A kormányzati sikerpropaganda nem győzi világgá kürtölni Orbán Viktor külhoni útjainak sikereit. Nem volt ez másként a legutóbbi izraeli látogatással sem. Arról a témáról viszont, amiben nem hogy győzni nem tudott, de alighanem kénytelen volt meghátrálni, nagy a csend. Ez a Sorsok Háza.
A kormányzati sikerpropaganda nem győzi világgá kürtölni Orbán Viktor külhoni útjainak sikereit. Nem volt ez másként a legutóbbi izraeli látogatással sem. Arról a témáról viszont, amiben nem, hogy győzni nem tudott, de alighanem kénytelen volt meghátrálni, nagy a csend. Ez a Sorsok Háza.
Schmidt Mária és az ő Sorsok Háza-projektje nem kell
Orbán Viktor programjában természetesen szerepelt a világhírű Yad Vashem emlékmúzeum meglátogatása is. Ezt az eseményt emeljük ki a Városi Kurír olvasói számára. A nem túl bőséges beszámolók szerint ott Orbánt szembesítettk azzal, hogy a történészek pontosan tudják, milyen felelősséget viselt az Orbán-rezsim által mentegetett és méltatott Horthy és „keresztény-nemzeti” kurzusa a magyarországi holokausztért.
Szomorú, hogy erre 2018-ban figyelmeztetni kell egy magyar miniszterelnököt. Ahogy a Szabadság téri „Gábriel-emlékmű” áterőltetése is. A kormányzati támogatást élvező Schmidt Máriának a holokauszt „átértelmezésével” kapcsolatos próbálkozásai kapcsán elkerülhetetlen volt mostani konfliktus. Orbánnak azzal is sembesülnie kellett, hogy Schmidt Máriát mint a holokauszt történetének „hiteles” szakértőjét sehol másutt nem fogadják el, csak az ő kurzusának propagandagyáraiban.
A Népszava újságírója a Yad Vashem közleménye valamint az Izraelinfo háttérinformációi megerősítésére kérte Heisler Andrást, a Mazsihisz elnökét, aki elmondta: „: a miniszterelnök izraeli látogatásán ugyan nem volt jelen, de a hozzá eljutott információk egybevágnak azzal, amit a Népszava más forrásból megtudott.”
A Népszava úgy fogalmaz, hogy a magyar rezsimnek „izraeli fékeket és ellensúlyokat” kell figyelembe vennie. Orbán kénytelen megegyezésre törekedni, ezért olyasmit kényszerül csinálni, amit a letarolt magyar politikai rendszerben már régen nem követel meg tőle senki: alkalmazkodni, egyezkedni, kompromisszumot keresni. Ahelyett, hogy valami újabb gyalázatos ötletét csak úgy lenyomhatná az érintettek torkán.