Banánköztársaság
Jávor Benedek: vége a télnek, mostanra Németország helyén fagyos pusztaságnak kellene lennie, Magyarország pedig virágzó oázisként kellene álljon átokföldje közepén
Tavaly ősszel a kormánysajtóból ömlöttek a cikkek, hogy az orosz gáz nélkül Európa meg fog fagyni télen, Németország megsemmisül, az elhibázott szankciók miatti csillagászati gázárak bedöntik az európai gazdaságokat, a szankciók Oroszországnak nem ártanak, de mi lábon lőttük magunkat velük, jaj, jaj, mind meghalunk, kivéve Magyarországot, amely dacosan növelte az orosz gázvásárlásokat és ezzel megmentette a hazát.
Tavaly ősszel a kormánysajtóból ömlöttek a cikkek, hogy az orosz gáz nélkül Európa meg fog fagyni télen, Németország megsemmisül, az elhibázott szankciók miatti csillagászati gázárak bedöntik az európai gazdaságokat, a szankciók Oroszországnak nem ártanak, de mi lábon lőttük magunkat velük, jaj, jaj, mind meghalunk, kivéve Magyarországot, amely dacosan növelte az orosz gázvásárlásokat és ezzel megmentette a hazát.
Vége a télnek,
mostanra Németország helyén fagyos pusztaságnak kellene lennie, Európának pusztító recesszióban, az emberek furkósbotokkal kéne hogy agyonverjék egymást az utolsó molekula gázért. Eme átokföldje közepén egyetlen virágzó oázisként Magyarország kellene hogy tornyosuljon.
Tudván, hogy a kormányzati propagandának nem is ambíciója, hogy bármilyen viszonyban legyen a valósággal, bőven elég, ha kellőképpen fenyegető és elég sokszor el lehet mondani, mégis a fenti orbáni víziót egy pillanatra vessük össze a tényekkel.
A legilletékesebb, Kadri Simson EU-s energiaügyi biztos Európai Parlament előtti beszámolója segít körképet kapni, hogy hogyan vészelte át a kontinens az orosz gázszállítások kiesését. (Simson egyébként tavaly szeptemberben a Főváros, a Political Capital és a CEU által évente rendezett Budapest Forumon óvatos optimizmussal beszélt az akkor még előttünk álló télről, és ebbéli véleményét osztotta a kelet-közép-európai energiabiztonságról szóló panelbeszélgetésünk többi résztvevője is – élesen szembemenve az akkori kormányzati diskurzussal).
Röviden: Európa köszöni, jól van. Bajban Magyarország és Oroszország van
Az oroszok részesedése az európai gázszállításokból folyamatosan csökken, az orosz importarány az EU-ban 53%-ról 10% alá csökkent, és lassan a magyar importon kívül alig marad más európai beszerzés. Mégsem fogyott el a gáz Európában, máshonnan hatékonyan tudta pótolni a kieső gázmennyiséget az EU. Ez a máshol pedig elsősorban Norvégia volt, tehát nem igaz sem az, hogy az amerikaiak vették át az uralmat az európai piacon, és az egész mutatvány csak az ő érdekük volt, sem az hogy más diktatúráknak váltunk kiszolgáltatottá – bár igaz, mindkét terület növelte a részesedését.
Így aztán egyáltalán nem fogyott el a gáz, tél végére az európai gáztározók az azonos időszak átlagához képest szokatlanul magas szintű (50% feletti) feltöltöttséget mutatnak.
Ebben többek között a célkitűzéseknél is jelentősebb fogyasztásvisszafogás (19%), azaz takarékosság, energiahatékonyság, valamint a növekvő megújuló energiatermelés játszott szerepet (krízisközeli helyzet a villamosenergia piacon leginkább Franciaországban alakult ki – de nem az oroszok, a szankciók vagy a megújulók, hanem a döbbenetesen megbízhatatlan francia atomerőművi flotta miatt, amely az év jelentős részében épp csak 50%-os kapacitáson tudott üzemelni)
Az ún. „elhibázott szankciók”, mire az energiahordozókra érvénybe léptek egyáltalán, nem hogy nem növelték a gázárakat, de paradox módon épp hogy csökkent az árszint a szankciók bevezetésével párhuzamosan, jelenleg bőven a háború előtti árak alatt vannak.
Az orosz szállítások elmaradása tehát nem borította meg az európai energiapiacot, sőt, a gazdaságot sem
2022 egészében az EU teljes gazdasága mintegy 3,5%-kal növekedett, és az utolsó negyedévben is stabil maradt, minimális növekedéssel.
Ezzel szemben Oroszország durva gazdasági visszaesést szenvedett el, az energiahordozók eladásának elmaradása miatt kieső bevételek olyan mértékben károsítják az orosz gazdaságot, hogy a még megmaradt szállításokat az EU felé hibátlanul teljesítik, csak jöjjön érte a pénz.
A szankciók tényleg lábon lőttek valakit, de a valaki Oroszország volt, nem Európa. A szankciók működnek.
A magyar oázis az év végére hasonlóképpen technikai recesszióba süllyedt;
- messze mi vesszük a legdrágábban a gázt egész Európában a baráti oroszoktól, csak ennek a becsült többletköltsége (amennyivel többet fizetünk, mint ha a többi EU-s ország átlagárát fizetnénk) több mint 250 milliárd forintra rúg;
- közel 5000 milliárd forintos költségvetési hiányt hozott össze a kormányzat év végére; Európa-rekorder 20% feletti infláció van; ki kellett dobni a kukába a Fidesz identitás-projektjét,a rezsicsökkentést;
- triumfál az egész kormánysajtó, ha az euróárfolyam benéz a 380 forintos szint alá (2010: 265 Ft), és a kilátások, ha lehet még sötétebbek.
Cserébe jelenleg tilos szélerőműveket telepíteni és napelemeket rendszerbe kapcsolni Magyarországon, a miniszterelnök viszont újabb, orosz importtal üzemeltetett gázerőműveket vizionál az országba, hogy az energia, víz, és termőföldrabló akkumulátorgyárakat ellássák.
Tényleg ritka, hogy egyetlen szektor ilyen állatorvosi lóként mutassa be egy kormányzat minden szinten ordító alkalmatlanságát, károkozását, szándékos árulását, mint a magyar energiapolitika totális, történelmi, pusztító kudarca. És egyben tökéletes illusztrációja annak a hazugságcunaminak is, amit eufemisztikusan „kormánypárti sajtónak” szoktak becéczni, mintha bármi köze lenne ahhoz, amit sajtónak hívunk.
