Kunetz doktor: betegek ne nagyon legyenek az elkövetkező néhány évben!

A parlament szerda délután 136 igen és 56 nem szavazattal, 1 tartózkodás mellett elfogadta az egészségügyi átalakításáról szóló törvényt. A törvénymódosító csomagot Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes nyújtotta be novemberben, amely régóta jelentkező problémákat akar megoldani, de a szakmai szervezetek szerint csak újabbakat fog előidézni, és a meglévő bajokat is mélyíti. Dr. Kunetz Zsombor közösségi oldalán elemezte, hogy mi vár ránk. „Szemezgessünk az éppen megszavazott egészségügyi törvénymódosításokból:

„A szakápolás átadásáról szóló megállapodás:

A feladatátvétel napján az átadó intézmény és a beteg között, az egészségügyi jogszabályok szerinti ápolási díjról kötött megállapodás hatályát veszti… Az átvevő fenntartó az átadás napját megelőző 30. napig tájékoztatja a beteget, valamint a nyilatkozattételre jogosult személyt vagy a törvényes képviselőt a szakápolási központban nyújtott szolgáltatásokról, az intézményi jogviszonyról és a fizetendő térítési díj szabályairól… Ha a beteg, a nyilatkozattételre jogosult személy vagy a beteg törvényes képviselője a szakápolási központba történő áthelyezéséhez nem járul hozzá, és a beteg fekvőbeteg-gyógyintézeti ellátása szakorvosi döntés alapján a továbbiakban nem indokolt, a szakellátást végző orvos a beteget az otthonába bocsátja.”

Ennek értelmében vagy elfogadja a beteg és a hozzátartozó az új – még nem ismert, de vélhetően drágább – ápolási díjat, vagy kirakják és mehet, ahova akar a mozgásképtelen, pelenkás, infúzióra szoruló beteg is.

Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény módosítása:

„jogosult egy, a beteg által megjelölt személy (a továbbiakban: segítő személy) a látogatási időn túl is a beteg mellett tartózkodni. Cselekvőképtelen beteg esetén a segítő személy megjelölésére a 16. § (1) és (2) bekezdésében meghatározott személy is jogosult.”

Tetszettek volna valakit megjelölni, akkor Zitkovits néni is kaphatott volna ebédet. Ezzel nem lehet az ápolóhiányt megoldani, aljas és ostoba ez a rendelkezés, hiszen a felelősség kérdését is a hozzátartozóra tolja.

„Városi kórház az a gyógyintézet,

amely 0-24 órában betegfogadásra alkalmas és legalább kettő, a miniszter által rendeletben meghatározott szakmában nyújt fekvőbeteg-szakellátást.”

Ez önmagában is vicc, hiszen már az is egy elképesztően minimalista rendelkezés volt, hogy az öt alapszakmát biztosítani tudó intézményt nevezzük kórháznak a régi nómenklatúra szerint. Most ezt sikerült tovább szűkíteni és csak azért, hogy doktor főtanácsos Felvitzky Károly elmondhassa magáról, hogy kórházi főigazgató is, miközben ez egy szakrendelő szintjét sem éri el.

„Vármegyei kórház az a gyógyintézet,

amely 0-24 órában biztosít sürgősségi ellátást és legalább öt, a miniszter által rendeletben meghatározott szakmában nyújt fekvőbeteg-szakellátást.”

Hahaha a budapesti Szent János Kórház és a Szent Margit, a Budai Irgalmasrendi, de a Délpesti Centrum Kórházak is már csak a fenti városi kórház ispotály címet használhatják, mert ezekben nincs sürgősségi osztály, így ilyen ellátás sem.

„A vármegyei intézmény – ideértve az irányítási feladatokat ellátó vármegyei intézményt és klinikai központot is – és a városi intézmény foglalkoztatottjai számára a munkavégzés helyeként
bármely, a foglalkoztatási jogviszony szerinti vármegyei vagy városi intézmény székhelye szerinti vármegyében működő vármegyei vagy városi intézmény meghatározható a”

Tehát azon intézmények, amelyek eddig a saját feladatukat, a saját ellátási kötelezettségüket sem tudták megoldani, most elismerésképpen az egész megye humánerőforrása felett gazdálkodhatnak. Ezzel a központosítással és azzal, hogy ezt nem a szükségeknek, hanem a vármegyei központi intézmény érdekeinek megfelelően készítették elő a megyékben be fog állni a teljes szakrendelés.

„A praxiskezelő kizárólag akkor jelölhet az önkormányzat véleményének kikérését követően más orvost,

ha azt jogszabályban meghatározott ellátásbiztonsági szempontok indokolják és az ezeknek megfelelő orvost az érintett önkormányzat(ok) a javaslattételt követő 6 hónapon belül sem
jelöli(k) meg.”

Azaz hat hónap után, amennyiben nincs meg aki a parxist átvegye elúszik a praxis vagyonjoga.

„Az állami mentőszolgálat gondoskodik

– az 5. § (1) bekezdés c) pontjában foglalt kivétellel – az egészségügyi alapellátáshoz kapcsolódó háziorvosi és házi gyermekorvosi ügyeleti ellátásról”

Az a mentőszolgálat, aki a saját feladatát sem tudja ellátni kap még egyet, Budapest mentése elképzelhetetlen a naponta ide rendelt vidéki mentőegységek nélkül. Külön tragédia lesz ezen hívások átcsorgatása a 112-es segélyhívón keresztül. Eddig is lassú volt mentőszolgálat reakciója, most még lassabb lesz.

„egészségügyi szolgálati jogviszonyban álló személy illetménye

40%-kal növelhető… egészségügyi szolgálati jogviszonyban álló személy illetménye – a 8. § (2) és (3) bekezdésétől és az Eütev. 11/A. § (4)-(6b) bekezdésétől eltérően – az adott fizetési fokozathoz tartozó összeghez képest legfeljebb 20%-kal csökkenthető.”

Csakhogy nem készült még el – ha egyáltalán valaha is el fog készülni – az minőségbiztosítási szabályzat, amely alapján szabályozni és mérni lehet az egyéni teljesítményeket. Így az, aki az osztályvezető főorvos úrral pertu viszonyban van kereshet többet, persze, ha a címzetes doktor főigazgató főtanácsos is jóváhagyja. Ja, az emelésre nincs külön bértömeg meghatározva, így amit elvesznek azt lehet másoknak odaadni.

Igazán veretes örökérvényű és előremutató törvényt fogadtak el az elvtársak, de azért betegek ne nagyon legyenek majd az elkövetkező néhány évben!”

Kapcsolódó