Nőnap. Ünneplek és ünnepeltetem magam. Virágot már tegnap kaptam, ma végigolvasom az üdvözlő fb-üzeneteket, isten bizony, mindegyik jólesik. Köszönöm mindenkinek, ha külön esetleg nem megy! Aztán kimegyek a Hősök terére, úgy két- háromezred magammal. Egy ismeretlentől kapok egy sárga rózsát: világszerte ez a tiltakozás virága a nők elleni erőszakkal szemben.

Jó vicc, mi már Bródy óta tudjuk, hogy a sárga rózsa nemcsak önmagát jelenti

Ő is itt van, sok más előadőművésszel együtt fellép a formabontó nőnapi koncerten. Formabontó, mert nem a szokásos édeskedés, egy napos tisztelgés, öblös hangú férfiszónoklatok, ajándék konyharuha és bögre a munkahelyen. Nők szervezték a nők jogaiért. A téren sok fiatal lány: ők általában hozták a barátjukat, de látok idősebb férfiakat is. Persze a nők vannak legtöbben, a színpadon is. Van, aki gyerekkel jött: A színpad előtt oviskorúak ugrálnak boldogan a zenére. Hűvös van: egy kismama rágombolta a dzsekijét a kisbabájára, az onnan kandikál ki, csak a szeme és a rózsaszín sapkája látszik, eszerint ő is kislány.

“Mindenki szabad, mindenki egyenlő!”

Körbejárok, olvasgatom a feliratokat. Közben a színpadról szól a dal: “Mindenki szabad, mindenki egyenlő!”. Legalábbis itt a téren. Máshol mintha nem mindenki ebből a kottából játszana. Bár meglepetésre az igazságügyminiszter asszony is küldött levelet: számít a civilekre. Az jó. Szólhatna a kollégáinak is, ne simfolják, ne Soros-ügynöközzék a civil szervezeteket. És ugye itt volna még az aláíratlan isztambuli egyezmény ügye is….
De ne legyünk telhetetlenek.

“Hajrá nők! Hajrá mi! Hajrá március 8.!”

A rendezvény fővédnöke, Karácsony Gergely is beszél: “A férfiaknak is jobb egy olyan világban, ahol jobb a nőknek.”
Péterfy-Novák Éva írónő, az esemény egyik szervezője azt írta fb oldalán: “Hajrá nők! Hajrá mi! Hajrá március 8.!”
Hát akkor hajrá mi. Már csak szegény férfiak kedvéért is. Ha már egyszer nekik is így a jobb.

 

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét