Banánköztársaság
Így, együtt! — ketten a mesgyén
A házunkkal szemben van a Pulmonológiai Klinika. Jönnek-mennek az emberek…A klinikától két hölgy sétált el komótosan, szinte már lassan.
Valamelyik nap, kora délután egy fiatal párra figyeltem föl,
majd másnap ismét és a következő héten újfent. A klinikától két hölgy sétált el komótosan, szinte már lassan. A kísérő nő átlagos testalkatú, kb. 168-172 centiméter magas, így messziről fiatalos, talán már anyuka, de lehet, hogy nem.
Akit ő kísért nála egy fejjel magasabb, talán fiatalabb, rövid hajú nő, aki nagyon kecsesen lépdelt. Ami feltűnő volt, hogy ő rendkívül le van soványodva. A kb. 174-176 cm-es magasságához talán 45 kilogramm sincs. Szinte gyerek kezei, vállai vannak és a hosszú, vékony nyári ruha alól kibukkanó vádlija és bokái is szinte gyermekiek.
Amikor először láttam őket, éppen viharos szél tombolt az utcában keresztül, kasul. Egy-egy széllökés szinte felborította a magas, rendkívül vékony hölgyet, aki ennek ellenére továbbra is kecsesen lépdelt.
Rövid idő után elértek a rájuk várakozó autóhoz
A magas, vékony hölgy beült az anyósülésre és szinte elveszett benne, csak a feje kandikált ki. Amikor a böhöm nagy, kombi Mercédesszel elhajtottak a Balassa utcán át az Apáthy utca felé csak annyi fogalmazódott meg bennem: remélem gyakran látom még őket.
Így, együtt!
