Kerítésen innen
Kútvölgyi Erzsébet Orbánról: a régi diktátort az új követi
A Kossuth-díjas színésznő 1971 óta a Vígszínház tagja, s bár sokféle prózai és zenés műfajban játszott már, monodrámában most láthatjuk először. Kornis Mihály művéből Telihay Péter rendezte meg a Kádárné balladáját, melyet nemrég mutattak be a teátrum házi színpadán. Ennek kapcsán mondta el véleményét a művésznő a mai magyar közéletről.
Az előadás a rendszerváltással ér véget
Levetítik az SZDSZ 1990-es kampányfilmjét, amelyben Koncz Zsuzsa, Székhelyi József és Darvas Iván mellett Kútvölgyi Erzsébet is szerepelt:
„Darvas Iván az SZDSZ színeiben indult képviselőként, és be is került az első magyar demokratikus parlamentbe. Ő hívott mindig magával kampányolni, jártam ellenzéki találkozókra is, az Iskola utca 6.-ba, ahol Kenedi János, Pető Iván, Kornis Mihály is titkos előadásokat tartottak, a földön ülve is hallgattuk őket. „
„Utána megjelent két „béemes” fickó a színházban, értem jöttek…”
Kitért arra, hogy sosem viselte jól a gyávaságot és a hazugságot. Még a rendszerváltás előtt történt, hogy részt vett egy tüntetésen a Bem-szobornál, a lengyel Szolidaritás mozgalmat éltették:
„Utána megjelent két „béemes” fickó a színházban, értem jöttek. Horvai István volt akkor az igazgatónk, mondta nekik, hogy játszom este, hamarosan érkezem. Horvai megérezte, hogy baj lesz ebből, s kijelentette: egyébként Kútvölgyi Zsikét a színházon és a szerelmen kívül semmi más nem érdekli. De ennél kicsit nyersebben fogalmazott. A belügyesek annyira meglepődtek, hogy röhögni kezdtek, és elmentek. „
Pető Iván egyszer felment a lakásukba, és mindenképp meg akarta győzni arról, hogy legyen képviselő. Nem vállalta, nem vágyott politikusi szerepre:
„Nekem elég volt Darvas Iván mellett kampányolni, nem vágytam közéleti szereplésre. Színész vagyok, ehhez értek, a politikához nem. Akkoriban amúgy is azt hittük: minden megvalósult, amit akartunk, és jön a Kánaán. Többpártrendszer lesz, jogállam, demokrácia, bárhova utazhatunk, szabadon gondolkodhatunk és beszélhetünk.”
„Félelmetes, hogy mindez mennyire aktuális ma is…”
Abban a régi kampányfilmben a színésznőtől az is elhangzik: ” Szeretnénk, ha az állampolgároknak szabadság jutna az állammal szemben. Nem kell, nem kérünk se vörös, se nemzeti diktatúrát.” Úgy gondolja, ez ma szinte aktuálisabb, mint akkor volt:
„Székhelyi Jóska arról beszél a filmben, hogy a munkának ne csak ára, de bére is legyen, és a nyugdíj ne egy életmű megcsúfolását jelentse. Darvas Iván meg azt mondja, szabadságot a vallásoknak, a kisebbségeknek! Félelmetes, hogy mindez mennyire aktuális ma is, holott közben eltelt majdnem harminc év.”
Szabadon utazhat bárhová, akinek pénze van. Ennyit sikerült elérnünk, de tartok tőle, mást nem…
Szóba került, hogy a monodráma végén részletet vetítenek Nagy Imre újratemetéséről is, a még ifjú Orbán Viktor beszédéből. Ez mintegy utalásként arra, hogy a régi diktátort az új követi:
„Az a legszörnyűbb az egészben, hogy tényleg erről van szó.” /…… / Szabadon utazhat bárhová, akinek pénze van. Ennyit sikerült elérnünk, de tartok tőle, mást nem. Én könnyebb helyzetben vagyok, mert a szakmám szabadságot ad nekem. A színpadon bárki lehetek, bármi megtörténhet, nem kell átélnem azt szellemi bezártságot, amit sok gondolkodó barátomnak kell. A színház számomra védett közeg, nem érzem, hogy korlátoznának.”
„Sok minden felháborít, a szegénység és a nyomor kétségbe ejt….”
Azonban, ha kinyitja az újságokat már szomorú dolgokat tapasztal. Elmondta, otthon ő a szépirodalmi figyelő, a férje a sajtófigyelő. Ő a párja elé teszi az irodalmi műveket, amelyeket érdemes elolvasni, ő pedig kiválogatja neki a fontos cikkeket:
„Sok minden felháborít, a szegénység és a nyomor kétségbe ejt. Amennyire tudok, pénzzel, adományokkal próbálok segíteni. Az állandó gyűlöletkeltés mentálisan rombolja a társadalmat. Az emberekhez nem jut el az igazság, vagy már nem is érdekli őket. Az a legveszélyesebb, ha megszokottá válik a hazugság és a gyűlölet. Mit tudsz csinálni ellene? Nem tudok felmászni minden Soros-plakáthoz, hogy leszedjem, vagy átfessem. Mit tehetek azonkívül, hogy elmondom, ez az egész arcpirító és szégyenletes? „
„Összehúzzuk a nadrágszíjat, ki fogjuk bírni...”
Optimista a színházak jövőjével kapcsolatban. Annak ellenére hisz ebben, hogy a jelenlegi hatalom mindent központosít, és a tao eltörlésével éppen a független és a magánszínházak kerülhetnek végveszélybe:
„……hiszek abban, hogy ezek a színházak is megmaradnak, lesznek, mert lenniük kell. Ha például a Rózsavölgyi anyagi veszélybe kerülne, legfeljebb nem kérnék gázsit, és ha én lemondanék róla, lehet, hogy megtennék mások is. Összehúzzuk a nadrágszíjat, ki fogjuk bírni. Az valóban borzasztó, ahogyan ma meg akarják gyilkolni a színházakat, de ez nem fog sikerülni. Akkor játszunk majd megint pincékben, lakásokban. Voltak már ilyen idők. Annak idején Halász Péter sem kapott sehol lehetőséget., így a saját lakásában csinált színházat. Ott voltam minden előadásán. Hiába akarja a politika, hogy a kultúrában minden vonalasan csak arról szóljon, amiről ő akarja, ez nem történhet meg.”
