Banánköztársaság
Magyar György: hatósági árak a piacgazdaságban – nincs ingyen ebéd!
Az árak legfőbb szabályozója a piac és a gazdasági verseny – szögezi le egy 1990-es törvény. A kiskereskedőket hátrányosan érintő árstop – amely szerint egyes termékeket a beszerzési árnál akár olcsóbban kell értékesíteni – ennek a rendelkezésnek igencsak ellentmond. De vajon ki téríti meg az érintetteknek az állami beavatkozással okozott károkat?
Az árak legfőbb szabályozója a piac és a gazdasági verseny – szögezi le egy 1990-es törvény. A kiskereskedőket hátrányosan érintő árstop – amely szerint egyes termékeket a beszerzési árnál akár olcsóbban kell értékesíteni – ennek a rendelkezésnek igencsak ellentmond. De vajon ki téríti meg az érintetteknek az állami beavatkozással okozott károkat?
Az árakba történő közvetlen kormányzati beavatkozás csak
„ott indokolt, ahol a tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról szóló törvényben foglaltak nem elégségesek a káros versenykorlátozás és a gazdasági erőfölénnyel való visszaélés megakadályozására”
– olvasható az 1990. évi LXXXVII. törvényben. Ezt írta felül a február 1-jétől hatályos, az egészségügyi veszélyhelyzetre hivatkozó kormányrendelet. Vagyis a nagykereskedők olyan árat szabnak, amilyet akarnak, de nem ez számít, hanem a kiskereskedőre vonatkozó árstop a meghatározó. Az üzletekben tehát maximált – a tavaly októberi – áron kell értékesíteni legalább a következő három hónapban a kristálycukrot, a lisztet, az étolajat, a sertéscombot, a csirkemellfilét és a csirkefarhátat, valamint az UHT-tejet. Hogy ez megfelel-e az árak megállapításáról szóló 1990-es törvénynek, meglehetősen kérdéses. Most a rendkívüli jogrendre hivatkozva avatkoznak be a piacgazdaságba, holott ennek oka nem is a járvány, hanem az elszabaduló infláció következménye.
Az viszont a törvényből kiderül, hogy
„a legmagasabb árat (…) úgy kell megállapítani, hogy a hatékonyan működő vállalkozó ráfordításaira és a működéséhez szükséges nyereségre fedezetet biztosítson, tekintettel az elvonásokra és a támogatásokra is”.
Ám ha egy üzlet drágábban vásárol, mint amennyiért értékesíthet, az biztosan nem felel meg ennek az előírásnak.
De ki téríti meg a kiskereskedők veszteségeit?
Mielőtt erre választ keresnénk, könnyen adódik a következtetés: majd más termékek árát emelik, mert nincs ingyen ebéd. A kormány álságos lépésének tehát az lesz a következménye, hogy még többe kerül majd a népélelmezési cikknek számító burgonya és bab – bár ez utóbbi sokak számára ma is megfizethetetlen –, drágábbak lesznek a zöldségek, a gyümölcsök és az egyéb a húskészítmények is. Ráadásul áruhiány alakulhat ki, és jöhet a feketepiac. Tehát a kormány belesétált a saját csapdájába, mert igazából legfeljebb a tehetősebb rétegeknek segített, miközben a magas inflációt ilyen látszatintézkedésekkel nem lehet letörni. Amennyiben valóban a rászorulókat kívánták volna támogatni, arra más eszközök is rendelkezésre állnak. Ilyen a családtámogatások, illetve a célzott szociális juttatások rendszerének újragondolása, az áfa csökkentése.
Csirkemellfilét vagy sertéscombot ugyanis általában nem a nyomorszinten élő sokgyermekesek vagy kisnyugdíjasok vásároltak, akiknek a napi étlapján eddig sem szerepeltek ezek a termékek.
Vajon milyen előzetes hatásvizsgálat alapján döntöttek hirtelenjében a fenti élelmiszerek árbefagyasztásáról?
A pulykanyak, a csirkemáj, a krumpli vagy a leveszöldség a veszélyhelyzet idején miért maradt ki a sorból? Persze bizonyos értelemben kész szerencse, hogy az árstop minél kevesebb termékre vonatkozik, mert ha bővítik a listát, a kiskereskedőknek még nagyobb veszteséggel kellene számolniuk.
Sokan így is futhatnak a pénzük után, mert ki téríti meg a boltoknak a jogalkotással okozott kárt? A Ptk. szerint a
„közigazgatási jogkörben okozott kárért a felelősséget akkor lehet megállapítani, ha a kárt közhatalom gyakorlásával vagy annak elmulasztásával okozták, és a kár rendes jogorvoslattal, továbbá közigazgatási perben nem volt elhárítható”.
Erre hivatkozással azonban a jogalkotó perképesség hiányában nem perelhető, bár erről szakmai vita folyik. Amikor azonban a jogalkotó tudatosan joghátrányt vagy kárt okoz valakinek, egy jogállamban az érintettnek kártalanítást kellene kapnia. Erre egyelőre nemigen találtunk példát. Mellesleg ugyanez a helyzet a benzinkutasoknál is, akik esetenként többet fizetnek a nagykereskedőknek, mint amennyiért az üzemanyagot a kutakon kimérhetik. Piacgazdaságban az ilyen intézkedések többet ártanak, mind használnak.
ar
Pingback: Észbefagyasztás - Egy igazi hungarikum! - Városi Kurír