L. Ritók Nóra: tanév, coviddal

Gondolkodom sokat ezen a tanéven… össze is tudom vetni a tavalyival, hiszen időben pont így történt minden. Vannak különbségek és vannak hasonlóságok.

A tavalyi tanévben kétségbeesetten küzdöttünk a digitális eszközökért,

hogy tudjunk adni, az ingyenes nettel elérték volna a digitális oktatást… ha lett volna elég eszköz. Megtanultuk, hogy az asztali gépek nem a legjobbak a lakhatási szegénységben, nincs hely hova tenni, hozzápiszkálnak a kisebbek, leamortizálódik hamar, nincs elosztó, hosszabbító, stb. A végén már csak laptopot és tabletet kértünk, ezek működtek jobban.

Az alapítványunk a végére 150 tablettel és laptoppal tudott segíteni, ez a nyár során 200 db-ra is bővült.

Az idén másképp alakult

Most nem volt ingyenes a net csak azoknak, akiknél volt előfizetéses net.

De akiknél van, az zömében rendelkezett eszközzel is. Különben miért lenne előfizetéses netjük? Adtunk persze, de internet nélkül eszközök maradtak nálunk a raktárban, mert fölösleges lett volna kiadni. A középiskolásoknak azért adtunk, szinte mindenkinek, aki kért. Még tavalyról volt 40 tabletünk, amit egy külföldi alapítvány segítségével tudtunk venni, és ezeket két éves hűségnyilatkozattal vettük, így nettel tudtuk odaadni, annak idején így sokkal kedvezőbb volt megvásárolni, és úgy terveztük, használjuk a karantén után is. Ezeken most egy másik pályázatból korlátlan netet tudtunk adni.

Én ezt most nem is hívom digitális oktatásnak…csak otthontanulásnak,

mert ezekben a családokban papíralapon ment a tanulás. Már ahol ment. Mert sok gyerek nem kapcsolódott most sem. Egyszerűen nem küldtek vissza egyetlen feladatot sem. A feladatmegoldások minőségéről nem is beszélek, csupán arról, hogy egyáltalán foglalkoztak-e az eltelt hat hét alatt bármilyen tananyaggal.

Tavaly azt a megoldást találták a döntéshozók,

hogy az utolsó két hétre-tíz napra behívták azokat, akik egyáltalán nem kapcsolódtak. Pótlására annak a három hónapnak, azoknak, akik “szünidőztek”. Az, hogy mennyit sikerült bepótolni, senki sem tudja. Mint ahogy abban sem volt konszenzus, ki, mit tekint elfogadható szintnek. Nyolcvanból két feladat visszaküldése az már jó? Vagy fele kell, hogy értékelhető legyen? Most sem hallani ezzel kapcsolatban semmit.

Volt-e bármilyen mérés szeptemberben?

Nem nagyon hallottam effélét, ment minden tovább, mintha az előző tanév második féléve is normális körülmények között folyt volna.

Pedig nagyon sok gyereknél nem volt még szinten tartás sem, nemhogy új tananyag elsajátítása. Ami arra az időre esett, az kiesett. Van, ami nem igazán lesz érzékelhető…földrajzi ismeretek, történelem, biológia. De az elsősöknél, ahol az olvasási képesség megalapozása miatt nagyon kell a napi gyakorlás, vagy az idegen nyelvnél, ahol nagyon nehéz elképzelni papíralapon a tanulást, főleg ott, ahol a szülők alapkészséghiányosak, ott a lemaradás behozhatatlan. És nehezen tudok pozitív dolgot mondani e mentén az informatikáról is.

De nem volt tömeges bukás, évismétlés, osztályozó vizsga.

Nem is lehetett volna, mert ha reális értékelés lett volna, az bedöntötte volna a szegregálódó iskolák osztályszerkezetét a következő tanévben. És ezt senki sem akarta. Sikeres tanévet zártunk hát tavaly, (sikeres érettségikkel is).

Mintha nem is lett volna járvány. Mintha a digitális oktatás egy sikertörténet lenne.

Attól tartok, most is így lesz

Kizártnak tartom, hogy reális adatokat lehessen tudni arról, hányan nem kapcsolódnak egyáltalán az oktatáshoz. Hallgatunk megint. Mintha az iskola hibája lenne.
Pedig nem így van. Vagy legalábbis nem most alakultak ki a hibák.

Megvoltak már rég, hiszen ma az iskola nem motiváló nagyon sok gyereknek. Nincs önálló tanulási képesség sem. Jelenléttel is döcögött nagyon sok helyen. Jelenléttel is messze voltunk azoktól az eredményektől, amelyeket a leszakadó térségekben kommunikálnak az osztályzatok. Különben nem kerülnének ki ennyien alapkészséghiányosan az oktatásból. Ahol pedig nem volt motiváció az iskola iránt jelenléttel sem, ott felerősödött ez jelenlét nélkül. A pedagógusok minden erőfeszítése ellenére sem sikerült együttműködést kicsikarni sok gyereknél, családnál.

Ha tiszta adatokat látnánk, szerintem mindenki megdöbbenne

De nem fogunk. Pedig nem lenne probléma kimondani, hogy nem ment. Nem kellene, hogy probléma legyen. Mert mindenki tudja, hogy a járvány átrendezte, vagy sok helyen elvette tőlünk ezt a második félévet is. És ha látnánk, mi maradt el, talán lehetne azon is gondolkodni, hogyan lehetne pótolni. De nem ez fog történni. Ebben biztos vagyok. Sikeres tanévünk lesz újra. A Pandémia ellenére is.

Forrás

Kapcsolódó

 

tanév

A Banánköztársaság rovatban megjelenő írások nem minden esetben képviselik portálunk véleményét.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük