L. Simon: írásom megjelenése utáni napokban mint a csahos kutyák, úgy ugrottak rám a kiváló baloldali »újságírók«, és a választáson levitézlett baloldali politikusok

L. Simon László a Mandiner vendégszerzői minőségében adta ki magából, ami az elhíresült posztja után és kapcsán benne maradt. Megtudhattuk, hogy „felindult állapotában” született a bejegyzés és azt is, hogy nem ekkor találkozott először a közgyógyellátás lehetetlenségével, az már régen szúrta a szemét. Azt nem részletezte, hogy eddig ezt miért nem jelezte, azt viszont hosszasan fejtegette, hogy a „baloldal” rárontott, -ahogy azt szokta- ezért vette le a posztot közösségi oldaláról.

„Nem azért írtam meg a vihart kavaró posztot, mert édesanyám betegsége kapcsán »szembe jött velem a valóság«, én ugyanis pontosan ismerem a valós helyzetet.”

Hanem, kérdezhetnénk, de…

L. Simon leszögezte, hogy

„Szinte sosem járok magánorvoshoz – elvből sem, de szerencsés is vagyok, nincs komolyabb betegségem. Édesanyám és én is hiszünk az állami egészségügyben, a tisztességesen dolgozó, felkészült orvosokban….”

Megtudhatjuk, hogy

„A távgyógyítás általánossá válását viszont egy jó ideje komoly értetlenkedéssel és elégedetlenséggel figyelem. Ez párosult az édesanyám miatti aggodalmammal, illetve a tehetetlenségnek azzal az érzésével, amit az váltott ki, hogy a családommal együtt éppen az Egyesült Államokban tartózkodtam.”

Lássuk be, a tehetetlen gyermeki aggodalom sokunkból előhozta volna a dühös mondatokat,

de magánemberként egészen más szabályok vonatkoznak ránk, egyszerű állampolgárokra, mint az éppen most a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatójaként regnáló, ám 2010-től fideszes országgyűlési képviselő, az Országgyűlés kulturális és sajtóbizottságának elnöke, 2011 októberétől a Nemzeti Kulturális Alap Bizottságának elnöke, 2012. június 18-tól 2013. február 27-ig a kultúráért felelős államtitkár, a reklámadóról szóló törvény benyújtója, aki 2013-tól a Várbazár felújításáért, a Budai Várnegyed hosszú távú fejlesztési koncepciójának kidolgozásáért és a fertődi Esterházy-kastély rekonstrukciójával kapcsolatos állami feladatokért felelős kormánybiztosa posztok betöltőjére. (forrás)

Némi baloldalozásban nincs hiány…

„A Facebookon közzétett írásom megjelenése utáni napokban mint a csahos kutyák, úgy ugrottak rám a kiváló baloldali »újságírók«, és a választáson levitézlett baloldali politikusok. Bár a valóság velük jött szembe április 3-án, ezt hamar elfelejtették: értelmes vita helyett éppen azzal a reflex-szel rontottak rám, mint amik a csúfos választási kudarcukhoz vezettek.”

-tért rá megpróbáltatásai ismertetéséhez.

„Ezek az »újságírók« jól felhergelték a közönségüket is, nagyjából ezt a narratívát tálalva fel nekik: »a gazdag NER potentált, aki ráadásul a MI pénzünkből lett gazdag, miközben éppen Amerikában hetyeg, sajnálja az édesanyjára a magánorvosi ellátást, és bántja a szegény körzeti orvost, mert az betartja az egészségügyi kormányzat protokollját«.

Brutális gyűlöletcunamit hozott a felszínre a cikkáradat

Ezért döntöttem a posztom levételéről, s nem azért, mert fentről rám szóltak. Így vetettem véget a minősíthetetlen hangvételű személyeskedésnek. Ebben az értelemben valóban szembe jött velem a valóság: nem gondoltam volna, hogy ennyi irigység, harag és gyűlölet van az emberek egy részében. Ha a baloldali újságírók erre értették azt, hogy szembesültem végre a választók véleményével, akkor tényleg komoly a baj. A gyűlölet, a beszólás, a fenyegetés nem vélemény.”

Némi bocsánatkérés L. Simonosan

Egy dolgot viszont sajnálok, hogy édesanyám háziorvosát név szerint említettem meg a posztomban. Bár továbbra sem értek egyet a gyakorlatával, ennyi év politikai rutinjával kezelnem kellett volna a pillanatnyi indulatomat. Ezért itt megkövetem őt.

További részletekért kattintson a portálra.

Kapcsolódó

Düböröggetünk, csak úgy magyarosan: 28.600-al dolgoznak ma kevesebben szociális és egészségügyi területen, mint egy éve

Dr. Kunetz: erre szavaztunk tegnap, ezt fogjuk kapni holnap!