Kinek „fütyül” a milliárdos költséggel előállított 9.000.- forintos rezsiutalvány?

Amennyiben a kormány komolyan gondolná, hogy elismeri a nyugdíjasoknak az ország felemelkedésében játszott szerepét, az ellátások növelése során figyelembe vennék az inflációt és az átlagbérek emelkedését is. Ebben az esetben az idén nem 2,8, hanem akár hét-nyolc százalékkal is nőhettek volna a nyugdíjak – véli Magyar György.

„Vajon van-e épeszű magyarázat arra

– az önkormányzati választások közeledtétől eltekintve –, hogy valószínűleg milliárdos költséggel kilencezer forintos rezsiutalványt küldjön a kormány a nyugdíjasoknak? Ennek beváltása igen bonyolult, és arról már ne is beszéljünk, hogy ez mindenkinek alanyi jogon jár, miközben a nyugdíjasok kétharmada az átlagosan 130 ezer forintos ellátást sem kapja meg.

Megjelent a nyugdíjasok rezsiutalványáról szóló kormányrendelet; az utalványra az öregségi nyugdíjasok mellett a nyugdíjszerű ellátásban részesülők is jogosultak, így nagyjából 2,6 millió emberről van szó – írja az MTI. „E rendelet célja annak biztosítása, hogy az évtizedeken át tartó és az ország gyarapodását szolgáló munkájuk elismeréseként a nyugdíjasok is részesülhessenek a magyar állampolgárok közös erőfeszítésének köszönhetően erősödő magyar gazdaság eredményeiből” – olvasható a Magyar Közlönyben.

Ez kétségkívül nemes gondolat, csak egy nagy átverésnek tűnik az egész

A rendelet szerint ugyanis az „adományt” kizárólag a gáz- és elektromos számlákra lehet felhasználni, s azt is úgy, hogy a juttatást a közműszámlák csekkes befizetéseinél a postán lehet érvényesíteni. Ha azonban valaki például csoportos beszedési megbízás alapján fizeti a számláit, akkor ez az utalvány nem használható. Vagyis személyesen kell felkeresnie minden érintettnek a szolgáltatót, és ott lehet jóváíratni a támogatást.

Ha pedig már célzott az „adomány”, azt miért csak a gáz- és elektromos számlák fizetésére lehet felhasználni? Mi van, ha valahol nincs is gázszolgáltatás? Mi van, ha valaki távfűtéses lakásban él, illetve fával fűt? És mi van, ha valaki csak decemberben kapja meg az utalványt – a rendelet szerint ez a lehetséges utolsó időpont –, amit jövő március végéig lehet felhasználni? Lehetséges, hogy a nyugdíjasnak addig nincs is kilencezer a villanyszámlája, s akkor bukta a támogatás egy részét.

A rezsiutalványt ugyanis a posta kézbesíti, de csak egyszer

Ha ez nem járt sikerrel, és a kezdeményezett nem megy el a megadott időpontig a postára, a támogatás ismételt kiküldését külön megkeresésre legkésőbb november 30-ig a Magyar Államkincstárnál kell kérni. Csakhogy ezt vajon ki fogja kérelmezni? Egy idős falusi lakos tényleg hajlandó – képes – lesz utánamenni a kilencezer forintjának? Neki vajon van internete, hogy a feltételekről tájékozódjék?

Nem mellesleg egy kistelepülési nyugdíjas, aki a saját bankszámlájára kapja a járandóságát, s onnan fizeti a közüzemi díjakat, ezzel a lehetőséggel csak akkor tud élni, ha elmegy a legközelebbi ügyfélszolgálathoz, és személyesen ott mutatja be a rezsiutalványt. Vajon hányan vállalkoznak arra, hogy akár több tíz kilométert is utazzanak az utalvány felhasználása érdekében?

De van itt más gond is

Ezt az összességében huszonmilliárd forintból rá eső részt egységesen mindenki megkapja: a kisnyugdíjastól kezdve a milliós ellátásban részesülőkig egyaránt. Csakhogy mit számít ez mondjuk egy havi félmilliót bezsebelő nyugdíjas esetében? Aki szinte biztosan elektronikus úton egyenlíti ki a számláit, és nem fog az egyes szolgáltatók ügyfélszolgálatán sorban állni, hogy a kilencezer forintos rezsiutalványt beváltsa.

Igaz, kiderült, hogy miután az utalvány nem névre szól, azt gyakorlatilag bárkinek át lehet adni. Rokonnak, szomszédnak, bárkinek. Mindazonáltal úgy fest, hogy ebből a pénzből jelentős tétel az állam zsebében maradhat.

Miközben lett volna más megoldás is

Ha már van húszmilliárdnyi felesleges pénz a büdzsében. azt fordíthatták volna a kisnyugdíjasok támogatására. Például nem kilencezer forintos könyöradománnyal segítik őket, hanem érdemi támogatással. Az átlagos nyugdíj tavaly különben alig több mint 130 ezer forint volt, de az ellátottak nagyjából kétharmadának ennél kevesebb a havi juttatása.

Ezt a kilencezer forintot fordíthatták volna a legszegényebbek támogatására, s nem utalványban, hanem készpénzben. Ráadásul nemigen van épkézláb magyarázat arra, miért kell nagyjából tízmillió utalványt biztonsági papírra nyomtatni, majd azt postázni, és a felhasznált papírokkal bonyolult módon elszámolni. Ez ugyanis akár milliárdos tétel lehet. Amit megtakaríthatták volna azzal, ha a kilencezer forintot egyszerűen a nyugdíjakhoz csapják hozzá, de akkor nem lett volna ok a kormány külön ünneplésére.

Igaz, akkor a pénzt az érintettek bármire költhették volna,

viszont – tekintettel a rendszer költségeire – valamennyivel többet kapnak. Másfelől az utalványok nyomtatásán szerzett haszon elvész. Szinte bizonyos, hogy a mutatvány valakinek pénzt hoz a konyhára, és nem nehéz elképzelni, hogy ebből valaki profitálni fog.

Így az egésznek szinte semmi értelme, túl azon, hogy az önkormányzati választás előtt a kormány a jótékony állam szerepében tetszeleghet, amely gondoskodik alattvalóiról. Azokról a nyugdíjasokról is, akik „az évtizedeken át tartó és az ország gyarapodását szolgáló munkájuk elismeréseként” kapnak némi alamizsnát.

Miközben a nyugdíjak számításának módszertana alaposan megváltozott, és az ellátásra jogosultak járandóságát csak az infláció mértékében – idén 2,8 százalékkal – emelik. Ebből pedig az következik, hogy a nyugdíjas legfeljebb nem fog rosszabbul élni, mint korábban, miközben a bérek legalább tíz százalékkal nőnek.

A nyugdíjas fogyasztói kosárban azonban meghatározó az élelmiszerekre költött pénz,

és a burgonya ára 2018 nyarához képest hatvan, a friss zöldségé több mint harminc százalékkal emelkedett. Szóval sokak számára ma már szinte luxusnak számíthat egy krumplifőzelék. Amúgy a kenyér is nyolc százalékkal drágább, mint tavaly ilyenkor. Az inflációkövető nyugdíjemelés tehát önmagában becsapás.

Amennyiben a kormány komolyan gondolná,

hogy elismeri a nyugdíjasoknak az ország felemelkedésében játszott szerepét, visszahozná a nyugdíjszámítás svájci indexálásként emlegetett rendszerét, amely szerint az ellátások növelése során figyelembe vennék az inflációt és az átlagbérek emelkedését is. Ebben az esetben az idén nem 2,8, hanem akár hét-nyolc százalékkal is nőhettek volna a nyugdíjak.

Ami a 130 ezer forintos átlagot tekintve havi legalább kilencezer forintos pluszt jelentene egy átlagnyugdíjasnak. Tehát annyit, amennyit most egyszeri alkalommal rezsiutalvány formájában biztosítanak. Ezért tényleg ünnepelni kellene a kormányt?”

Forrás

Mese a rezsiutalványok beváltásáról kisnyugdíjasunk szemüvegén keresztül

Pontosítás rezsiutalvány-ügyben