Rab László: mielőtt kinyitjuk a Hatcsöcsű teraszát….

Meghátrált a Mini, a nagy iskolanyitási program darabjaira hullott, helyette jüanocskák kezdtek csörgedezni, s kitört a pánik a jachton, alapítványi milliárdok kezdtek vándorolni. Csúcson a holtak száma, és az ellenzék már annyira oltásellenes, hogy senki sincs, akit ne oltottak volna be. Rab László szŰrreál összefoglalója a 15-ös hétről.

Nyitás lesz, ha beledöglötök is

Április 19-én, törik/szakad, kinyitjuk az iskolákat, jön a szabadság, véget vetünk a szenvedésnek, újraindítjuk a gazdaságot. Efféléket üzengettek Minimaxiék a népnek a karamellából, miközben esténként mosogatták a kezükről az enyvet. Ezt azért muszáj megtenni, mert bármihez nyúlnak, hozzáragadnak. Kitört a pánik. Túl sok az enyv, a nép pedig nyíltan ellenszegült: megmondta, hogy nem küldi iskolába a gyereket akkor, amikor a legtöbben halnak meg, majd bolond lenne.

Dejszen a Mini épp azt várja alattvalóitól! Bolonduljanak teljesen meg, lelkesedjenek, ha az életük veszélybe kerül, és támogassák boldogan a kínai egyetem Budapestre telepítését (közben fújtassanak a kiseprűzött Soros-CEU-ra, mely galád módon diplomát mert adni szegény magyar kormányhivatalnokoknak is). E megbolondulásnak számos jele volt a héten. A csúcs az volt, amikor a kínai követ a Magyar Hírlapban arról írt, átnézte Petőfi Sándor költészetét és arra jutott, hogy a szabadság szép példája Hongkong teljes bekebelezése. „Nem leszünk gyarmat!”, hirdette a minista népi elit évekkel ezelőtt, amikor a Fidesz-talibán utcára szólította őket. Ja.

Komolyra ordítva a szót, a Kínai Kommunista Párt és a Fidesz összebútorozásáról az jut az eszembe, amit a józsefvárosi kínai piacon a zokniárus szokott mondani: ’szok zokni, kevesz penz; kevesz zokni szok penz’. Nem akarnám ezt a közgazdasági közhelyet agyonmagyarázni, csupán jelzem, ami ’kiciben érvényes, lám, működhetik nagyban is. Kezdődött a Belgrád-Budapest vasútvonallal, most pedig itt vagyunk a Fudan Pestre költöztetésénél. Ugye emlékszünk Torgyán Józsira, aki a Csepel-szigetre Chinatown-t álmodott? Az Orbánmini tényleg nem piskóta. Elébb telerakja a várost a Csurka-szellemi hagyatéknak megfelelő nyomorult szobrokkal, majd televágja a magyar közéletet tisztázatlan kulturális figurákkal, akik ingerelni tudják régi SZDSZ-es elvbarátait, a végén pedig megvalósítja a régi kisgazdapárt programját. Chilei cseresznye? Már rég túljutottunk rajta. Tádzsik, üzbég, kazah, azeri üzletek sokaságát köthették meg, melyekről halványlila fogalmunk se lehet. Húsz, harminc év múlva majd, amikor megnyílnak a mai akták, kiderülhet, mit ungabungázott össze a keleti nyitásra hivatkozó korrupt elit. Vagy fogalmazzunk pontosan: maga a Mini. Aki az üzbég pusztáról üzeni majd nekünk vissza, hogy tehetünk neki egy szívességet.

Manci nénire gyúr

De ne szaladjunk ennyire előre. Maradjunk inkább ott, hogy az álomkassza kirablását elkezdték Miniék némiképp felgyorsítani, alapítványokba tolják a lét, számítva arra, hogy 2022-ben esetleg nem állnak le este hétkor a választási számítógépek, s nem jön ki pontosan, hogy ipeg kétharmada van a drágáimnak. Érzi a vesztét az angolna, csúszik ide, surran oda, szeretne valahogy átevickélni a csapdán. A budapesti II. kerületben, hol már a mohácsi vész idején is fideszes győzelemre lehetett számítani, egy a kettőhöz megy a Fidesz-ellenzék aránya a mérések szerint, és akkor tessék elképzelni, mi lehet a nyolcban, Újpesten, a 15-ben vagy Baján. A Fideszútálati Hangulatométer egyes kerületekben, kisvárosokban oly mértékben kezd kilengeni, hogy egy év múlva azt fogják kérdezni: Fidesz, az meg micsoda? A lapok pedig tele lesznek olyan nyilatkozatokkal, amelyek így kezdődnek: parancsra tettem, nem tudtam belülről semmit se tenni, nagy volt a nyomás a pártközpont részéről. Csudaidők előtt állunk. Orbánt futni látni: ez tartja most a lelket az ország egyik felében.

A Mini a másik felére gyúr. Azzal kell(ene) elhitetnie, hogy nincs is itt sok halott (Bayer már belekezdett, osztotta tízzel), az összes balatoni kikötő a nép boldogulását szolgálja, lesz jövőre krumpli meg keszeg rogyásig, azonkívül Gyurcsány Feri szemkilövető. Nagyjából ez lesz a Fidesz választási programja, ott van még hozzá Lézer Jani talányos programmorzsája, hogy „Orbán örök”. De hát ez egy anagramma, lehet ám ott a betűket máshogyan is összepakolni. És mindjárt kijön belőle a valóság; nem is olyan sükebóka ez a Jani. Jönne vissza, régi fácánvadászatok emléke dúlja a lelkét. Meg talán az, hogy Kovács, Semjén és a két vizsla mindent visz a vadászati világeseményen, hol negyven tonna mamutcsontból lesz a főbejárat, fölvet bizonyos igazodási kényszereket.

Sákreválá nojti

Nagyon kevés helye van most már az országnak, ahol beveszik a maszlagot a nemzeti izéről, a magyar középosztályról, a vakcinátus mindenhatóságáról. Minél többen be lesznek oltva, búgja a Minner, annál jobban ki lehet nyitni… Mit? A tyúkól ajtaját? A Hatcsöcsű teraszát? Vagy mit? A Kínai Kommunista Párt Fidesz-frakciójának üléstermét? Mi a …-t akar ez nyitogatni állandóan? Mikor annyit se tudunk, b+, hogy van-e immunválasz a kínai oltásra? És miért nem tudjuk, kérdem én. Hát mert meg kéne mérni. Saccperkábé egy hét alatt kiderülhetne, hogy szegény kínai szakértő orvos – aki véletlenül azt találta mondani, hogy szar van a palacsintában – életben marad-e. Megszoktuk ugyanis, hogy a Lajtától keletebbre annak, aki a fősodor ellen beszél, egészségügyi problémái kezdenek lenni, nem láz és nem szúrás melltájékon, hanem olykor szúrás egyéb testrészeken, minek vége sajna olykor az, hogy szegény ellenbeszélő el szokik halálozni.

Minielnök úrra gondolok, nyomban éneklek is hozzá sámánkörösztény dalt

Megingott a kínai vakcina, de Minnerberger doktor úr, századunk nagy vírusapologétája (a Minielnök úrra gondolok, nyomban éneklek is hozzá sámánkörösztény dalt, hogy aszongya: kiáltunk uram sákreválá nojti, kriválá nojti, kriválá nojti!) mindjárást rendölt belőle újabb adagot, ő ugyanis arra hajt, hogy mennél többen, mennél jobban, mennél gyorsabban. Hogy világelsők lehessünk. Ez ugyanis a lényeg, hogy mi, magyarok valamiben mindég világelsők legyünk. Ha most nem lenne ez a járvány, akkor Orbán Viktor káposztaevésben rendezné a világelsőséget, vagy kutyafuttatásban, a tököm tudja miben, a lényeg, hogy ne maradjunk le (mi, szegénymarha magyarok) a világ élvonalától, legyünk mindig ott, ahol a többi, a német, a francia, az angol. Orbán világa kezd teljesen olyan lenni, mint a hülyécske viccben, mikor az a kérdés, hogy melyik nemzet képviselője tudja továbbszagolni a görényfingot. Most nem mondanám el a viccet teljes terjedelmében, mert úgyis tudjuk, hogy a végén csóró görény adja fel, „Nem bírom tovább!”, lihegi a magyarfing-próbatétel után, mielőtt ünnepélyesen feldobja a talpát.

Világelsők vagyunk hát mindenben, ez a lényeg

Ez volna a marhára sikeres és győztes 15-ös hét foglalata. Gyűjjék kend elő a 16-ossal! De hogy milyen lesz, arról ne engem, hanem a fősámánt tessék kérdezni. Ő szokta hetente bejelenteni, hogy ez lesz meg az lesz. Aztán valahogy sose az lesz. Egy szép idézettel búcsúzom, Laczik Zoltán gyűjtötte:

„A keleti politika nem tűri az önállóságot, nem tűri a függetlenséget, és nem tűri a szabadságot. Felszámolja az emberek független életét védő védvonalakat. Vagyontalanná tesz, elszegényít, kiszolgáltatottá vetkőztet, ha kell, megfélemlít. A hatalomtól függő élet láncába fűz. Mióta a Kelet betette a lábát Magyarországra, a magunkfajta szabadságszerető magyarok mindig ugyanazt akarták; szabadulni sorvasztó öleléséből, és elzavarni hazai helytartóikat.”

(Orbán Viktor, 2007. október 23.)

*Hatcsöcsű: kocsma elnevezése Cegléd és Törtel között annak emlékére, hogy valamikor a boldog időkben három nő volt a felszolgáló. (R.L.)

Rab László archív.