Április 14-én Budapest fenséges tömegmegmozdulással mutatott fityiszt az Orbán-rezsimnek. Azóta viszont folyamatos a panaszkodás: semmi értelme az ilyen demonstrációknak, a rendszer még mindig talpon van, bennünket pedig békében hazaküldtek, és ebből se lesz semmi… A Stonewall-lázadás története érdekes választ kínál ezekre az aggályokra.


[mnky_ads id=”10551″]

A tüntetésnek nincs vége, amíg a dühös tömeg azt nem mondja

1969 júniusában New Yorkban megdöbbentő dolog történt: a város ismert meleg-leszbikus szórakozóhelyén, a Stonewall Innben a vendégek nem tűrték tovább a megalázó rendőri bánásmódot úgy, ahogy addig Amerika-szerte szokásos volt, hanem a razziázó zsaruk ellen lázadást robbantottak ki.

[mnky_ads id=”10552″]

A különleges rendőri egységek sem bírtak az egyre nagyobb és egyre dühösebb tömeggel, és a több napos összecsapások elegendőnek bizonyultak, hogy a szabad amerikai sajtó felfigyeljen a szenzációs eseményre. Transzvesztita táncosok a körömcipőjükkel visszaverték a rendőrrohamokat, hát ez nem semmi!

A tanulság magyar tüntetők számára

Mi magyarok, akik akármilyen erőteljes tüntetést szerveznek nekünk, az élvezetes műsor után azonnal megtöltjük a sörözőket és dohogni kezdünk, meglepődnénk, hogy mi történt a Stonewall-lázadás után.

A győztes utcai harcok meghozták a meleg közösség önbizalmát – ugye ismerős az a kifejezés, hogy “meleg büszkeség”? – és azonnal elképesztő burjánzásnak indultak az ilyen-olyan meleg felszabadítási, polgári jogegyenlőségi, érdekképviseleti szervezetek. Melegek és az ügyhöz lelkesen csatlakozó heterók tömegei kezdtek folyamatos szervezőmunkába, irodákat nyitottak, kitűzőket, pólókat, zászlókat terveztek, a mindennapokban láthatóvá téve az új mozgalmat. Nemcsak az Egyesült Államokban, de szinte azonnal Kanadában és a nyugat-európai demokráciákban is.

Egymás után szerveződtek a hatalmas tüntetések, menetek, de a demonstrációknak és a mozgósításnak a civil mozgalom struktúrái adtak szilárd alapot.

A Stonewall lázadás évfordulója pedig azóta is az LMBT emancipációs mozgalmak világméretű felvonulásainak időszaka – a rendszerváltás óta már Közép-Európában is -, amit a Meleg Büszkeség, a Gay Pride szezonjaként ismerünk.

[mnky_ads id=”10553″]

Nem nekünk kell kitalálni, hogyan lehet a hatalmas tüntetéseken megmozdult nép erejét a mindennapok szervezőmunkájával félelmetes erővé alakítani. Mindezt már kidolgozták – nekünk alkalmaznunk kell!

Kovács Zoltán demokráciaképébe nem fér bele a tüntetés

Megvan az új időpont – a kormányellenes tüntetés folytatódik!

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét