Ágoston László énekművész, a Moltopera vezetője nem rejti véka alá tűpontos véleményét a magyar közélet történéseivel kapcsolatban. Ebben az írásában azon mereng, hogy önként és dalolva süllyedünk apátiába, hibáztatunk bárkit, csak ne kelljen szembenézni azzal, hogy velünk van a gond.


Apátia a köbön

Ágoston közösségi oldalán írta kortörténet-érzetét 2017 Magyarországáról.

“Az az ország, amelynek a fiai külhonban idegenként, anyanyelv nélkül is jobban érzik magukat, mint otthon talán elgondolkodhatna, hogy nem a zsidókban, a szírekben vagy a politikusokban van a hiba. Hanem általában.

A falakba itta be magát, az iskolába, a kórházba, az egyetemi gólyatáborokba, a szüzességüket elvesztő lányok ágyába, a taxisok órájába, a bolti eladók fáradt nézésébe, az elvtelen riporterek acsargó kutyaugatásába, a lovagkeresztbe, a dicséretbe, a munkahelyi előléptetések Erzsébet-szagú papírkupacába, az exportra szántó traktorok zúgásába, a határon fagyoskodó kivezényelt kiskatonák összetákolt melegedő-sátrába, a kiskapuba és a kerítésbe, a hivatali szenvedésbe, nyugdíjba és nyugdíjasba, tízezer forintos harminc ezüstbe, gyűlöletet és rabságot prédikáló keresztény pap szavába, az egyházba és a kettéhúzásba, a három nagymagyar igazságba, a családtagok vitájába, az anyák sírásába és az apák rendes pofonjába.

Beléd. Aki a része vagy és növeszted. Aki félsz, hogy ez lesz veszted, de megmaradsz a csendes morgásnál és ha valaki kiáll a sorból, bégetsz rá az akolból.

Aki kiabálsz át a kerítésen, de kereskedsz át ott, a résen, ahol mások nem látják.

Belém. Anyámba és szerelmembe, munkámba és a lelkembe, mélyebbre, minthogy látnám.

Már nem is érzed, de csavar vagy a gépezetben. Fogaskerék, amitől az egész mozog.

Hiába is nyikorog. Mozog.”

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét