Kerítésen innen
Kormány szülő-leszalámizás indul! – Waldorfosok, éberség!
Bár az oktatási kormányzat ígéretet tett: a köznevelési törvény módosításai nem érintik hátrányosan a Waldorf-intézményeket, a Szülői Hang Közösség levélben kéri a Waldorfos szülőket, ne hagyják figyelmen kívül az ígéret összefüggéseit.
A Waldorf intézmények most akaratlanul is az önkényuralom kivételezettjei lettek
de ne feledjük, hogy az érdemi egyeztetések és törvényes keretek hiányában ez a pillanatnyi politikai érdekek függvényében bármikor megváltozhat.
„Amit a legkisebb testvéreim közül eggyel tettetek, velem tettétek.” (Máté 25, 40.)
Megkönnyebbülést jelenthet, hogy az oktatási kormányzat ígéretet tett: a köznevelési törvény módosításai nem érintik hátrányosan a Waldorf-intézményeket. Ugyanakkor érdemes az ígéretet annak összefüggéseivel együtt nézni.
Bár senki nem tudja pontosan, mit jelent az,
hogy az alternatív iskolák az állami kerettantervtől 30%-nál jobban nem térhetnek el, a kormányzat ígéretet tett, hogy ezt úgy fogják értelmezni, hogy a Waldorf-iskolákat ne érintse hátrányosan. Világos tehát, hogy a kormányzat a törvényt önkényesen értelmezheti a pillanatnyi érdekeknek megfelelően, és így valamennyi alternatív iskola rendkívül kiszolgáltatott, függő helyzetbe kerül. Az iskoláknak közben előre kötelezettséget kell vállalni arra, hogy a kerettanterveket szorosan igazítani kell majd az ősszel nyilvánosságra kerülő új nemzeti alaptantervhez (NAT), melyről sejthető, hogy egyes elemei idegenek lehetnek a Waldorf és más alternatív iskolák szellemiségétől (pl. hazafias és honvédelmi nevelés).
A Waldorf iskolákat is ellehetetlenítő kötelező osztályozást ugyan most még nem vették bele a törvénybe, de az indoklásban szerepel, hogy az erről szóló döntést csupán elhalasztották az új NAT bevezetéséig, így ez a fenyegetés továbbra is jelen van.
Jó, hogyha a kormányzat
megnyugtatja a Waldorf intézményeket, hogy az iskolaérettségről alapvetően az intézmények (óvodák) véleménye alapján fog döntést hozni, de tudnunk kell, hogy a kormányzat nyilvánosan ennek épp az ellenkezőjét jelezte. A törvénymódosítás kiveszi a törvényből az összes óvodára vonatkozó utalást a tankötelezettséggel kapcsolatban, az indoklásban kinyilvánítják, hogy a gyerekek minél előbb kezdjék meg tanulmányaikat, a döntést pedig a gyermeket nem ismerő hivatalos szerv hozza meg, melynek döntése ellen csak a bíróságon lehet fellebbezni, így a folyamat nem ad módot a pedagógiai szempontok érdemi figyelembevételére.
Lássuk,
hogy a kormányzat a teljes szakma tiltakozása ellenében módosította a törvényeket, társadalmi egyeztetés nélkül, a legalkalmatlanabb időpontban, a nyár közepén. Az alternatív iskolák képviselőit is úgy érte a törvénymódosítás, mintha valakit baseball ütővel fejbe vágnának. Ilyen ellenséges körülmények között nem lehetünk nyugodtak afelől, hogy a mostani vagy későbbi törvénymódosítások ne érintenék hátrányosan a Waldorf vagy más alternatív iskolákat. Közben pedig vegyük észre azt is, hogy mennyit érnek a kormányzat ígérvényei: a Pedagógusok Szakszervezete például csupán néhány héttel korábban kötött írásbeli együttműködési megállapodást, melyet a kormányzat már fel is rúgott. A Waldorf intézmények most akaratlanul is az önkényuralom kivételezettjei lettek, de ne feledjük, hogy az érdemi egyeztetések és törvényes keretek hiányában ez a pillanatnyi politikai érdekek függvényében bármikor megváltozhat.
Waldorfos szülőként ne gondoljuk, hogy függetlenek vagyunk a közoktatás és az ország válságos helyzetétől!
Ne higgyük, hogy a Waldorf közösség számára végleg biztosított az érinthetetlenség! Ne csak a Waldorf intézményekért álljunk ki, hanem a többi alternatív iskoláért is éppúgy, mint a teljes közoktatásért! Ne fordítsuk el figyelmünket attól, hogy a mostani törvénymódosítás számtalan jól működő, kreatív magántanulói csoportot tehet tönkre, a szakmaiatlan intézményvezetői kinevezések pedig rombolják a pedagógus közösségeket és az oktatás színvonalát. Köztudott, hogy Magyarországon óriásiak a társadalmi szakadékok, a kormányzat mégis a nyelvvizsgához kötött egyetemi felvételivel tovább növeli az esélyegyenlőtlenséget, miközben súlyos tanárhiány bénítja az iskolákat, a kormányzat pedig még azt a lehetőséget is elveszi a tanároktól, hogy az általuk legjobbnak ítélt tankönyveket rendeljék meg az iskolák.
Valamennyien tehetünk a jobb közoktatásért,
ha felelősséget érzünk nem csupán saját gyermekünkért, de szülőtársainkért, a többi gyermek esélyeiért is! Kövessük figyelemmel a közoktatás történéseit, ne elégedjünk meg a túl egyszerű, túl optimista magyarázatokkal, aktívan hívjuk fel a problémákra mások figyelmét! Álljunk ki véleményünk mellett nyilvánosan is!
Forrás: szuloihang.hu
Szerző
