Lendvai Ildikó: Övék itt a tér

Mennyit kerestük: hová lettek az előválasztásra megmozduló fiatalok? Átmeneti fellángolás volt? Már nem akarnak beleszólni a közéletbe? És most eljöttek. Nem vesztek el. Itt vannak, a Kossuth téren, a Tanítanék mozgalom és noÁr szolidaritási koncertjén-írja Lendvai Ildikó.

Hát megvagytok, itt vagytok!

Még adnak is a zsebpénzükből, ösztöndíjukból a sztrájkalapba gyűjtőknek, a polgári engedetlenség idejére fizetésüket vesztő tanárok megsegítésére. Hallgatják a zenekarokat, a slam költőket. Nagy Ervint, aki most a „Miénk itt a tér”-t énekli, a Falusi Mariannal együtt színpadra lépő noÁrt. Visszakiabálnak a szónokoknak: „Szabad ország, szabad oktatás!”. Skandálják a népszavazásról: „Érvénytelen kérdésre érvénytelen választ!” Van, akinek a dzsekije alól kilátszik a kockás inggallér, egy másikon vicces válltáska „KORMÁNYVÁL/TÁSKA” felirattal.

NoÁr a SZFE-tüntetéseken megismert slam versét-dalát adja elő. Vele éneklik: „Kicsi vagyok én,/ Majd megnövök én,/ Apámnál is, anyámnál is/ Nagyobb leszek én.// Kicsi vagyok én,/ majd megnövök én,/ Óriások palotáját/ Elfoglalom én!”

Pedig nem is kicsik. Langaléta fiúk, sudár, hosszú hajú lányok. Megnőttek.
Didergek, lassan elindulok. Ők maradnak. Övék itt a tér.

Kapcsolódó