Kert Attila: képzelt riport egy autokratikus köztársaságból

Egy ilyen hét után egy igazi demokratikus országban, ahol valóban szabad és független a média, ezekben a percekben valamelyik nagy tévécsatorna vasárnap esti műsorának élő adásában a miniszterelnök lenne a vendég.

Körülbelül ezeket kérdeznék tőle:

(Én, amikor elképzelem, Baló György hangján hallom a kérdéseket)

• Két héttel ezelőtt Ön azt mondta, nem kell további szigorításokra számítani, pedig már akkor is itt volt a vírus több mutánsa, és látszott a számok növekedése. Mi változott azóta, hogy most mégis totális zárás mellett döntöttek?
• Miért most érezték indokoltnak az eddigi legszigorúbb korlátozások bevezetését, hiszen a vírus gyorsabban terjedő mutációja már január végén feltűnt az országban, az adatok hetek óta gyorsuló mértékben romlanak?
• Ön másfél hónappal ezelőtt azt mondta, hogy „egymillió embernek a két nap alatt történő beoltására is fel vagyunk készülve”. Decemberben pedig azt, hogy akár az egész ország beoltásának „föltételei” megvannak. Most azonban az derült ki, hogy ennél jóval kevesebb, 74 ezer ember – ami az egymilliónak is csak 7%-a – beoltása sem sikerült. Mire alapozta akkor ezeket a derűlátó kijelentéseket?
• Éppen egy éve várunk arra, hogy elkezdődhessen az oltás, mi az oka annak, hogy ennyi idő alatt nem sikerült megszervezni az oltások szakszerű és tömeges lebonyolítását?
• Tudja-e már, hogy személy szerint ki vagy kik a felelősek azért, hogy nem működött az úgynevezett oltási terv és összeomlott az oltási kampány?
• Decemberben a rádióban Ön azt mondta hogy a „szükséges eszközökkel, számítógépes nyilvántartással, adatbázissal, helyszín-kijelöléssel, mindennel készen vagyunk, a vakcina hiányzik”; most azonban úgy tűnik, az adatbázis pontatlansága okozta azt a zavart, ami a teljes rendszer leállításához vezetett. Az úgynevezett Nemzeti Konzultáció adatbázisa ugyanakkor a jelek szerint hibátlanul működik, hiszen milliók kapták meg és – a hírek szerint – küldték vissza az íveket. Nem lett volna lehetőség arra, hogy az ugyancsak az ország egészét érintő „konzultáció” lebonyolításához felhasznál erőforrásokat – kapacitásokat, szakembereket és eszközöket – átmenetileg az oltás megszervezésére, az adatbázis pontosítására csoportosítsák át?
• Miniszterelnök Úr, én ötven éves vagyok, nincsen krónikus betegségem, mégis majdnem három hete megkaptam az oltást – amitől kicsit rossz érzésem is van. Ezzel szemben a 75 éves édesanyám, valamint a többszörös krónikus betegségben szenvedő barátom nem – ahogy nagyon sokan mások sem. Ön jónak, ésszerűnek és igazságosnak, méltányosnak tartja-e a rendszert, amelyben ilyesmi tömegével előfordulhat?
• A járványügyi védekezés vezetői szerint a következő hetekben eddig példátlan terhelés vár az egészségügyi rendszerre. Ennek fényében jó döntésnek tartja-e, hogy épp eközben, a világjárvány egyik csúcspontján próbálták végrehajtani a rendszer gyökeres átszervezését, az orvosok szerződéseinek átalakítását? Ön szeret katonai képeket használni, úgyis fogalmazhatnék az Ön kedvelt hasonlatával élve, biztosan jó ötlet-e háború közben átszervezni a hadsereget?
• Mi a véleménye Győr fideszes polgármesterének, a kardiológus orvos Dézsi Csabának arról a nyilatkozatáról, hogy nem helyes, hogy a rendőrök próbálják megmondani az orvosoknak, mi az egészséges életmód? Magyarán, hogy nem tartja helyénvalónak, hogy az átalakítás megszervezését a Belügyminisztériumra bízták?
• Dézsi Csaba azt mondta ezzel kapcsolatban: nem ártott volna, ha orvosokat is megkérdeznek erről. Tényleg nem kérdezték meg az orvosokat? Ha valóban nem, miért?
• Jenei Zoltán országos kórház-főigazgató úgy nyilatkozott, hogy 5500 ember távozása az egészségügyből akár még javíthatja is az ellátást. Ezt, ugyancsak Dézsi doktor „égbekiáltó baromságnak” nevezte – ő az Ön számára ugyancsak kedves, futball-hasonlatot használt: „Kiállították két emberemet, de kilencen sokkal több esélyünk van, hogy győzzünk”. Erről önnek mi a véleménye?
• Önnek megvan-e már a telefonszám, amit 24 óráig senki sem talált? Tudja-e, hogy nem veszi fel senki?
• Mindent egybevetve ön 1-től 10-ig hányasra értékelné kormánya és a magyar államigazgatás teljesítményét az elmúlt napokban?

A kérdésekre aztán a miniszterelnök habitusa szerint válaszolna,

így vagy úgy, kijavítaná a kérdésekben rejlő esetleges pontatlanságokat, elnézést kérne a hibákért, vagy éppen másokat hibáztatna; megígérné, hogy javítanak vagy az oltási kampány sikerességét igyekezne hangsúlyozni.

Az, hogy Magyarország miniszterelnöke megteheti, hogy ne válaszoljon ezekre a kérdésekre, segít megérteni, mit jelent az, amit a politológusok hibrid- vagy autokratikus rendszernek neveznek.

Egy igazi demokratikus jogállamban,

ahol valóban szabad és független a média, ez az interjú valamilyen hasonló formában ma adásban került volna. Angliában és Amerikában, Németországban vagy Norvégiában és – igen – Szlovákiában vagy Romániában – a kormányfő kénytelen lett volna válaszolni ezekre a kérdésekre.

Magyarország nem ilyen ország. Itt nem egyértelmű, hogy a kormányfőnek ilyen kritikus helyzetben válaszolnia KELL ezekre a kérdésekre.

Akikhez ugyanis Magyarország miniszterelnöke beszélni akar – a számára három választáson többséget biztosító választók –, azokat maradéktalanul el tudja érni a pártja befolyása alatt álló csatornákon, ahol biztos lehet benne, hogy a „riporterek” csak olyan „kérdéseket” tesznek fel, amelyek kizárólag az ő politikai érdekeit szolgálják, a stábja által kidolgozott narratívat erősítik.

Egy valódi diktatúrában,

mint amilyen például Észak-Korea vagy Kína, és amilyen Magyarország is volt, mindez természetesen fel sem merülhet. Ott a hivatalos nyilvánosságban semmi nem jelenik meg arról, hogy a rendszerben valamilyen hiba állt be. A média kizárólag a sikerekről beszél és a (vélt vagy valódi) ellenfeleket pocskondiázza, más országok (megtörtént vagy kitalált) kudarcait mutatja be – mint nálunk az origo, a tv2 vagy az m1 (stb.). A zavarokról, tévedésekről, igazságtalanságokról legföljebb szóbeszédek, pletykák terjednek, de bárki, aki ezeket továbbadja, komoly veszélybe sodorja magát.

Magyarország nem is ilyen ország. Nálunk – bármennyire is állítják sokan – nem is diktatúra van. Hiszen nem zárják börtönbe a „rémhírek” terjesztőit. Valóban van sajtószabadság, hiszen a független média tucatnyi felületen, több száz cikkben tárgyalja a rendszer összeomlását, bemutatja a kudarcokat és a hazugságokat, gyakran túlzásoktól sem mentesen és esetleg tévedésekkel tálalja a szervezeti- és politikai hibákat. És én is megírhatom mindezt itt, pedig egy igazi virtigli diktatúrában nem tehetném.

Magyarország a két rendszer, az igazi demokrácia és valódi diktatúra között van

Ez a hibrid rendszer: nem az történik, ami egy valódi demokráciában, és messze nem az, ami egy igazi diktatúrában. Van sajtószabadság – hiszen le lehet írni bármit –, de nem tölti be a szerepét, hiszen a közhatalom gyakorlóinak számonkérésére nem képes. Közönségesebben szólva a média egy része szabad, a hatalom meg nyugodtan tojik rá.

Ugyan ez levezethető lenne a legtöbb alkotmányos intézmény esetében, az Alkotmánybíróságtól kezdve az ügyészségen és a jegybankon át egészen számvevőszékig vagy az adóhivatalig és az önkormányzatokig. Éppen ezt nevezik hibrid vagy autokratikus rendszernek. Amikor megvannak azok az intézmények, amelyektől egy országot demokratikusnak nevezhetünk, de nem töltik be a szerepüket, mert a közhatalom korlátozása helyett éppen a hatalmon lévőket védik, a szabadságot, a civileket és az ellenzéket korlátozzák.

„Valaki mondja meg milyen az élet. Valaki mondja meg miért ilyen”

Forrás

Kompország demokráciája - A fékek és ellensúlyok rendszere hülyeség!

Hadházy Ákos: Diktatúra? Demokrácia? - az biztos, hogy úton vagyunk egyikből a másikba

illusztráció: V.K.