teszi, s Kína is nagybb respektet érdemelhetne Brüsszeltől. Amint látható, itt egy jelentős európai befolyással rendelkező, s még nagyobb önbizalommal megáldott, ékesszóló vezető elképzeléseiről olvashat a szlovák és a büszke magyar olvasó.

Valójában a Fidesz és Orbán Viktor egyelőre az EU perifériájára szorult politikai pária Brüsszelben, sőt az egész nyugati világban, szövetségeseink körében, de Fideszék már dolgoznak azon, hogy a szerencsétlen megtévedt közösséget a helyes útra tereljék.

Európából tehát nem lesz nagy birodalom, a népek továbbra is önálló nemzetként, országként léteznek majd, az viszont kétséges, hogy „képesek lesznek-e „a posztkeresztény és posztnemzeti társadalmak” stabil Nyugat-Európát kiépíteni. Viszont Orbán Viktor meg van győződve Közép-Európa jövőjéről.

„Hiszem, hogy a gyerekeink jobban fognak élni, mint mi. Egy nagy közép-európai reneszánszot fogunk megélni a gazdaságban, demográfiában, biztonságpolitikában, kultúrában” .

No hát kérem szépen íme a csodás magyar és európai jövő

Von der Leyen asszony! Merkel asszony! Macron úr! És Önök, mind többiek, európai vezetők! Forduljanak Orbán Viktorhoz eligazításért, mert ő minden dolgok tudója, a jövő ismerője, aki ismét reneszánszot teremt az európai fejlődésben, s meghozza földrészünknek, s benne Közép-Európának és persze Magyarországnak a megújulást!

Lehetséges persze, ha megvizsgálják Magyarország jelenét, jogrendjének szörnyű fogyatékosságait, a hihetetlen kormányzati korrupciót, a kevesek gazdagságával szemben álló sokaság nyomorúságát, a kormányzás pocsék minőségét és a kormány szövetségesekkel szemben elkövetett árulásait, az állandó kormányzati hazudozást a tömegtájékoztatásban, alighanem aggodalmaik támadnak Orbán Viktor elmeállapotával kapcsolatban. De erről majd a választók mondanak érvényes ítéletet jövő tavasszal – már ha a Fidesz nem találja meg a módját a választás elsinkófálásának. Mert a nyilatkozataiban oly nagyeszűnek mutatkozó magyar próféta látszólag nem igazán tart a választási vereségtől, bizony lehet benne némi félsz a kudarctól, s attól talán még inkább, hogy mi is lesz vele – azután!

Biztosan Orbán Viktort kell kihívni a hóra?