A multik adója a láthatáron? – A megnyomorított hazai rendszer – Matolcsy hűségnyilatkozata

Először azt gondoltam, érdemes lenne Matolcsy György újabb, kivételes jövőbelátásához néhány megjegyzést fűzni a nagy nyilvánosság számára. De miután harmadszor olvasva próbáltam megérteni, miről is szól a jegybankelnök legfrissebb (prózai) episztolája a Növekedés.hu oldalán, rájöttem, hogy az én csekély felfogóképességem nem ér fel a dolgozat mondandójához.

Ami (talán) eljutott hozzám, az nem egyéb, mint Matolcsy hűségnyilatkozata a kormány EU-ellenes és Kína-barát politikája mellett

(Erre már nagy szükség lehetett, mert legutóbbi cikkeiben Matolcsy keresetlen szavakkal bírálta a kormány évek óta folytatott gazdaságpolitikáját, s talán fel sem tűnt neki, hogy gazdasági miniszterként éppen ő volt annak a dőre politikának egyik alkotó formálója.) Az infláció pedig olyan, amilyen, azaz úgy 5,2 százalék a várt 3-3,5 helyett, az MNB elnöke pedig a jövő elemzése közben nem ér rá olyan piszlicsáré ügyekkel foglalkozni, mint az áremelkedések üteme. Hagyjuk tehát Matolcsyt és rémlátásait, tűnődjünk inkább az adózásról, az mindenképpen közelebb áll hozzánk!

Pontosabban érdemes megemlékezni arról,

hogy a G7-ek csoportja a múlt hét végén Londonban megállapodást kötött a társasági adóztatás globális kiterjedésű reformjáról.

A legfejlettebb országok pénzügyminiszterei úgy döntöttek, helyes lenne, ha a multinacionális cégek adóztatásában a világ egésze, de legalább az országok többsége minimálisan 15 százalékos adókulcsot alkalmazna.

A multik ugyanis most irdatlanul nagy összegeket zsebelnek be, viszont nem fizetnek társasági adót. Az ügyes cégek központjaikat formálisan valamely adóparadicsomba telepítik, ahol a társasági adó minimális vagy nincs is, tevékenységüket viszont világszerte végzik. Ahol működnek, ott nem vagy csak alig fizetnek adót. Ennek az állapotnak a megszüntetésére tettek most nagyon értékes javaslatot a világ legfejlettebb államait tömörítő G7 csoport tagjai. A brit pénzügyminiszter kiemelte:

a javaslat célja, hogy a világcégek ott (is) fizessenek adót, ahol áruikat és szolgáltatásaikat forgalmazzák.

A 444 oldalán olvasható, hogy a Microsoft ír leányvállalatának tavaly csaknem 315 milliárd dolláros profitja volt, de a cég ez után nem fizetett egy krajcár társasági adót sem, mivel adót Bermuda szigetén fizet.

Az Amazonnak 2020-ban 44 milliárd eurós bevétele volt Európában, de egy cent társasági adót sem fizetett földrészünkön.

Amint látható, itt nem fillérekről van szó,

s a globális minimumadó végre megkurtítaná a nagy világcégek nyereségét, növelné az egyes országok koronavírus-járvány után megcsappant bevételeit, s ezzel együtt minden bizonnyal csökkentené ezen cégeknek az egyes országokban élvezett, néha a kormányokénál nagyobb politikai, gazdasági, társadalmi befolyását is.
No ezt már érdemes lenne valamennyi kormánynak fontolóra venni! A megállapodás jogi kötelezettséget persze még nem ró az országokra, s messze van még a pillanat, amikor a multik nem találnak majd olyan országot a világon, ahol elbújtatva központjaikat, megspórolhatnák az adófizetést.

De a legfejlettebbek elvi döntése az első lépés a multik megadóztatása felé. A minimumadó globális elterjesztése nyomán az egyes kormányok többé nem csalogathatnák egyre kisebb adókulcsok ígéretével a multikat országukba, ami nekik előnyös lehetne, de a többi országnak nem.

Magyarország persze most is külön úton jár

Szíjjártó Péter külügyminiszter (adószakértő, valamint vakcinabeszerző főfürkész és portyázó) szerint a globális minimumadó Magyarországon adóemeléshez vezetne, márpedig az adóemelés zsákutca, az igazi ösztönző, amelynek hatására, befektetések érkeznek az országba és munkahelyek születnek – az adócsökkentés.

A Mazars nemzetközi könyvvizsgáló és tanácsadó vállalat megállapításai szerint

a magyar adórendszer a szélsőségek rendszere.

A Mazars idei, (nyolcadik) jelentése 21 ország aktuális adózási információit mutatja be. E szerint Magyarországon rekord-magas az általános forgalmi adó (áfa) kulcsa, a társasági adó viszont a térségben a legalacsonyabb. Sokkal több teher van a kisembereken, mint a régió más országaiban. Tavalyi adatok szerint

Magyarországon az adóék, vagyis a különbség a bruttó és a kézhez kapott bér között 44 százalékos, ami a régióban példátlanul magas.

Amúgy mellesleg a magyarországi, keresztül-kasul megnyomorított adórendszer képtelenül bonyolult,

meddő kísérlet lenne akár csak vázlatos áttekintést adni az egyes adónemek hatásáról és kölcsönhatásáról. A magyar kormány gazdaságpolitikájában az adóknak egyébként nyilvánvalóan politikai szerepe is van, amennyiben a kormány az adókulcsokkal, adónemekkel és ezek egymáshoz kötődő áttekinthetetlen rendszerével az adózókat kívánja meghatározott magatartásara ösztönözni. Egyes rétegeket előnyben részesít, míg másokat hátrányba taszít. Alapvetően kétféle adóztatási filozófia létezik.

• Az egyik szerint az adók döntően arra szolgálnak, hogy a Pénzügyminisztérium az elfogadott közfeladatok teljesítéséhez szükséges fedezetet előteremtse. Ennek alapján lehetőleg egyszerű rendszerben onnan kell a közpénztárt felölteni adókból, ahol van eredeti jövedelem és minél több jövedelem van, relatíve annál többet kell és lehet elvenni a közcélok javára.
• A másik adófilozófia szerint nem elég a közcélok finanszírozhatósága érdekében adóztatni, különféle adónemekkel (és a másik oldalon a támogatásokkal, juttatásokkal) az adózókat a kormány és a parlamenti többség szándéka szerinti gazdasági-gazdálkodási magatartásra kell ösztönözni, sőt kényszeríteni.

Ez a magyar gyakorlat, mindig is ez volt,

sőt a világon nincs olyan tiszta adórendszer, amelyben az állam nem kívánná az adózók cselekvéseit befolyásolni, hanem mintegy kívül marad a piaci viszonyokon és ezzel szabad és egyenlő versenyhelyzetet teremt. Csakhogy a túlzott állami befolyás komoly gátja lehet a fejlődésnek, a versenynek és a termelékenység emelkedésének, a másik szélsőség, az állam tétlensége pedig piaci anarchiát okozhat Magyarország Az EU 2019-es statisztikája szerint Magyarország 2010. és 2018. között a GDP több mint 40 százalékát központosította, s az arány e nyolc év alatt valamelyes növekedett.

Így hazánk a 28 tagország rangsorában a 8.-10. helyen állt az adóztatás arányát tekintve. A későbbi válság ezen az arányon aligha javított. (Az EU átlag 35 százalék körül van.)

A multik mostanság általában már a nemzetállamok ellenőrzése felett állnak,

és fittyet hánynak a nemzetállamok adóztatási törekvéseire. Az Európai Unió már Barroso bi-zottsági elnöksége idején tett kísérletet a multik szabályozására, de a jelenlegi helyzet előnyeit élvező Írország, Ciprus és Magyarország ezt megvétózta. Írországban jó sze-rint az amerikai multik uralkodnak, Ciprus adóparadicsom. Magyarország pedig 9 százalékos társasági nyereségadójával ugyancsak vonzó letelepedési cél lehet a multik számára, amelyek ráadásul külön-külön (titkos) együttműködési szerződéseket kötnek a kormánnyal, ami után szabad a vásár.

A globális nyereségadó bevezetése ennek a paradicsomi állapotnak vetne véget, amelyet a magyar kormány már elvi okokból is ellenez – lévén most az adóügy nemzeti hatáskörben, s Orbán Viktor kormánya foggalkörömmel ragaszkodik a nemzeti szuverenitás minden (délibábos) darabjához is, a józan észnek ez ügyben (mint annyi más ügyben) Magyarországon nem lehet szerepe.

Akkor talán ezért is foglalkozik a jegybank elnöke gazdasági tenyérjóslással, merthogy láthatóan kikerült a gazdaságpolitikát formáló belső körből, (talán már várja az elbocsátó szép üzenetet.) Addig is azonban, amíg (várhatóan?) útilaput kötnek a talpára, írhatna valami értelmeset például a társasági adóztatás globális kiterjedésű reformjáról. Ez ugyan nem vetne véget az inflációnak, de jelét adná, hogy a jegybank elnöke foglalkozik valami hasznos dologgal is.

Kapcsolódó

Matolcsy György utópiája - 500 év mögöttünk, és még mennyi előttünk?!

Matolcsy nyomán: az ikes igék létéből egyenesen következik, hogy minden pályázatot Mészáros Lőrincéknek kell nyerniük